„Nem akarnak dolgozni, de a munkaerő piac sem kér belőlük, vagyis marad az élősdi lét, mert élni kell. És ezeknek az embereknek is mondani kell valamit. Orbán Viktor látja ezt a csapdát, csak nem beszélhet őszintén a valóságról. Nem derülhet ki, hogy ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így teszünk, akkor a többiek soha nem fognak célba érni.” Bogár László
2014. október 2. nap bejegyzései
A meg-hallgatás…
Tegnap meg-hallgatósat játszottunk az osztályban, mert most ennek jött el az ideje. Mindig van, aminek eljön az ideje: a kis-Alföldi Robi is mondta, hogy most a „hangosan ordítás” ideje van. A buta Szanyi szerint a vendéglátás ideje jött el, de mi ezt nem hittük el és lebarmoltuk a Szanyit. A kis-Tuareg szerint pedig már az Ország Gyűlése Mozgalom elindítására se kellene sokáig várni, de még úgy látszik, hogy kell. Persze az időre rá kell érezni, hogy itt van – mondta a kis-Fletó, de én ezt nem értettem, hogy mit jelent, mert az időt én nem érzem, csak azt, hogy a matek órán lassan megy, a tesin pedig röpül: a franc érti ezt.
Tovább a folytatáshoz
Végül
Kazánt súroltam; vágtam sarjat;
elnyúltam rothadt szalmazsákon;
bíró elítélt; hülye csúfolt;
pincéből tódult ragyogásom.
Csókoltam lányt, aki dalolva
ropogós cipót sütött másnak.
Ruhát kaptam és könyvet adtam
a parasztnak és a munkásnak.
Egy jómódú leányt szerettem,
osztálya elragadta tőlem.
Két naponként csak egyszer ettem
és gyomorbajos lett belőlem.
Tovább a folytatáshoz

