(153.)
Szép idő van. Bár a meteorológusok szerint holnap akár havazhat is, mi – ahogy minden nap – sétálni indulunk Thesszával. Amikor délutánra „halasztódik” a séta, mert délelőtt dolgom akad, még így is, hetvennégy felé (már sajnos nem „félúton”), olyankor ebéd után ledőlök egy kicsit, Thessza lefekszik az ágyam elé, ő is békésen szundikál egy kicsit, majd egy idő múlva először halkan, majd egyre erősebben nyüszíteni kezd: menjünk már, akkor én (látszólag) morcosan fölébredek, kikelek az ágyból, lemegyek a földszintre, Thessza végig a lábamnál ugrál, szinte nógat „gyorsabban, gyorsabban”, amikor elkezdem a cipőmet fölvenni, akkor már tudja: megyünk!
Most baktatunk és beszélgetünk, ahogy szoktuk. Mindig akad megvitatandó téma. Most is van. Például a háború és a béke kérdése. Persze napi-politikával, magyarosan és csípősen „ízesítve”, mert nálunk – kormányunk szerint – így kell, mi így „szeretjük”. Állítólag csak a „MAGYAR”, egyedül a világon (na jó, a pápa is) akarja a békét. Viszont Ferenc – állítólag – már aláírta a lemondását. A magyar „pápa-sas” még nem. „Kényszer” nélkül nem is fogja. Mert ő utcai harcos. Szabályok nélkül. Úgy és oda üt, rúg, ahova tud és akar. „Oszt jó napot”, jöjjenek az ügyvédek. Meg a propagandisták. „Ne idegeskedj” – fordul hozzám Thessza vakkantva, majd megint előre szalad és orrát az egyik bokor tövéhez nyomja, farka az égnek áll – ő legalább jól érzi magát. Most egy motoros száguld el mellettünk, Thessza idegesen kapja föl a fejét, de látja, nem a postás, az „örök-ellenség”, hát visszahajtja a fejét a bokor tövéhez. Ember sehol. Persze, kedd délelőtt, itt vidéken nincs „mozgás”. Béke van. Az agyam kattog, azon jár, hogy megjelent a Magyar Közlönyben a 79/2023. (III. 13.) Korm. rendelet, a „a nemzetgazdaság védelmi és biztonsági felkészítésének, mozgósításának, valamint a tartalékolás végrehajtásának szabályozásáról”. Mert békét akarunk. Hát fölkészülünk. Kerékpárral. A Szalay-Bobrovnickyvel. Meg száj-karatéval. Mit is írt „erről” a helyzetről Thomas Mann a Naplójába 1936-ban? „…Úgy tűnik, hogy már nem Franco, hanem német és olasz tisztek vezetik a Spanyolországban vagy a spanyol nép ellen folyó háborút. Mit gondol Anglia és mit Franciaország a Beleárok olasz megszállásáról? AZ ember szeretne a nagy demokráciák szívébe látni. Blum és Eden egymással versengve ajánlkoznak Németország gazdaságának szanálására, ha az ország hajlandó lefegyverkezni, és belép egy olyan szervezetbe, mely garantálja Európában a jogot és a békét. Mit gondolnak? Tudják-e, vagy nem tudják, hogy kivel állnak szemben?” Hát a magyar kormány? Ma tudja? Csak pofáznak, mert az „érdekük” – no nem a miénk – ezt kívánja?! Megette a fene az egészet, a mai napnak is oda, talán este a Lipcse meccse megvigasztal…
Hazaértünk.
Egy sétával megint rövidebb az élet…
- 03. 14. kedd