Vélemény kategória bejegyzései

CSAK EGY KÉP (4.)

(1987-ből)

 

Harmincnyolc éves lettem-voltam én.

„Semmi különös”: túl a váláson, a második fészekrakáson.

Már túl voltunk az első külföldi, a három gyerekkel az NDK-ban eltöltött nyaralásunkon.

Még mindenki – a Dédi is, közeledve a kilencvenhez – élt a nagycsaládból!

Az „átkos”-ban…

 

Nézem a képet.

A Gerbeaud Cukrászdáról.

1987-ből.

Amikor leadja a Magyar Televízió a szomszédok próbaadását.

Amikor elindul a – Ceausescu által kirobbantott – vita a Magyarországon kiadott Erdély történet című könyvről.

Amikor féléven belül másodszor értékeli le a konvertibilis valutákhoz képest 8%-kal a forintot a Magyar Nemzeti Bank.

Amikor Grósz Károly lesz a miniszterelnök.

Amikor felszámolják a szárazföldi telepítésű, közbeeső hatótávolságú szovjet és amerikai rakétákat.

Amikor Tardos Márton vezetésével megalakul a Pénzügykutató Rt. és az MDF is.

Amikor megjelenik Moldova György könyve, az Őrség panasza.

Amikor lemond Gustav Husak.

Amikor a Gerbeaudban békésen sütiznek az emberek.

Nem is sejtik: két év múlva már „átkos”-nak fogják hívni a kort, amiben éltek…

 

Nézem a képet.

1987-ből.

A Gerbeaud cukrászda-kávéházat.

A Vörösmarty téren.

A szomszédban volt a Hanglemezgyártó vállalat központja, ahol Bors Jenő volt akkoriban a vezérigazgató.

A kép a csordultig tele „luxus” kávéházat mutatja.

Feketén-fehéren.

A világító csillárokat is.

Mintha nem is ’87-ben lennénk, hanem száz évvel korábban.

Ugyanaz a „miliő”, a székek-asztalok elrendezése, a hangulat.

Nem, mégsem.

Ez már 1987.

Mindenki egyszerűen öltözve.

Amott egy gyerek is.

Nézelődnek, beszélgetnek.

Tél lehet, talán tavasz kezdete.

Még a terasz nincs is nyitva.

Mindenki melegen öltözve…

 

Nézem a képet.

1987-ből.

Akkoriban már nem a József Nádor téren dolgoztam.

Csincsek Imi bá’ – a szobatársam, aki már a háború előtt is a Pénzügyminisztériumban dolgozott – sokszor mesélt arról: mennyit jártak ki oda kávézni.

A „Miniszter úr” is.

’87-ben már mások is.

Egyszer, évekkel később, egy barátommal én is ott beszélgettem a teraszon; kávézgattunk, nézegettük az elsuhanó lányokat; a jövőt tervezgettük, engem akkoriban rúgott ki a Járai Zsigmond a Pénztárfelügyelet éléről, arra sétált – elfordította a fejét, messze elkerülte a teraszt.

De már nem az „átkos” volt.

Ma már inkább a Vörösmarty térre járunk, a könyvhétre…

 

Nézem a képet.

1987-ből.

Abban az évben nagy havazás volt.

Az egész ország megbénult.

Nemcsak ez volt akkor már a baj.

Mégis: éltünk.

 

Nézem a képet.

1987-ből.

Harmincnyolc éves lettem-voltam én.

„Semmi különös”: túl a váláson, a második fészekrakáson.

Már túl voltunk az első külföldi, a három gyerekkel az NDK-ban eltöltött nyaralásunkon.

Még mindenki – a Dédi is, közeledve a kilencvenhez – élt a nagycsaládból!

Az „átkos”-ban…

  1. 04. 03. szerda

(Kép: fortepan)

CSAK EGY KÉP

(1973-ból)

 

Akár én is lehetnék.

A haj, az öltöny, a cipő.

De nem: fehér zsebkendőt nem tettem a zsebembe.

Viszont a kezemet én is ilyen óvatosan-védőn-szerelmesen tettem a derekadra.

De mi nem a Blahára jártunk – a lágymányosi Duna-partra.

Akkor végeztem.

Az egyetemen.

A közgázon.

Akkor még ott volt az aulában a szobor.

(Amikor a legidősebb fiam, harmincvalahány évvel később megkapta a második diplomáját ugyanott, még akkor is ott volt.)

Ma már nincs ott.

De nemcsak ez változott…

 

Nézem a képet.

1973-ból.

Már lelőtték a balassagyarmati egyik túszejtő fiút.

Már elküldte Magyarország Vietnámnak az ötmillió forintos gyorssegélyt.

Már bemutatták a Petőfi filmet, a ’73-at!

Már vége lett a vietnámi háborúnak!

Megkezdődtek a Varsói Szerződés és a NATO között a tárgyalások a haderők csökkentéséről.

Már Amerika a Watergate-től hangos.

Szeptember 15-én átlépem, mint főelőadó a Pénzügyminisztérium bejáratát…

 

Nézem a képet.

1973-ból.

Előttem a világ!

Ide nekem a világot!

Pedig „csak” a negyedik emeleten volt a szobánk.

A Papp Gabival.

Mellettünk a Kalmár Tibi bá’ dolgozott.

Velünk szemben a Szalai Erzsi.

Valahol a folyosó végén Bokros Lajos és a Surányi Gyuri.

Meg a Jánosi Feri bá’.

Micsoda tudás halmozódott azon az emeleten!

Pedig akkor már volt Kádár Brezsnyevnél.

Pedig akkor már tartott az Új Gazdasági Mechanizmus „aggasztó következményeinek” a revideálása.

Viszont a Pénzügyminisztériumban Faluvégi Lajos fiatalított.

Frissített.

Új hangok, új szelek fújdogáltak – mégis!

Micsoda idők voltak!

 

Nézem a képet.

1973-ból.

A Blahán a fiatalokat.

A lányt a cigivel.

Ott a Corvin áruház is!

Ott dolgozott Cuni néni, apám testvérének a felesége.

Még megvolt a Nemzeti is.

A Népstadion is.

Nem voltam még szemüveges…

 

Nézem a képet.

1973-ból.

Nagyot fordult azóta a világ!

Ez a rendje.

Ha forogni kell, forogni fog.

Megállni nem szabad.

És elgondolkodni?!

 

Nézem a képet.

1973-ból.

Akár én is lehetnék.

A haj, az öltöny, a cipő.

De nem: fehér zsebkendőt nem tettem a zsebembe.

Viszont a kezemet én is ilyen óvatosan-védőn-szerelmesen tettem a derekadra.

De mi nem a Blahára jártunk – a lágymányosi Duna-partra.

Akkor végeztem.

Az egyetemen.

A közgázon.

Akkor még ott volt az aulában a szobor.

(Amikor a legidősebb fiam, harmincvalahány évvel később megkapta a második diplomáját ugyanott, még akkor is ott volt.)

Ma már nincs ott.

De nemcsak ez változott…

 

  1. 04. 02. kedd

(Kép: Urbán Tamás / Fortepan)

CSAK EGY KÉP (2.)

(1966-ból)

 

Tizenhét éves lettem akkor.

Ott laktunk a közelben.

A Fehérvári út 36-ban: apámmal, anyámmal, öcsémmel; a szomszéd lakásban Babukáékkal.

Éltünk.

Reményekkel, a jövőnkbe vetett hittel, bizakodón.

A piac mellett…

 

Nézem a képet.

1966-ből.

Akkor már a „Jóskába”, a József Attila gimnáziumba jártam.

Akkoriban kezdtem „csajozni”, megszólítgatni a „visszanéző” lányokat.

Talán már csapni is kezdtem a szelet egy szőke, frufrus lánynak azosztályból, aki később az első feleségem lett.

Akkor már nem „sarok-fogóztam” a BEAC pályával szemben a jégen.

Akkoriban mentünk a Függetlenségi Parkba tiltakozni az amerikaiak vietnámi háborúja ellen, a „hős vietnámi nép” mellett.

Nem tudtam (még), hogy Rákosi Mátyást a krasznodari száműzetéséből – egészségi állapota miatt – Arzamasz városába engedik költözni.

Akkor még nem érdekelt és érintett meg, hogy Dubcseket a Szlovák kommunista párt első titkárává választják.

Ahogy az sem, hogy a családi pótlékot kiterjesztik a tsz tagokra is.

Házibulikra jártam, kosaraztam, minden sport-közvetítést megnéztem.

50 fillérért fagylaltot nyaltam a sarki Rege cukrászdában.

A szobámban tanultam, sakkozgattam és közben a spejzből elcsent barack-lekvárt kanalaztam…

 

Nézem a képet.

1966-ból.

Talán anyám megy ott a kosárral.

Nem ő az, biztosan nem: apám is ott lenne mellette.

Szombaton reggelente.

Viszont az a kockás szoknya ismerős.

Meg a svájci sapka is.

A szakadt, lelógó napvédő-ernyők is.

A mérlegről nem is beszélve.

Meg a súlyról.

A kopott, agyontaposott, csúszós kövekről.

A „volt”-ról.

A „lett”-ről…

 

Nézem a képet.

1966-ból.

 

Megint beugrik a „JÓSKA”.

A gimnázium a Feneketlen tó partján.

Az OSZI, Palotás tanár úr, Vera néni arca.

Akik örökké tanáraim, nevelőim, formálóim voltak.

Szerencsémre.

Az osztály: Mari, Adri, Jóska, Pista, Kriszti.

Tihanyi Laci, ahogy éppen szaval.

Fehér Gabi.

Még nem ballagunk, nem búcsúzunk, keresgéljük a hangunkat, feszítgetjük a korlátokat: csak boldogan élünk.

 

Nézem a képet.

1966-ból.

Tizenhét éves lettem akkor.

Ott laktunk a közelben.

A Fehérvári út 36-ban: apámmal, anyámmal, öcsémmel; a szomszéd lakásban Babukáékkal.

Éltünk.

Reményekkel, a jövőnkbe vetett hittel, bizakodón.

A piac mellett…

 

  1. 03. 30. szombat

(Kép: fortepan)

SPORT??! – POLTIKA!

Itt belépnek a ringbe a bokszolók és – a szabályok szerint – püfölni kezdik egymást – aki többet, nagyobbat üt a megfelelő helyekre, állva marad, miközben a másik fekve, az nyer!

Itt leülnek a sakktábla mellé, elindítják az órákat, tologatják – a szabályok szerint – a bábukat, néha leütik a másikét – akinek leesik az órája, mattot kap a királya, mert nem tud már sehova ellépni a sakk elől, vagy ezt megsem várja az veszít és már nyújtja is a kezét.

Itt fölülnek a kerékpárjukra, tekerni kezdik – a szabályok szerint – hosszú kilométereken át – aki előbb ér be a célba az lesz a győztes.

Itt kiszaladnak tizenegyen két kapu közé, rugdosni kezdenek egy labdát – az egyik betalál a kapuk közé, lefújják a meccset, mert – a szabályok szerint – letelt az idő, nyert.

 

Hát a NER-politikában? A NER mindennapokban?

Ott – természetesen(??!) – nem így van.

Ott az a „szabály”, hogy nincsenek szabályok – még ha kihirdetettek vannak is.

Ott átszaladhatsz elsőként a célvonalon, aztán mégse téged hirdetnek elsőnek.

Ott először megállapítják: „te egy ökör, egy gazember, egy dupla semmi vagy”; aztán azt mondják rád, „verted a feleségedet”; „kimondod a feleséged helyett, amit hallani akarsz” – azaz te nem is nyertél (hogy mi a köze ennek ahhoz, hogy te szakítottad át a célszalagot elsőnek, az nem érdekes).

Ott a győzelem „nárcisztikus düh és bosszú pusztító és kíméletlen… se gyerekeknek, se barátoknak nem kegyelmez”.

Ott minden manipuláció!

 

„Én szeretem a focit…”

  1. 03. 27. szerda

HABLATY

„magasnyomású gazdaságpolitika” – mondta a miniszterré tett volt alelnök Magyarország új versenyképességi stratégiája meghirdetésekor.

A dalszöveg jut az eszembe, nem úgy, de mégis: „Most múlik pontosan,/ Engedem hadd menjen,/ szaladjon kifelé belőlem/ gondoltam egyetlen…”

  1. 03. 25. hétfő

(Bocsi: nagyon szeretem … a dalt!)

CSAK EGY KÉP

(1984-ből)

 

Már kétéves lettél akkorra.

Héthónapos korodtól minden nap vittünk a bölcsibe, anyád nem tudott otthon maradni veled, mert a GYES kevesebb volt, mint a fizetése.

Akkoriban kilencvenöt filléres jegyes-tejet kaptál; kis, dátumozott gyufásdoboznyipapíron ikszelt mindig a tejes.

Ott laktunk a Fazekas utcában.

Szombatonként mindig jött hozzánk egy kislány: matematikából-történelemből készítettem föl az érettségire, az egyetemi felvételijére.

A Kacsa utcában állt a Trabink…

 

Nézem a képet.

Az Erzsébet hidat, a kígyózó-tekeredő kocsisort.

Az Astoria felé.

Ladákat, Zsigulikat, Trabantokat, amott egy „bogárhátút” is látok.

A csuklós-buszokat.

A Metro-aluljárót.

Már nincsenek villamosok.

Viszont sok ember van az utcán.

Biztosan mennek munkába…

 

Nézem a képet.

„Nem öklendek és nem üvöltök,/ kidőlt kupámba újratöltök/ jövőnk vörösborából” – írta Baranyi Ferenc abban az évben.

Ma mit ír?

És hol jelenhet(ne) meg?!

„… csalárd, ki visszaél a csenddel/ három nappal halál előtt.” – ezt is akkor írta.

Bacsó „Te rongyos élet”; Abuladze „Vezeklés”; Koltay „István a király”; Mészáros „Napló gyermekeimnek”; Sára „Pergőtűz”; Xantus „Eszkimó asszony fázik” is akkor születtek.

 

Nézem a képet.

Nemcsak azt látom.

Már nem is azt látom.

5392 forint volt az átlagbér.

18,50 a benzin literje.

Női harisnyanadrág 37 forint.

Közveszélyes munkakerülés – teljes foglalkoztatás.

Szakszervezeti üdülés – akinek…

Magyarország-Ausztria 3-1, Népstadion 45 000 néző.

„Temetném a munkát” – Hofi Géza a szilveszteri műsorban…

 

Nézem a képet.

Már kétéves lettél akkorra.

Héthónapos korodtól minden nap vittünk a bölcsibe, anyád nem tudott otthon maradni veled, mert a GYES kevesebb volt, mint a fizetése.

Akkoriban kilencvenöt filléres jegyes-tejet kaptál; kis, dátumozott gyufásdoboznyipapíron ikszelt mindig a tejes.

Ott laktunk a Fazekas utcában.

Szombatonként mindig jött hozzánk egy kislány: matematikából-történelemből készítettem föl az érettségire, az egyetemi felvételijére.

A Kacsa utcában állt a Trabink…

  1. 03. 24. vasárnap

(Kép: Facebook)

MARHASÁGAI

(idézetek Orbán Viktortól – kommentek tőlem)

 

„Mi nem állunk háborúban Oroszországgal” – még veszélyhelyzetben sem…

„úgy érzem magam, mintha egy másik galaxisba érkeztem volna … furcsa érzés Magyarországról Brüsszelbe jönni, mert itt háborús hangulat, logika és nyelvezet van, itt úgy beszélnek a politikusok, mintha háború lenne ” – persze, ott nincs kihirdetve a veszélyhelyzet…

„Budapest ma fogságban van” – de nem Gyurcsánynak, hanem a „bűnös-város-t” hirdetőnek a fogságában…

„Ez nem egy futballmeccs, amikor drukkolni kell valakinek” – és ő mégis drukkol…

„Nem szabad elveszíteni a tájékozódási képességünket” – mégis elveszti napról-napra, óráról-órára…

„Ez nem egy videójáték” – mégis úgy tesz és játszik…

„mert Brüsszel a Soros-féle hálózat foglya” – ő meg Putyiné…

 

A nyuszika-vicc jut az eszembe:

Nyuszika találkozik az erdőben a medvével, és így szól:

– Képzeld medve, tegnap találkoztam a diszkóban a rókalánnyal. Az egész estét végig táncoltuk, és miután hazakísértem, bevitt a hálószobájába és azt mondta: Nyuszikám, mindenem a tiéd! Medve hallod, ha ott lettél volna, még a hűtőt is el tudtuk volna hozni!

2024. 03. 22. péntek

EL KÉNE HEGEDÜLNI A NÓTÁJÁT!

Tudsz hegedülni? Nem érsz rá? Nem baj: gyere az Operába este, játszani kéne valakinek…

Kaptál már honvédségi védelmet, nem? Hát vettél már 100 millió dollárér’ jachtot? Akkor te annyit is érsz …

Neked is rokonod volt a Sulyok Dezső? Az, hogy lehet…

Adtál már kegyelmet egy korrupcióval vádolt, jogerősen ötévre elitélt fideszes polgármesternek? Nem? Ja, nem is vagy elnök…

Szeretsz sorozatokat nézni a tévében? És melyiket?

 

Hazarepül-e vajon kimegy-e az Arénába az esti meccsre a SAS? Ez az egymillás kérdés!!!

  1. 03. 22. péntek

RECSEG MÁR – MÉG NEM …

Az egyik folyamatosan hazudik,

Hát a másik, a kiválasztottja is azt teszi,

A harmadik szalámis-zsömlét majszol a repülőn,

A negyedik beosztottjaival vagy nélkülük bizonyítékokat hamisíthat,

A ötödiknél elmarad az előadás,

Az hatodik „csak” a történelmi tényekkel nem törődik,

A hetedik mára már a süllyesztőben,

A nyolcadik, mára már kegyvesztett tejfölről rak föl kisfilmet,

A kilencedik már a börtönből üzen,

A tizedik bemegy az ügyészségre és …

 

Recseg már…

  1. 03. 20. szerda

TO BE NER or NOT TO BE NER?!

To beat, or not to beat… (Verte, vagy nem verte…)

Ez itt (ám most) a kérdés: válasszatok!

Mert ez Magyarország!

Itt Magyar a magyar!

A „NER világába’”!

Pacal, sör, „Ria-ria-Hungária”!

Pi@ába Shakespeare-rel!

Itt bizony „quidquid recipitur, recipitur per modum recipitis” (mindenki a saját felfogóképessége

szerint ítéli meg a dolgokat)!

 

„Kizökkent az idő; – ó kárhozat!”

De vajon ki tolja helyre azt???

  1. 03. 19. kedd