Címke: zsidózás

Telefonos „Zéró tolerancia” …


Hiába végződött ilyen szerencsésen az eset,
mégiscsak rávilágított arra,
milyen őrültség ennyi kockázatot
vállalnom a tudomány és az emberiség üdvéért.
Az emberiség különben is hálátlannak bizonyult
Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje

A plakát harsány, hivalkodó, magamutogató, mindenkihez szóló, elkerülhetetlen harsona. A telefon ezzel szemben meghitt, intim, bizalmi viszonyra alkalmas eszköz.
A kormány az elmúlt napokban megint „áttapétázta” az óriásplakát reklámfelületeket; kidekorálta a tömegközlekedési megállókban elhelyezett plakát-helyeket; reklám-videókkal, politikai-spotokkal júdás-pénzért megfertőzte az összes televíziót; a „társadalmi hirdetések” perceit, óráit – „csak 18 éven felülieknek” karika nélkül – kell végig nézniük a magyar emberek millióinak; és csak a kormány (meg a felületeket, médiákat, szórakozó helyeket, sport-rendezvényeket üzemeltető, birtokló tulajdonosok) tudják milyen helyeken „vigyorog ránk”: „NE HAGYJUK, HOGY SOROS NEVESSEN A VÉGÉN!” csattanójú szlogen és Soros György (elrettentő, megrémisztő, indulatokat-gerjesztő??!) időskori képe.
Hogy a folyamatok mikortól és miért indultak, arra ma már nem is emlékszik senki; hogy hova vezetnek, mit fognak majd eredményezni, nos arra a kérdésre ráérünk majd akkor felelni, „amikor a hídhoz érünk”, mert ugyebár, akkor kell majd átkelnünk rajta, ahogyan azt a magyar miniszterelnök – magát szellemesnek és frappánsnak gondolva – nem is olyan régen mondta.
Csakhogy az események rémisztően elszaporodtak! Már aktív szereplőként, kormányzati együttműködőként tevékenykednek a politikai térben a „kopaszok”; már önkéntes szabadcsapatok is, nem elszórtan őrült egyének – megtorlás nélkül – élnek az állam erőszak-monopóliumával; közben a magyar miniszterelnök – egyesekben félelmet keltő, másokban harci kürtként ható – történelmet újraértékelő beszédeket mond; a parlament felestörvénykezéssel, alkotmánysértő módon hoz a választásokat alapvetően befolyásoló törvényt; tovább folytatódnak „bűnösnek-kikiáltott” ellenzéki politikusok előzetesbe helyezései; újabb és újabb médiákat vásárolnak föl strómanok, lakáj-nemzeti tőkések; nagyköveteket rendel be a magyar külügyminiszter, ha olyannak ítéli a küldő ország politikusának véleményét. Mindezen történések egyre növekvő tömege és gyorsuló üteme jelzi: valami új kezdődött Magyarországon mostanában!
„Kivételes államférfiú” – mondja a magyar miniszterelnök, mert elveszett világháború, 133 nap vörös terror és a trianoni diktátum súlya alatt sem omlott össze az ország, sem a történelem(?). És sokasodnak a Horthy-szobrocskák a köztereken; nyomják már és gyorsan el is fogynak a polcokról, standokról Horthy-trikók; szerveződnek a Horthy emlékét ápoló, az igazi Horthyt bemutató előadások, konferenciák; miséket celebrálnak az ellentengernagy lelki üdvéért; miközben növekvő hangzavar hallik jobbról, hogy ki lopta el a másik ötletét, ki is szereti igazából és még jobban a nemzetmentő-gyarapító Horthy Miklóst. Akiket ez itthon riaszt, akikben ez félelmet kelt, akik közülük már indulnak is a varródobozukhoz, (mert mindig így kezdődik); azok mind idegenszívű, gaz nemzet és hazaárulók, akik bedőltek az átkos rendszer propaganda butításának, sőt, még annál is rosszabbak!
ÉS akkor a világsajtó fölhördül, egyszerű emberek, történészek, embermentők, újságírók, politikusok szólalnak meg, jönnek fölháborodott külföldi tiltakozások, a diplomáciai jegyzékek vagy csak az egyszerű kérdések. De a magyar külügyminiszter, aki egy futsal csapatot vett már föl (szakmai és nyelvtudás, tapasztalat és karrier-háttér, múlt nélkül) a Külügyminisztériumba, hősiesen állja a sarat, oktatja ki a kétkedőket és nyugtatja meg telefonon az izraeli nagykövetet is: „A magyar kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben”! Mindenki nyugodjon le, igyon egy pohár vizet, „hagyja a dagadt ruhát másra”, csak a magyar kormány és benne Orbán Viktor miniszterelnök látja jól a kérdést, minden szavát aranyba kéne önteni és meg kellene érteni, de persze ez nem várható el a tiltakozóktól.
Közben nagy bulit csap a kormány (Fidesz), ahol megünnepelik a „NAGY GYŐZELMET”, a 99 százalékot, a hihetetlen és mégis ÚJABB NAGY MAGYAR SIKERT, vagyis a nagy semmit! És ott a magyar miniszterelnök megint rátesz egy lapáttal: „Most is van ilyen magát felsőbbrendűnek képzelő, elszánt és sikeres pénzember a háttérben … Pechünkre éppen egy magyar, Soros Györgynek hívják … a humanitárius blablát nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk, ha egy ilyen pénzügyi spekulánsról van szó … egy kiterjedt maffiahálózatot működtető spekuláns, aki Európa békéjét és jövőjét veszélyezteti … rám azért annyira dühös, mert mi a nagy tervének és nagy üzletének útjában állunk…”!
És Ő kikéri magának az antiszemitizmus vádját! Mert Ő nem az! Mert Ő csak kimondja az igazat. És persze azt ki is plakátoztatja! Ország világ elé, hadd lássa azt mindenki, kívül is, belül is!
Soros György Schvartz Györgyként látta meg a világot, apja így emlékszik a Horthy korszak végére: „Aznap, amikor a sárga csillagot bevezették, korán reggel villamosozni hívtam a kisebbik fiamat. Mondhatni, tanulmányútra indultunk. Könnyen ráállt, hogy együtt mérjük fel, mit tart a közvélemény az emberi jogok e durva megsértéséről. A villamoson az emberek kissé komorabb képet vágtak, mint máskor – de talán egyszerűen csak álmosak voltak. Mindenki úgy tett, mintha nem venné észre, hogy léteznek férfiak, nők és gyermekek, akik sárga csillagot hordanak a mellükön.” (Soros Tivadar: Álarcban) Soros (Schvartz) György meg így: „Az én világlátásomat a második világháború tragikus tapasztalatai formálták. Amikor Magyarországot megszállta a náci Németország, és deportálták a zsidókat Auschwitzba. Én elég szerencsés voltam azzal, hogy édesapám megértette, hogy ami Magyarországon folyik, az nem normális. Hogy ez távol áll az egyensúlyi állapottól. És ha követed azokat a szabályokat, amelyeket általában követsz, akkor meghalsz. Ez volt az én tapasztalatom a második világháborúról, és alapvetően ezt a tapasztalatot alkalmaztam mind a globális pénzpiacra, mind pedig politikai nézeteimet tekintve.” (2003. Fortune magazin) Soros aztán 0947-ben kivándorolt.
Most meg ott vigyorog ránk megint a falakról, mert a házfalakon megint ott a jel! Ne legyenek kétségeink: ez megint a jel!
De a magyar miniszterelnök kikéri magának.
A külügyminisztere pedig telefonon cáfol.
Hogy a „senkik” meg ne hallják.
A jel pedig megteszi hatását…

2017.07.03.

A háttérben, a mélyben – avagy „előretolt hazai politikusok”, „hazai gazdasági érdekeltségek”…


Orbán Viktor nem antiszemita – hallom mindenhonnan: volt és mai ’fideszesektől’, volt ’szadesosoktól’, a művelt és hangadó mainstream értelmiségiktől. A mai Fidesz vezérkara, elnöksége, hangadói sem azok – hallik ez is.
Mégis: mitől vannak a rossz érzéseim, kételyeim. Biztos bennem van a hiba, biztos én nem veszek észre valamit, biztos én vagyok érzékenyebb a kelleténél, biztos én megyek mindig szembe a forgalommal.
Olvasom Görgey Gábor könyvét, A kivégzés éjszakája című regényét. A kíméletlen szembenézését a magyar uralkodó elitnek, arisztokráciának a Horthy korszak béli, az Auschwitzhoz, az iparosított népírtáshoz egyenesen vezető magatartásával. A megbecsült, köztiszteletben álló régi arisztokrata család nem volt antiszemita, ’csak’ az apa, a katonatiszt néha eljárt a fajvédőkhöz, akinek a különítményes Prónay, egyszerűen Pali, huszártiszt bajtárs. Akinek a „… szobájában, az egyik könyvespolcon felakasztva állt egy furnérlemezből kivágott különös figura. Fekete kaftános, fekete kalapos, szakállas és pajeszos, kezében könyvet tartó rabbi. A talpától hátrafelé félkörösen ívelt vékony vashuzal, a végén ólomsúly. És ha a figura talpán elhelyezett kis hegyes kétágú villával a polc széléhez akasztották, arccal a könyvek felé, az ólommal pontosan kiegyensúlyozott rabbi hosszan hintázott előre-hátra…”. „… Ez remek! Micsoda ötlet! A büdös zsidó itt hajlong a könyveid előtt! Mint a jeruzsálemi panaszfalnál… De ebben az országban már hiába hajlong. Kiirtjuk őket mind egy szálig!”. Szóval, ott volt a könyvespolcon. Befelé fordítva, az a figura. És hajlongott éjjel-nappal. És közben ők, a tisztikar, az arisztokrácia, az országot vezető előkelőségek persze megvetették az antiszemitákat, a nyíltan zsidózókat.
És ma?
A nyers, nyílt beszéd nem divat. Most megint a kódolt szövegelés korát éljük: ’Sorosozás’, ’a bűzlő végtermékezés’, ’az orgoványi erdőzés’, ’a kártékony állatozás’, ’a parlamenti listázás’ és még lehetne folytatni a sort. Közben összemosolygás, kacsintás, halk helyeslés – és az élet megy a tovább, a rendes kerékvágásában. Itt minden rendben van, semmi gond. Persze vannak cigányaink, akikkel kezdeni kéne valamit, de ezt megoldjuk – mondta a miniszterelnökünk két stadionavatás között.
Viszont ezek a ’migráncsok’, ezek a ’90 százalékban fiatal, életerős férfiak’, ezek már komoly terrorveszélyt jelentenek, meg az asszonyaink meggyalázását, meg… És akkor Brüsszel ránk tolja ezeket a büdös, mosdatlan senkiket. És az „előretolt hazai politikusok”, „hazai gazdasági érdekeltségek” nem a magyar nép érdekeit védik, hanem az ellenséges, a brüsszeli hatalmakat szolgálják!
Nincs semmi baj. Még nincs semmi baj. Ugyan az indulat már gerjed. Ugyan már el-elcsattannak pofonok, ugyan a média-gépezet már beindult, de még nagyobb baj nincs.
Még csak Körmendről terjednek álhírek. Még csak Köln, Bécs meg tudom is én melyik város, kreált eseményeit lehet fölhasználni ijesztésül.
De már érik. Már büdösödik a sajt.
A zsidó meg csak hajlongjon ott a polcon…

2016. május 15.