Egy egyszerű beszélgetés
o Miniszterelnökséget vezető Miniszter úr, keresik
o ki keres
o valaki a közalkalmazottak szakszervezetétől
o van még olyan, meglepő, mégsem voltunk elég alaposak, na, kapcsolja
o igen tisztelt MINISZTER úr, csak egy pillanatra zavarnám és nem is zavarnám, csak úgy, a hangjára lettem volna kíváncsi
o nem látja, hogy kávézom
o látni nem látom, de hallottam a titkárnőjétől, éppen ezért gondoltam egy szempillantásnyira igénybe venni azt a drága idejét
o mit akar
o bátorkodom fölhívni a figyelmét arra, hogy országunk egy jogállam, ahol az alapvető jogok betartására mindig büszkék voltunk
o ezt én is tudom, már többször is nyilatkoztam erről
o fő célunk, hogy erős és hatalmas ország legyünk, amelyben fiatalok népesítik be a hazát
o ezt is tudom
o és a legfontosabb és szent célunk az erős családok megteremtése
o ezért vagyunk szövetségben és megbonthatatlan örök barátságban a leheleterős keresztyén és demokratista ’semjén’ vezette párttal
o fantasztikus, én is éppen így látom
o akkor mindenben egyetértünk
o én még hozzá szeretném tenni,
o akkor tegye, csak gyorsabban, mert hűl a kávé
o hogy a meleg, barátságos, emberi, a dolgozók érdekeit is figyelembe vevő munkahely hozzájárulhat országunk gyarapodásához és népünk gyorsabb fejlődéséhez, hogy hamarabb eljussunk a kapitalizmus magasabb fokára
o én is ezen vagyok
o bátorkodom azonban nagyon halkan és két hörpintése között megjegyezni, hogy a nyolcórás munkanap olyan vívmány, amelyet még Horthy Miklós is elismert és akceptált
o ne is folytassa, ezt is tudom, ezért nálunk csak olyanok dolgoznak, akik a saját jó munkahelyi közérzetük miatt, élvezetből és munkájuk iránt érzett olthatatlan gusztusból akarnak és tudnak 10 órát dolgozni naponta, még akkor is, ha a gyereket otthagyják az óvodában
o bátorkodom egy gyenge közbevetéssel nem is ellent, de mondanom, hogy én nem így tudom
o rosszul tudja, azok már – nem csak önkéntes szándékukból – elmentek
o akkor rendben is volnánk
o nagyon jót beszélgettünk
o én is így hallottam
o mondja, nem akarna velem fácánozni egyszer?
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 106.