(a Krónikás 3. rész)

A szünetben Ilonka nem ment a büfé-asztalhoz, ahol, pogácsák, téliszalámis, kaviáros, marhahúsos szendvicsek, kókusz-gombóckák sokasága, az asztal végében 4 termoszban kávé várta az előkelőségek sáskahadát, amit ki-ki a szokásai szerint ízesíthetett. Ilonka az ablakhoz lépett, hogy láthassa a „Sas”-t, mert amikor a helyzet úgy kívánta, segíteni kellett neki. Miután az előkelőségek Herendi-tányérkáikat telerakták ínyencségekkel, hátra-léptek az asztaltól, és kis szigeteket alkotva élénken beszélgetni kezdtek egymással. Érdekes módon, ezeknél a szigeteknél mindig különböző rangú emberek álltak össze: a fókuszban a legmagasabb sarzsival rendelkező meghívott állt, és evés közben mindenki őt figyelte; valahogy mindig úgy adódott, hogy a többiek föl is tudtak nézni a középpontban állóra: talán egy kicsit meggörnyedtek, vagy térdből, esetleg gerincből egy kicsit megroggyantak, de mindig sikerült. Persze az étkezés közbeni társalgásnak külön technikája volt, ezzel azonban nem mindenki rendelkezett, ami miatt hol egy megcsócsált lazacmaradék, hol egy agyonrágott marhaszelet darabka pottyan le egyesek szájából a parkettát beborító vastag szőnyegre, hol meg a szétfröccsenő nyál tapadt rá a beszélgetők zakójára, ingére, nyakkendőjére. De ez, a napokon át tartó, véres, zsíros disznótorokon edződött résztvevőket csöppet sem zavarta; teleszájjal is mondták a magokét. Itt, a szünetben nem a hallottokról folyt a diskurzus; nem az Egy Legendát Megteremtő, Új Igazságot Meghirdető, Mindennemű Vitát és Ellen-mondást Megszüntető, a Hitetlenséget és a Piszít Megsemmisítő Mozgalom megalakítását bejelentő beszédet elemezték, dehogy: mindenkinek előre megvolt a terve, hogy kivel és miről fog egyeztetni, egyezkedni, üzletet kötni. Ez a szünet, és benne a teleszájjal zajló beszélgetés fontosabb volt, mint maga az esemény; nagyobb jelentőséggel bírt, mint egy tenisz parti a Margitszigeten, vagy egy közös szaunázás a Danubius Health Spa Resort Margitsziget Szállodájának a legendás szaunájában, pedig ott aztán tényleg milliárdos bizniszek köttettek. A szünet a szövetség-kötések, az árulások, az erőviszonyok átrendezőségének az ideje és a terepe volt.
Ilonka félszemmel rögzítette a szigeteket, hogy ki-kivel és meddig tárgyalt, aztán melyik másik társasághoz lépett, (erről utóbb mindig beszámolt a „Sas”-nak), de másik szeme mindig a „Sas”-on volt. De most nem kapott jelzést, a beszéd leírt szövegét már régen Berci fogta a kezében, még nem indult el eligazítani a hangyáit, hogy mit „zanzásítsanak” az beszédből. A nyilvánosság elé kerülő szövegváltozat már régen készen volt, a képek, videók is elkészültek már; de a végső döntést a megjelenésről majd a második, a szünet utáni megbeszélések, hozzászólások ismeretében hozzák meg. Mert, ha ott valaki disszonáns hangon szól, esetleg bátorkodik önálló hangot hallatni, nem beszélve arról, hogy kritikai észrevételeket tesz a bevezető előadáshoz, az azonnal a kiretusálás áldozata lesz, visszamenőleg még a meghívottak listájáról is lekerül.
De még tart a szünet, még a „Sas” nem jelzett, hogy ideje lenne folytatni…

2017. 01. 12.