o Igen nagy tisztelettel, soha nem múló és csökkenő alázattal köszöntöm a méltóságosok közötti legelső uramat!
o Jó reggelt
o A heti szokásos alákérdezésre és meghallgatásra gyűltünk így, országosan és egységesen, mindannyian egybe, szemünket a rádióra vetve.
o Már itt van a jelentés az asztalomon a nézettségről, akarom mondani a meghallásokról
o Ma megint sokan vagyunk, mert minden munkahelyen szól a ’SZABAD RÁDIÓ’ félóra, amire mindenki nagyon nagy izgalommal és egy heti kajával készül
o Értem, jó lenne az interneten is közvetíteni
o Fantasztikus és felülmúlhatatlan javaslat
o Tudom, tőlem ilyenre telik
o Mindenre ható, örökharcos vezérlőnk, a szédületes megnyilvánulása előtt szabadjon kérnem egy kérést tolmácsolni szigorúan csak a mai napra
o Nem bánom, bár nem szeretem a kéréseket, de most jó a kedvem, mert Ráchel lányom jó kezekben van és a svájci frank árfolyama sem romlik
o Arról lenne szó, akarom-szeretném mondani a kérés az lenne volna, hogy a mai beszélgetésünkben, ami természetesen a Te, Ön, Mindenre hatónk alig várt monológja lesz, én legfeljebb előre bólintok és fölolvasom az elém tett kérdéseket, amiket már kívülről tudok, mert már az lsimonlaci is többször kikérdezett; szóval a kérés az, hogy legalább minden harmadik monológos válaszod legyen igaz.
o Ez most komoly, vagy, ahogy azt rogánanti mondaná vicc
o Persze hogy nem komoly, csak vicc, mégis legalább minden ötödik
o Aztán miért is
o Mert így sokkal izgalmasabb lenne a monológ, mert ki kellene találni, hogy melyik volt a helyes válasz
o Szó se lehet róla
o Szabadjon egy nem leírt kérdést is föltennem: miért nem?
o Hol van a kiflis, mindjárt nyugdíjba vonuló selmeczygabi, mit is mondott: CSAK
o Értettem, akkor hozzáfoghatunk, kezdem a vég-szavazást…

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 85.

o De jó, hogy kijöttél, apa
o Jól van, na, Ráchel, nem vagy te egy gyerek már, anyádnak hiányzol
o Annyira egyedül vagyok, ezek reggel még egy kis pálinkát se isznak fölébredéskor, a kolbászról meg a csécsi szalonnáról nem is beszélve
o Ne törődj velük, nem tudják mi a jó, majd beszélek a rektorral, hogy tegye kötelezővé
o Állandóan az internetet böngészik, meg chateznek, meg intézik a bizniszeiket
o Hülye egy ország, én már intézkedtem is: nálunk nem fognak orrvérzésig barangolni a világhálón, még belegabalyodnak és megtudnak valamit. Egyébként ne aggódj: majd fogsz Te is, lányom bizniszezni, veszek neked egy étterem-láncot, türelem
o Kéne egy kis Mini-Cooper is, itt mindenkinek van, csak nekem nincs még
o Meg lesz, lányom, elcseréljük a traktorotokat és még az átírást is az eladók fizetik majd
o Összeírtam, hogy mi kell még: ruhák, cipők, sílécek, ja, és kéne egy saját síoktató is
o Add oda anyádnak, Ő majd megbeszéli a habonyárpival, amikor hazajön
o Meddig maradtok, apa
o Már megyünk is, mert otthon ég a pajta és az amerikaiak is várnak valamilyen reakciót a vízum-ügyre, de még nem beszéltem a Putyinnal, Őt is hívnom kéne…

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 84.