A POLT…

„Ha nem szorítod meg a vádlimat, elválok” – akartam ezt a boom-t írni, de aztán elvetettem. Bár „ha nevetni tudsz rajta, együtt élni is tudsz vele” – mondta anno Erma Bombeck, de most nem tartottam stílszerűnek.

A Dr. (fideszes) Polt Péter (örökös) legfőbb ügyész ugyanis ma (megint, de más ügyben) „indítványt tett az Országgyűlés elnökénél Varju László országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére”. Azzal indokolta javaslatát, hogy Varju László „… az egyik őrnek több másodpercen keresztül kézzel megszorította a vádliját… a földre feküdt, egy biztonsági őr lábát elkapta, majd kihúzta, melynek következtében a férfi a földre esett… nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett… képviselő cselekménye garázdaság vétségének, valamint súlyos testi sértés bűntettének megállapítására lehet alkalmas.”

Ez nem vicc, ezen nem lehet nevetni, ezzel nem lehet együtt élni!

A közel egy éve történt esemény(ek)et mindenki láthatta, no nem a közszolgálati tévében, onnan csak gondosan szűrt, cenzúrázott, manipulált képek, képkockák folytak, csordogáltak. Viszont a szabad(abb) médiákból, az internetről, a jelenlévők élő közvetítéseiből valós és megdöbbentő eseményeket láthattunk. Viszont Dr. (fideszes) Polt Péter (örökös) legfőbb ügyész nem ezt látta, nem ezt akarja láttatni, nyomozása érdekes módon éppen most ért abba a szakaszba, hogy megalapozottan(?) tehet javaslatot. Ezért tett is.

Néhány napja arról írtam, hogy a budapesti csata elindult.

Most a csata – a pávatáncos megnyilatkozások ellenére – új(abb), bár nem meglepő szakaszába lépett. A hatalom – (vissza)élve hatalmával, politikai ellenfelei ellen – újra bevetette erőszakszervezeteit.

Nem lehet kétségünk, nem békülnek; nem engednek; nem alkusznak; nem akarnak megegyezni.

2019. 10. 25.péntek