Bementem az ügyeletre, mert már nem bírtam tovább. Megszűntem embernek lenni. Azzal fogadtak, hogy ilyen barmot még nem láttak: miért vártam ezzel 3 napot, azonnal be kellett volna jönnöm tetanuszért. Nem is értik, hogyan hordhat a hátán ilyen marhát a föld. El fognak altatni, majd föltárnak, jó esetben nem kell levágniuk a kezemet. Azonnal betereltek egy kórterembe, ahol le kellett vetkőznöm, majd mondták, hogy várjak este hétig, akkor lesz a műtét.
Hatkor értem jöttek, le kellett vetkőznöm teljesen, de azért betakartak. Hanyatt fekve néztem fölfelé: egy sötét, egy világos, megint sötét, megint világos. Már a liftben vagyok. Megint a folyosón tolnak. Szánakozó, felöltözött embereket kerülgetünk, akik óvakodnak a szemkontaktustól. Aztán a műtősfiú betol egy hatalmas, végig csempézett, hideg terembe. Tovább a folytatáshoz →