Elmondja: Latinovits Zoltán és Weöres Sándor
Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.
Majomtéren, majomréten
majomhősök küzdenek,
majomszanatóriumban
sírnak majombetegek.
2014. július hónap bejegyzései
A munkaalapú állam korszaka következik…
A munkaalapú állam korszaka következik
ORBÁN VIKTOR: Az új magyar államszerveződés alapja egy munkaalapú állam
Tamás Gáspár Miklós: Szombaton Magyarországon hivatalosan megszűnt a demokrácia
Ordítok Blog: Kicsi zsarnok, vádolunk!
Bartus László: Egy náci beszéd anatómiája
Véleményvezér: Orbán elbúcsúzott a felső középosztálytól
444: A hét videója: a Legnagyobb Magyar Szélkakas 2007-ben és ma
Dinamó Műhely: Kérés jobboldali polgártársaimhoz
Tuareg Blog: Az Ország Gyűlése Mozgalom
2014. július 29.
Bojkott…
„A bojkott valaminek a többek által összehangolt módon történő visszautasítása, általában a helytelenítés kifejezésére, vagy bizonyos feltételek kierőszakolására. Tipikusan valakivel, rendszerint bolttal, céggel vagy szervezettel szemben való nyomás gyakorolását célozza.”
Önkormányzati választás(??) lesz Magyarországon. Ebben, úgy önmagában semmi meglepő nem lenne. Korábban is voltak választások, a későbbiekben is lesznek. Különben is: az Alkotmánybíróság jóváhagyta a szabályokat, a köztársasági elnök kihirdette az időpontot. Akkor mi kell még? Megint megy minden a maga útján, mint a karikacsapás.
Mindenki szépen kezébe veszi a kottát, és a karmester intésére elkezdi játszani a darabot: a Fideszesek a központi ukáznak megfelelően kijelölik a megválasztandókat és államigazgatási, valamint média segítséggel elkezdik levadászni az ellenjelölteket. Az ellenzék sem rest részt venni a játékban: nevetséges és siralmas „egyeztetések” után jelölteket állít, és annak rendje és módja szerint szégyenteljes, „demokratikus” vereséget szenved.
Ebben az évben, ezt a darabot már kétszer is eljátszották. A nézők meg megnézték. Még izgultak és tapsoltak is.
Öcsém zenél…
Majomdal
Újrakezdés
Minden vélemény számít!
Tisztelgés az emigrálók előtt
Nincs könyv, amit olvasnál
Nincs polc, mire rakhatnál
Por van, amit szívhatnál.
Nincs hang, amivel szólalnál
Nincs szó, mit hallhatnál
Néma csend – sikongnál.
József Attila: A Dunánál
1
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt – néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.
Tovább a folytatáshoz
Pitiség
Gáza. Ukrajna. Maláj gép.
A stadionépítés nem áll le. „olyan tételeket zárolnak, amelyek kifizetése egyébként is átcsúszott volna 2015-re…”. A Fradi járhat a legjobban – kiemelt lesz, ha továbbjut. orbángáspár.
Hol élek?!
József Attila. Elégia
Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,
füst száll a szomorú táj felett,
úgy leng a lelkem,
alacsonyan.
Leng, nem suhan.
Te kemény lélek, te lágy képzelet!
A valóság nehéz nyomait követve
önnönmagadra, eredetedre
tekints alá itt!
Itt, hol a máskor oly híg ég alatt
szikárló tűzfalak
magányán a nyomor egykedvű csendje
fenyegetően és esengve
föloldja lassan a tömény
bánatot a tűnődők szivén
s elkeveri
milliókéval.
Miért így…
Beválasztották. Egyszerű tagnak. A paritás így adta. Még csak jelentősége sem volt. Semmit se befolyásolt. Ilyen a rendszer. Ez a „demokrácia”. Mindenkinek kell képviselet. Persze amikor megszólalt, azonnal csendre intették. Minek beszél a kisebbségi. Legyen ott, szavazzon. Az a jó, ha ellene.
Mert így mutatható: itt még ezt is lehet.
Fölvonultak. Szinesen. Vidáman, boldogságot, szabadságot mutatva. Két oldalról bezárva. Vaskorlátokkal bekerítve. Alig pár ezren. Ezér’, azér’ dühtől kísérve. Kisebbségben. Rohamosztagosokkal kísérve. Vonultak. Engedéllyel.
Mert így mutatható: itt még ezt is lehet.
Megtartotta. A sajtótájékoztatót. Fölvették. Leadták. Sokan megnézték. Többen dühöngtek is. Papírokat is mutogatott. Tényeket is sorolt. Összehasonlított. Konkrét volt. Tüntettek is ellene. Néhányan. Éppen arra jártak. Táblákkal. De mondhatta.
Mert így mutatható: itt még ezt is lehet.
A bíróság döntött. A hatalommal szemben. Neki adott igazat. Nyert. Visszakaphatta – volna. De nem kapta. Legközelebb a hatalom ugyanúgy döntött. A bíróság megint neki adott igazat…
Itt még ezt is lehet.
Úgysem történik semmi.
Akkor minek ezt?
Akkor miért így?!
Tóth Árpád: ÁLARCOSAN
Tóth Árpád
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.