„A törvényhozói hatalom könnyen átváltozhat pártdiktatúrává, majd kormány abszolutizmussá, ennek pedig az lesz a következménye, hogy a népképviselet közönséges törvénygyárrá fajul, kiszolgáltatja az országot egyetlen klikknek, és meggátolja minden olyan új idea felmerülését, amely nem nyeri meg a kiváltságos társaság tetszését. Ez a többségi klikk végül annyira beleássa magát az ország testébe, hogy lehetetlenséggé válik az egészséges politikai váltógazdaság, amely időnként friss légáramlattal megtisztíthatná a közélet miazmás atmoszféráját.”
Balla Antal: A liberalizmus történelme, 1926.
2014. június hónap bejegyzései
Móricz Zsigmond: Fillentő
FILLENTŐ
Volt az én kis pajtásomnak, „Fillentő”-nek más neve is, de már arra nem is emlékszem. Csak így hívták őt, mert sose mondott igazat. Mikor pedig erősen ráripakodtak egy-egy hazugság után, lesütötte kis konok fejét, s rendesen azt dunnyogta:
– Én nem hazudok.
– Hát?
– Csak fillentettem.
Megint…
Oly távol, messze van hazám,
Csak még, még egyszer láthatnám,
Az égbolt, felhők, vén hold, szellők,
Mind róla mond mesét csupán.
A sorsom jó vagy rossz nekem,
Itt minden, minden idegen,
Más föld, más ég, más táj, más nép,
Óh bár csak otthon lehetnék.
Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
Hozzátok száll minden álmom,
Ott ahol él anyám, ott van az én hazám,
S ott lennék boldog csupán.
Igazodhat-e, javulhat-e a mai társadalmak élete, ha Brennus-kardok kormányozzák a világserpenyőt, s ha égszakadás, földindulás kedvétől függ minden civilizációnk? Bizonyos, hogy van vadság, fegyver és háború, s bizonyos, hogy kínos, szomorú, de kényszerű beletöröttséggel készen kell állnunk minden elé. Minden elé, ami akár bennünk rekedt babonák, akár humánus, szép indulataink, akár racionális megállapításaink miatt nagyon-nagyon fájdalmas. Emerrébb, keleti külvárosain a nyugati kultúrának, veszélyes a járás, s minden pillanatban tőrt szegezhetnek túlbizakodó hitünknek és életünknek.
Gyermekségem legfurcsább fényű emléke, édesapánk sokszor ismétlődött ígérete évvégi tiszta jeles bizonyítványaink nagy hangulataikor: „no, most már igazán elmegyünk Erdélybe, a rokonokhoz”.
Tovább a folytatáshoz
Feleim: rosszabb a helyzet, mint volt 89’ előtt!
Minden vélemény számít!
Központi vitatémává vált: elfogadhat-e külföldről érkező támogatást egy civil szervezet, személy kormány-, miniszterellenes tüntetés céljából.
Emlékszem, a rendszerváltás előtt Soros Alapítványának megjelenésére, a Kuratórium összetételére vonatkozó vitára, a finanszírozás szabályait meghatározó szerződés körüli huzavonára. Senki előtt – még a hatalom képviselői előtt – sem volt kétséges, hogy a nyílt társadalom jelszavával meghirdetett Alapítvány rendszerkritikus (rendszert fellazító) céllal jött Magyarországra. „A nyolcvanas években a rendszerváltás egyik katalizátoraként, a rendszerváltás után a kultúra, a kortárs művészetek területén, a szociális, egészségügyi, köz- és felsőoktatási szektorban, valamint a roma civil társadalomban zajló modellértékű kezdeményezések támogatójaként az Alapítvány 40 ezer szervezet pályázatát támogatta, több ezer művészt, tudóst, tehetséges diákot részesített ösztöndíjban.”
Baloldaliság
„Nem, politikai választásunkat továbbra is meghatározza az, hogy elfogadjuk-e a jelentős társadalmi különbségeket azok között, akik „a hátukon viszik az ország gondját”, illetve akik kiszorulnak a jobb egzisztenciákból, a tudáshoz, jövedelemhez és vagyonhoz jutás lehetőségeiből, vagy inkább visszaszorítani kívánjuk ezeket a különbségeket, meg akarjuk nyitni a kevésbé szerencsések számára is a felemelkedés lehetőségeit.”
Bauer Tamás, Galamus
Na és akkor mi van?
Ma megint írtam egy széljegyzetet.
JÓZSEF ATTILA: VILÁGOSÍTSD FÖL
Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák – kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.
És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét –
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.
S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg –
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
Nézz a furfangos csecsemőre:
bömböl, hogy szánassa magát,
de míg mosolyog az emlőre,
növeszti körmét és fogát.
1936. okt.
Lehet, hogy már késő?
A Népszava, a nagy múltú magyar baloldali politikai napilap léte veszélybe került. Ahogyan a többi napilap, a Népszava sem tudja magát fönntartani csak az olvasók előfizetéseiből. A lap tulajdonosai ugyanakkor nem tudják, akarják tovább finanszírozni a veszteségeket. Az egyenlőtlen, manipulált reklám-piac „bünteti” a baloldali médiát, azokban nem vagy alig reklámoz. Ha nem jön valami csoda: nincs tovább. (Erre nem válasz a liberális válasz, hogy aki nem tud a piacra „termelni”, nem tudja a piaci igényeket kielégíteni, az bukjon el, mert nem érdemli meg az állami támogatást sem. A napilap-piac ugyanis nem valódi piac.)
Szolidárisnak kell(ene) lennünk! Én biztos, hogy fogok Népszavát venni.
„Mától Magyarország nem jogállam – mondta Burány Sándor, mert a kormány ráküldte az RTL Klubra a NAV-ot. Az előzmények közismertek: az RTL Klub nem állt be a sorba, nem vette szó nélkül tudomásul a reklámadó bevezetését, visszaszólt, ezért meg kell büntetni.
Szolidárisnak kell(ene) lennünk! Én biztos, hogy nézni fogom az RTL Híradót.
Az ismert politológus „coming outolt” a Facebook oldalán és vállalta másságát ország-világ előtt.
Szolidárisnak kell(ene) lennünk! Én biztos, hogy tisztelni fogom tettéért.
De ez a sorozat nem ma, nem is tegnap indult! Hol voltunk 2010-ben, amikor az államigazgatásból minden indoklást mellőzve, a szakmai tudást, felkészültséget negligálva, megalázó módon, válogatás nélkül rúgták ki a szakembereket? Hol voltunk, amikor a visszamenőleges hatályú törvénykezést bevezette az orbánviktor vezette kormány? Megszólaltunk a rendvédelmi dolgozók, a pedagógusok, a diákok, az egészségügy robotosai kirúgásakor? És a rokkantak megszégyenítésénél? A koncepciós perek indításánál, a magyarhírlapban és a magyarnemzetben megjelenő első zsaroló cikkek hamisításánál…?!
Ki ne tudná folytatni a sort?
Szolidárisnak kell(ene) lennünk!
Lehet, hogy már késő?
Tiborc panasza
„Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztúlnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.”
Katona József: Bánk Bán, Tiborc panasza, részlet