Folytatjuk…

– Árpikám, kezdünk kilábalni
– én is így látom, Főnök
– jókor jött ez a párizsi balhé
– pont időben
– még szerencse, hogy én értem a helyzetet
– ők meg nem, ez a sok tehetségtelen, amatőr, botcsinálta kezdő ellenzéki, meg tüntetéseket szervező, aki alamizsnáért kalapozik, még rendes pénzt se tud összegányolni
– de majd elszámoltatjuk őket a filléreikről is
– úgy lesz, vezérlő tábornokom
– szóval a jelszó: Magyarország a magyaroké
– nagyon jó, érthető, világos, nem zavarja össze a fejeket, nem kényszerít gondolkodásra, különben se kóvályogjon itt mindenféle jöttment, gazdasági éhenkórász
– meg idegenszívű
– igaza van, Főnök: azok belülről rothasztanak, velük is kell majd kezdeni valamit
– még szerencse, hogy ilyen ázsiai a népünk többsége, ahogy mondod, csak a világos, egyszerű marhaságokat érti meg: csak magyarokat magyar honba, magyar barmot a magyar ugarra
– jól bőgöd, magyar oroszlánom
– ezek meg magyaráznak itt az éhezőknek a multikulturalizmusról, meg a sokszínűségről, meg a soknyelvűségről, nem kell ezeknek István király, meg a Szörényi: ellenség kell nekik, meg aki megvédi őket az ellenségtől
– és most megjött az ellenség: igaz nem hozzánk, de ez nem érdekes
– jól mondod, az az ellenség és ott, akit és ahol én mondom
– és ki lesz a magyar?
– akire ÉN rámutatok, akit ÉN annak tartok, aki velem van, aki követ engem, aki hisz bennem
– nem leszünk kevesen?
– ez legyen a nézőpontosok gondja, meg a KSH-é, megoldják
– és mi lesz, ha taktikát váltanak az ellenzékiek
– azok, ’nehogymá’, el vannak azok foglalva magukkal, meg a megélhetésükkel, nem látnak előre, még az orrukig se
– de jönnek a fiatalok, a „csecsszopók”, velük mit kezdünk majd?
– ez jó kérdés, Árpi fiam, kezdjél el rajta gondolkodni…

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 122.
2015. január 18.