• drága mama, hogy van a drága mama, tudunk egy kicsit beszélgetni?
• persze, Gyurikám, láttál valamit a tévében?
• nem, drága mama, hanem az élet, a mindennapok
• ne mondjad már, mi minden reggel ötkor keltünk és már etettünk is
• értem én, ezt nekem nem kell csinálni, de akkor is
• sártenger volt minden, így, ilyen időben, nem volt akkor autó, még bicikli se, akárhogy is vigyáztunk, nyakig szarosak lettünk
• ez is igaz, drága mama, ma már lehet száraz lábbal járni az utcán, van legalább utca
• híreket se hallgattunk, csak amit a messziről jött emberek hoztak magukkal, legfeljebb arról tudtunk, de az is sok volt, minek, azok fenn úgyis úgy intézték a dolgokat, ahogy akarták, elég volt, ha pletykálhattunk az Eriről, a Binciről, meg a Fenyődi Jóskáról
• aha
• apátok is minden hétfőn, hajnalban elment, péntekig nem is láttam, akkor hozta meg a busz, csak arra kellett figyelnem, hogy amikor leszáll, én is ott legyek, mielőtt bemegy a nylonba, hogy egy kis pénz legalább maradjon
• szép élet lehetett, drága mama, nem mondom
• nem is nyavalyogtunk, mint tik mostanában
• hát, mi tényleg csak nyavalygunk
• aztán mégis följöttem Pestre, mert nem volt elég meg jó, aztán hozattam a lányokat is ide, amikor már volt valami biztonság, munka, meg volt hol aludni
• ma is sokan vágnak neki az ismeretlennek
• na, látod, azok sem nyavalyognak, belevágnak, csak mindig az eleje nehéz, az a nagy belevágós rész, aztán meg a sok ismeretlenség, a „nem tudom, hogy kell, meg hogy lesz”, de aztán megy minden magától, a következő nehézségig
• és megoldódik, magától?
• magától, magától, attól se, meg mástól se, a nehézség mindig megmarad, abban aztán biztos lehetsz, csak néha enyhült, meg amikor hazamentünk: mi lettünk a messziről jött ember, aki mindig vitt valamit, a csodát, hogy lehetne, pedig…
• pedig
• haggyá má, elég volt, nézd inkább a tévét
• drága mama, az se jobb…

Tovább a folytatáshoz →

• ugye, mondtam én neked Gyurikám: nem lesz jó vége ennek
• minek, drága mama
• ennek a bevándorlásos, migrációs vizes hullámnak
• most megint mi a baj, drága mama
• hallgattam reggel a rádiót, az a derék ember beszélt benne, de nem jön a számra, de nem is a Bolgár Gyuri volt, hanem a másik, na, mondjad már
• biztos a Pikó András
• nem, dehogy, a dakota lovas
• ja, az Orbán
• na, persze, hogy Ő, úgy megijesztett, hogy azóta se merem kinyitni a spejzajtót, pedig nincsenek is ott az oroszok
• aztán ma mit mondott a Viktor
• hogy: „Elegendő információ áll rendelkezésre arról, hogy növekedett a terrorveszély, és hiteles információink vannak arról, hogy terrorcselekményeket terveznek a magyar emberek ellen.”
• mit mondott?!, nem hiszem el, akkor erről már az MTI, a köztévé, a közrádió, a Heti Válasz meg a Mandiner is ordítana, a Magyar Időkről me a CÖF-ről nem is beszélve
• na, jó, később már egy kicsit másképpen mondta, de akkor már elfáradtam és nem tudtam úgy figyelemmel kísérni, nem is egészen értettem, hogy most beletartozunk, vagy nem tartozunk bele a terrorizált országok centrumába, de mindenesetre, a baloldal nem lát tovább az orránál és ezért is kellene abba a NER-es izébe belevenni még mást is, azt a terrorveszélyes-helyzetet
• ezt mondta?
• meg azt is, hogy kellenek neki eszközök és mozgásterek ahhoz, hogy ne legyen a veszélyből terroros cselekedet a népünk ellen, nagyon szépen beszélt, majdnem elsírtam magam, miközben csócsáltam a kekszemet
• drága mama, a rádiót se hallgassa
• de aztán megnéztem az internetes izén, azon a hálózaton, hogy a Gergő gyerek arról nyilatkozott, hogy a Jobbikosokkal ki tudnak majd egyezni 15 napban, az nekik úgyis elég, az eLeMPé-vel meg az alkotmányos bírókban lesz majd megegyezés, úgyhogy nagyon megy előre az országos szekér
• na, ugye, drága mama
• de ma a lejobban a pöttyösseggű Gyuri tetszett, hogy megvédelmezteti magát a zsandárokkal, meg a házát is, mondjad: neked miért nincsen ilyen védőfelszerelésed, biztos jól mutatnál benne, vagy legalább egy körkörös védelmi biciklis bétéd
• drága mama, nekem jól van ez így is, csak ne legyen rosszabb…

Tovább a folytatáshoz →