„A gondolkodóknak a történelem folyamán újra meg újra szembe kellett nézniük a dilemmával: az igazságot szolgálják, vagy a hatalmat? Az emberek egyesítésére törekedjenek, és gondoskodjanak arról, hogy mindenki ugyanabban a történetben higgyen, vagy megismertessék az emberekkel az igazságot, még az egység felbomlásának az árán is? A legtöbb hatalommal bíró gondolkodói csoport – legyen szó keresztény papokról, konfuciánus mandarinokról vagy kommunista ideológusokról – fontosabbnak ítélte az egységet az igazságnál. Éppen ezért bírtak hatalommal.

Az ember mint faj, a hatalmat részesíti előnyben az igazsággal szemben. Sokkal több időt és energiát fordítunk arra, hogy irányítani próbáljuk a világot, mint arra, hogy megkíséreljük megérteni – és ha meg is próbáljuk megérteni, azt rendszerint abban a reményben tesszük, hogy úgy könnyebb lesz irányítani. Aki tehát olyan társadalomról álmodik, amelyben az igazság uralkodik, és a mítoszokra nem figyelnek, az ne nagyon számítson a Homo sapiensre. Próbálkozzon meg inkább a csimpánzokkal.” (Yuval Noah Harari)