„A lopott pénz visszajár, ugye?” – hangzott el tegnap az interpelláció a magyar parlamentben. a felszólalás „még soha nem beszéltem ennyi bűnöző előtt” egyszerű felütéssel kezdődött, majd a házelnök, Kövér László (megszokott) indulatos reagálás következett: nem a „jobbikos haverjai között van a kocsmában”, fejezze be. Nem maradhatott el a replika sem: „köszönöm a kioktatást Kövér elvtársnak”.

Ízlelgetem, csócsálgatom: Kövér „elvtárs”, „Virág elvtárs”…

Elv-társ: ugyanazon elvekkel bíró, azok szerint cselekvő egyének, olvasom. Talán Lenintől ered, a tovariscs szóból (török eredetű, „amely a tavar, ’szarvasmarha, vagyon, áru’ és az iš ’barát’ jelentésből, elemekből áll, eredeti jelentése tehát ’kereskedőtárs’, ’kereskedelmi partner’ lehetett (BARHUDAROV 1971)”, idézi Osváth Gábor. Kossuth „elvbarátim”-at használt, Nagy Imrét kifütyülték miatta.

Kövér László „elvtárs” lett: megfelel(t) a követelményeknek: a hatalom-gyakorlás módjában, technikáiban; a hozzákapcsolódó pénzek megszerzésében, lenyúlásában (lásd a testőrségét, a Kövér Ház-at) bizonyított. Semmi túlzás!

Kövér László az új parlamenti évadot is úgy kezdte, ahogyan az előzőt abbahagyta: jogszerűtlenül, erőszakosan, durva retorikával, elfogultan, ahogyan azt „elvtársai” is teszik a mindennapi életben, politizálásuk során.

Bástya elvtárs az üres medencében úszkált, piros stráf nélkül: Pelikán elvtárs nem is ismerte meg. Kövér elvtársnak mérges-nagy bajusza van, viszont a nagy haját már levágatta. Mindenki megismeri: stílusáról, szavajárásairól: „örökre kitiltom, elveszem a szót, megbüntetem, kizárom”. Mindig egyes szám első személyben, megfellebbezhetetlenül, kinyilatkoztatva. Ahogyan „elvtársai” is teszik: nem a joghoz igazítva cselekvéseiket, hanem a jogot igazítva a cselekedeteikhez! Az a jogszerű, amit Ő cselekszik, pontosabban csak az: „… megválasztott országgyűlési képviselő így egy hétig még biztosan nem képviselheti a választókat”, az „elmúlt 28 évben ilyenre még nem volt példa” – állítólag „kényelmi okokból…

Kövér László „elvtárs” lett.

Újra értelmet adott az „elvtárs” szónak.

„Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló” – hangzik el a Tanú című filmben.

Tényleg ott hangzott el, nem tegnap …

2018. 06. 05. kedd