„A BALGA KÖLTŐ”
Balgákként élünk most mi is, vagy csak tettetjük? – kérdezem, súgva magamtól olvasva a verset, hallgatva a híreket, böngészve a Facebookot. De hát „Nem adatott meg mindenkinek/ A balgaság, mely a füvekben ég” – folytatom tovább az olvasást, pedig az milyen nagyszerű lenne, védelmet adna, talán biztonságot és megnyugvást is.
Tényleg: balgák vagyunk mindannyian?
Miért ne lehetnénk balgák, élhetnénk balgákként? Hisz’ a „balgaság” nem megfizethetetlen, mint Varga Judit (számunkra drága) Cartier Cle de Cartier órája vagy Rogán Antal Louis Vuitton luxushátizsákja, Tiborcz István német rendszámos Mercedes-AMG G63 terepjárója?! Nekünk nincsenek luxus-jachtos, helikopter-tulajdonos „csókos” barátaink, a mi lányaink nem az út szélére dobják a „@arospelenkát”, nekünk még a „balgaság” se jusson?!
Az se a „miénk”.
Pedig mi vagyunk az a „kőműves”, aki „Mikor ölel,/ Megroppantja az asszony derekát -/ Házat, börtönt és templomot épít magasra”; a „könyvelő”, „Akinek vannak főnökei”; „Vagy a szabó, kit nem irigyelnek,/ Ha jól varr kabátot s rossz az asszonya -/ Sokat dolgozik, de sztrájkol,/ Ha kicsi a bér…”. Viszont nem vagyok a „szónok is, szellemes, aranyszájú!/ Aki fönn áll az emelvényen,/ Kis pocakját megveregeti/ S beszél a nép nagy nyomoráról,/ Melyet csak ő tud eltiporni…”.
Viszont én nem vagyok Varga Judit, aki úgy tesz, mintha balga lenne és „sok szeretettel” várja az EBESZ megfigyelőit, akit a magyar baloldal „affektálói” hívtak be, mert április harmadikán „egy szabad, tiszta és demokratikus választásnak lehetnek majd” – és büszkén, pironkodás és szégyen nélkül mosolyog rám, mintha én lennék az együgyű, balga …
„Mert magamat kigúnyolom, ha kell,/ De hogy más mondja, azt nem tűröm el!” – jutnak eszembe Cyrano szavai, én döntöm el: balga vagyok vagy sem! Velem ne beszéljen, levelezzen úgy a „keresztapa”, mintha Bözsi néni lennék, a Varga asszonyság is jobb lenne, ha leszállna a magas lóról és rendet rakna az istállóban, mert már a (Völner-féle) ló@ar bűzlik mindenütt…
„Nem mondhatsz gyakran nemet azoknak, akiket szeretsz. Ez a titok. És ha mégis megteszed, annak úgy kell hangoznia, mintha igent mondanál. Vagy el kell érned, hogy ők maguk mondják ki a nemet” – hangzik el a Keresztapában. Mintha szó szerint ez zajlana most is: tizenkét éve folyamatosan úgy mondott nemet a hatalom, a keresztapa mindenkinek (kivéve a csókos-siserahadának), mintha szeretne, támogatna bennünket, mintha napról-napra az érdekünkben cselekedett volna – együgyűnek, balgának nézett bennünket.
Hogyan írta József Attila 1925. áprilisának a végén: „… én szebben tudnék bolondítani!”
Mégis inkább „ Fogadjátok hát balgán, együgyüen/ Balga, együgyü szivemet”.
- 02. 07. hétfő