Címke: kósa

HAZUDTAK – „MECSODA KÜLÖNBSÉG”

Kósa Lajos fideszes politikus, az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának az elnöke azt nyilatkozta az RTL Híradó munkatársának a kérdésére („A Pegasus szoftver beszerzője a Belügyminisztérium?”): IGEN!
Ezzel (egyesekben) fölmerült a gyanú minősített adattal való visszaélés, valamint hivatali visszaélés bűntette miatt. Tényi István azonnal följelentette Kósát, elindult a nyomozás és a 24 hírportár szerint „NEM MONDOTT IGAZAT (kiemelés tőlem) Kósa Lajos, amikor azt állította, hogy a Belügyminisztérium vásárolta a Pegasus-kémszoftvert, ÍGY NEM KÖVETETT EL BŰNCSELEKMÉNYT, AMIKOR ERRŐL BESZÉLT NYILVÁNOSAN (kiemelés tőlem) – derült ki abból a feljelentést elutasító határozatból, amelyet a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség adott ki. A dokumentumot az egyik feljelentő, Tényi István juttatta el lapunkhoz.”
Annak idején Demeter Márta ellen „A Központi Nyomozó Főügyészség novemberben emelt vádat Demeter Márta ellen, aki 2018 őszén az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának alelnökeként írásbeli kérdésekkel fordult miniszterekhez, azt tudakolva, hogy miért utaztatták törvénytelenül Orbán Viktor kormányfő lányát a honvédség Airbusával, majd minderről a közösségi oldalán is beszámolt.” Kiderült: nem a kormányfő lánya volt az utas. Tehát Demeter Márta NEM MONDOTT IGAZAT. Igaz, akkoriban a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálódott és hivatali visszaélés miatt vádat emelt.
Hogyan is szól a vicc, a „Mecsoda különbség”:
Arisztid bemegy a sebész főorvoshoz.
– Tanár úr, kérem, legyen kedves engem sürgősen kiherélni.
– Komolyan gondolja, gróf úr? Az egy helyrehozhatatlan műtét.
– Nem érdekel. Kérem, végezze el sürgősen, akármennyibe kerül…
Megtörténik a műtét, s pár nap múlva a tanár úr megáll a lábadozó Arisztid ágyánál.
– Kedves gróf úr, igazán ne vegye indiszkréciónak, de még mindig nem értem, miért ragaszkodott ehhez a műtéthez.
– Pedig egyszerű a dolog, kedves tanár úr. Megkértem egy gazdag hölgy kezét, de mivel a család izraelita, ragaszkodtak a műtéthez.
– De hiszen akkor ők nem ezt kérték! Nyilván a körülmetélést mondták…
– Most, hogy mondja… Igen, azt hiszem, ez volt a precíz kifejezés!
Ez Magyarország a NER korában!
Egyébként: még mindig, hazugsága után is Kósa Lajos az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának az elnöke…
2021. 11. 25. csütörtök
(Kép: HVG)

KÓSA LAJOS: „amiért alakultunk, azt kivívtuk”

KÓSA LAJOS: „amiért alakultunk, azt kivívtuk”

Hisz’ REND van nálunk, végre megint REND, nincs lázadás, nincs tüntetés (na jó, a Gödény néha-néha kiment a Hősök terére meg Klára is járta az országot), mert nem is lehet: bár „Langyos a sör/ Ha nekünk így is jó, így is jó, így is jó”, hisz’ volt már ilyen, hozzászokhattunk, hozzáedződhettünk, semmi új nincs a magyar ég alatt, mintha 100 évet tekertünk volna vissza az idő kerekén.
Hát aztán? Nem mindegy, hogy előre vagy vissza tekerünk?
De legalább REND van.
Hisz’ REND a lelke mindennek.
Meg SZABADSÁG is van! Az repül és oda, aki csak akar csak kapja meg azt a repcsit, amit már nem lehet nyomon követni se.
Aztán vajon milyen REND, milyen SZABADSÁG van nálunk?
Azt írja a Fidesz harmincharmadik születésnapjára Kósa Lajos, a debreceni „húszszázalékos” örökös, akinek nemzetközi hírű „strómamája” is van, hogy „Egy biztos, amiért alakultunk, azt kivívtuk, a magyar néppel kéz a kézben. Demokrácia van. Szólásszabadság. Szabad a sajtó, szabad gyülekezni. Magyarország független, szabad, önálló.” És ott mosolyognak (az akkor még „bűntelen, és csecsszopók”) fiatalok a bejegyzése alatt (milyen vicces-kedvűek voltak már akkor is, különösen az a szakállas Orbán gyerek, aki szamárfület is mutatott már akkor!)
Milyen REND is van?
Hát,
– amiben ők mindent „kivívtak” (maguknak), amiért alakultak;
– amiben, aki másként látja, gondolja, az ellenség;
– amiben katonák (is) vigyázzák a REND-et;
– amiben a járvány idején is kórházat zárnak be, hogy a „csókosnak” még egy „kis” mutyi jusson;
– amiben REND-nek hívják a RENDETLENSÉG-et!
Szólásszabadság is van: az elmúlt tíz évben bármit mondhattál, bármennyien tüntethettek véleménynyilvánítási szándékkal, százezrek írhattak alá petíciókat, azokat válaszra sem méltatták, csak „ugassanak és csaholjanak” a kutyák, kit érdekel?!
Szabad a sajtó is: a megszűnt Népszabadságban, a Heti Válaszban, a Klubrádióban, a Telexen.
Demokrácia is van: lásd a Médiatanácsban csak kormánypártiak vannak, ellenzéki javaslatokat egyetlen egyet sem fogadtak be eddig a tíz év alatt.
„amiért alakultunk, azt kivívtuk” – harsogja az ünnepi szónok.
Mi meg belegebedtünk…
2021. 03. 30. kedd

KÓSA (FIDESZ-(KDNP)) A KÖZÉP…

„Az almának a középe a magház.

A vihar közepe felé egyre erősebb a szél.

A kör közepe egyetlen pont.” (Wikiszótár)

 

 

Megtanultuk: nem azt kell nézni, amit mondanak, hanem azt, amit csinálnak.

Tegnap „harsogó” hepaj volt Budapesten, attól zengett – nemcsak a terem, hanem – a teljes hazai sajtó is: a Fidelitas tétnélküli kongresszusa zajlott. Kipirult arcú, jólöltözött fiúk és kisminkelt lányok vidáman és magabiztosan – biodíszletként – vettek részt a „mulatságon”, adtak „markáns” interjúkat a kérdező újságíróknak. Az esemény akár 50 évvel ezelőtt is történhetett volna, csak akkor az állampárti ifjúsági szervezetet nem így hívták. De minden rímelt az akkori kongresszusokhoz: a felhajtás, a körítés, a meghívott pártkorifeusok, a beszédek és a tapsok is. A fiatalok is ugyanolyanok voltak: lelkesek, naivak, mindent elfogadók.

A forma nem változott.

Bezzeg a hívószak, a jelszavak, azok nagyon is: uszítás, gyűlöletkeltés, az érzelmek fölkorbácsolása, „egy kis zsidózás”.

Pedig a Fidesz-(KDNP) arra büszke, hogy ő áll középen, mindenki más tőle balra és jobbra van, ahogyan ők vallják: szélső jobbra-balra, hisz nyilasokkal, kommunistákkal van tele az ország.

De persze megtanultuk: nem azt kell nézni, amit mondanak, hanem azt, amit tesznek.

Emlékszünk a Kubatov kopaszaira, a civilek emlékművének meggyalázóira, országgyűlési képviselő disznóra írt föliratára, Bayer megtorlatlanul maradt uszításaira, a Soros-plakátokra és sajnos hosszan lehetne a sort még folytatni.

Amit tesznek, pontosabban ahogyan az az előbbi fölsorolásból látszik, amit nem tesznek: elég csak arra figyelnünk…

Meddig még, vajon hová vezet ez, ne tudjuk meg…

  1. 12. 01.vasárnap

„Egyáltalán nem bujkál Kósa, csak háttérmunkát végez” …

(Kitaláció)
• Jónapot kívánok!
• Jónapot.
• Kósa Lajos vagyok.
• Mi járatban?
• Jöttem a hirdetésre.
• Melyik hirdetésre?
• Hát, izé, amit a tévé is lehozott.
• Ne zagyváljon, melyiket hozta le?
• Hát ahol háttér munkára keresnek munkatársakat!
• Jó helyen jár, neve?
• Kósa Lajos.
• Kos Alajos?
• Nem kérem, betűzöm: Ká, mint király, Ó, mint Olga, csak hosszú óval, ha lehet…
• Értem, maga Kósa. Érettségije van?
• Természetesen.
• Nyelveket tud?
• Fontos ez most, kérem?
• Nem fontos, de itt van a kérdőíven, átugorhatjuk. Számolni tud?
• Húszig, kérem húszig, meg a százalékot is ismerem!
• Vagyona van?
• Fontos ez most, kérem szépen?
• Nem fontos, de úgyis kiderül majd. Mit csinált eddig?
• Nem értem a kérdést.
• Jóember! Honnan szalajtották magát? Úgy áll itt és úgy válaszol, ahogyan a debreceni volt polgármester szokott a kamerák előtt…
• Én vagyok az, kérem, nem igazán értek én semmihez, legfeljebb a közjegyzői okiratokhoz, abban igazán profi vagyok.
• Mi háttérmunkásokat keresünk!
• Vegyen föl, kérem, a legfőbb erényem, hogy lojális vagyok a mindenkori kenyéradó gazdám iránt, vegyen föl, kérem, nagyon fontos: életbevágó!
• Aztán miért olyan zaklatott, miért életbevágó?
• Nem olvas Maga újságot, nem néz tévét: menekülnöm kell, és most nincs olimpia Rióban, téli olimpia Phjongcshangban, nem bírom már tovább!
• Na rendben, jöhet, 20 százalékot kérek, hogy fölvettem…
2018. 03. 28. szerda

Kitálalt, dehogy: kitalált történet a ‘ner’ országából …

Kósa sertéstenyésztő néni, a strómama otthon kötögetett éppen, mert az Echo tévében már lement a híradó és kikapcsolta a készüléket, és aznapra már az üzleti ügyeit is elrendezte.
Te Lajos, nem hallod, hogy csörög a vezetékes telefon, vedd már föl az istenért is – kiáltott rá mérgesen fiára, aki soha nem szólt bele mamája üzleti ügyeibe, hát még sertéstenyésztési szokásaiba. Rohanok Mama, már veszem is, halló – szólt bele lihegve a nagy rohanástól, mert akkoriban már nem korizott (igaz, korábban se) a rövidpályán, és a hosszútáv úszásban sem próbálta teljesíteni – legalább a női – olimpiai kvótát. Én csak lassan töröm matyar nyelv, Kos úrral beszélek? Kósa – válaszolta ingerülten a telefonba és Lajos; érteni fogom a magával beszélést, a sógora ajánlását tolmácsolom, keresem magával a beszéd – szólt egy hang a telefonból.
Lajos izgatottabb lett egy kissé, a pulzusa gyorsabban kezdett verni, néhány izzadságcsepp indult el az orra mellett, szervezete megérezte a pénzszagot. Ez a tulajdonsága nemcsak a családjában, de szűkebb környezetében is csodálatot váltott ki, mindamellett tekintélyt is biztosított neki. Ez persze Pesten, a nagykutyák között mit sem ért: azok orra mindent előbb és pontosabban jelzett.
Igen, hallgatom – szólt bele a készülékbe és már nyúlt is a papír és a ceruza után. Németországból hívom, örökség ért el engemetet, benne fagyunk a Forbes magazinban valhol az elején, kéne befektetést eszközölni, natyon de natyon naty pénzről szól a harang, aszt montta a sógor, maga biztos érdekli egy üszlet, és nem is kér sokat érte – állt meg hirtelen a hang a telefonban. Várjon egy kicsit – válaszolta Lajos, megbeszélem a mamával, mert én mindent megbeszélek a mamával – és befogta a mikrofont a kezével és átkiáltott strómamához: nagy pénz jön a házhoz, bővítjük a sertéstelepet, alulról fűtjük majd a disznókat, rendben, mama? – de meg sem várta a választ, már nyúlt is a telefonhoz, akkor rendben, mindent a sógor információi szerint, a szokásos jutalék az ár, a lebonyolítást a titkárom intézi. Étettem, a nevem nem érdekes, akkor viszlát.
A strómama tovább kötögetett, Lajos leült a tévé elé, benyomta az M4 csatornát, éppen a Lokit verték, de Lajos már békésen szundikált.
2018. március 13., kedd

A Kósa…

Azt mondta: Szél Bertalan. Aztán a biztonság kedvéért megint azt mondta: Szél Bertalan. Nagy nyilvánosság előtt. Meg persze ismeri. Aztán azzal védekezett, hogy emlékezet- és névzavarai vannak. Mert óvodában így hívták a csoporttársát.
Ezek bizony jelek. Betegség jelei.
Közben elfogadta a tárca-nélküli miniszteri posztra a miniszterelnök fölkérését.
Majd a kormánypárti képviselők egyhangúan és egyhangúlag egyetértettek a jelöléssel és támogatóan megszavazták: legyen miniszter!
Magyarország ezt érdemli!
2017. 09. 21.

Végjáték 18.

orbán árvízKis utazás

o te, jános, van valami fontos programod a héten?
o egyelőre nincs, lajos, mire gondolsz?
o unok már benn ülni a parlamentben,
o menjünk, nyissunk meg valamit
o már az is unalmas
o meccs?
o Győrbe megyünk, oda most nem akarok menni: messze van
o akkor mi legyen?
o lesz egy Rolling Stones koncert Aucklandban
o nem is rossz ötlet
o megállunk Dubaiban is
o ok!
o én a titkárnőmet hozom, mert még nem volt Rolling koncerten, te?
o én a fiamat: ő még Aucklandon nem volt
o nagyszerű
o lajos, nem lesz ebből balhé a sajtóban?
o ne is mond: látni se akarok újságírókat, hallani se akarok róluk, mindig csak kérdeznek, és nem lehet velük előre megbeszélni a kérdéseket
o miért nem csinálod ugyanazt, mint a vitya meg a misi?
o jó ötlet, akkor fölveszek én is két-három focistát, mint a szíjjártópetya, ehhez a munkához még iskola se kell, meg nyelvtan se
o a Vezérnek szólunk?
o persze, neki mindenről tudnia kell

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 102.

2014. november 22.