Ma a zsibongás fokozódott az osztályban: A viktoriánusok magabiztosan röhögcséltek a padok között, mi pedig a bal-padiak csendes melankóliában vegzáltuk egymást. Ezt ugyan nem tudom, hogy mi a csoda, mert ezt a Gréczi Zsolti mondta, de a Robi csak legyintett, hogy hagyjam a csudában az egészet, nem olyan fontos az, röviden: marjuk egymást és annyi meg egy bambi. Pedig a lelkesedés lángját már meggyújtottuk, amikor a kis-Falus helyett a nagy-Bokrost akarjuk főtótumfaktumnak jól megválasztatni az osztállyal. Mert, hogy a megjelent osztály kikérdezősdiből a nézelődő pontosok azt hozták ki, hogy ő sokkal, de sokkal népszerűbbes, mint a kis-Falus, de ez később megcáfolozódott, de akkor már mindegy volt a népszerűségnek. A nagy-Bokros egyébként nem is tagja a padon baloldalon ülőknek, de ez nem zavart meg minket, mert ő legalább demokráciailag erős és most ez a legfontosabb, mindent megelőző szempont, és már a bajusza is serken, mint a Kövér Lacika apukájának. De ezen a demokráciailag erős dolgon egy kicsit elgondolkodtam: mert a Lajos azt mondta, hogy őt nem érdekli, hogy mit gondolunk mi a baloldalon ülők a padon, neki meg van a véleménye és annyi, és ez a demokrataság. Ezt aztán nem Tovább a folytatáshoz
A választások elé…
Minden vélemény számít!