– hallgattad?
– hm…
– hát a Főnököt, a szokásos péntekit
– ja, azt most nem tudtam meghallgatni
– ne csináld, Ő a TÁJÉKOZÓDÁSI-, és a KIINDULÁSI-, és a KÖZÉPPONT
– ezt tudom
– meg szellemes is és intellektuálisan is felemelő
– mégis elbizonytalanodtam: nem is kicsit, nagyon
– azért kellett volna hallanod a Főnököt: milyen briliáns, könnyed, csevegő elemzést adott a helyzetről, ami persze nincs
– mindig ilyen, de valahogy már… nem is tudom
– ne csináld, ez nem vicc, hogy fogsz tudni így a Facebookon trollkodni, meg le kell mennünk megint Jaguárral és Kabriókkal Tapolcára meg Sümegre, talán Ajkára is megmutatni a helyes irányt, meg az X helyét a szavazó cédulán
– már az se érdekel
– ne bomolj, pont most, amikor össze kell zárnunk, mert a szocik meg a libások megint támadnak, mert nekik semmi sem szent, még a vasárnapi ebéd sem, csak öntik ránk a mocskos hazugságaikat
– mintha lenne benne valami
– miről beszélsz, ezt nem is hallottam meg
– pedig jó lenne, ha meg tudnánk beszélni
– nem lehet mindig dumálni
– pedig sok minden lenne, de tudunk mi még őszintén beszélni?
– ne csináld ezt: velünk az erő van, nem a hezitálás, a kétely nem a mi műfajunk,csak a cselekvés és a győzelem
– de gondolkodni csak lehet
– nem mindig, mert a legfontosabb az állandó mozgás, a cselekvés, az offenzíva, hisz tudod, ez éltet bennünket
– most már azért néha megállhatnánk körülnézni is egy kicsit: hol vagyunk, hova jutottunk, merre van az előre, miért kiabálnak annyian körülöttünk
– abszolút nem is értem: hallom, hogy magyarul beszélsz, magyar szavakat mondasz, és mégis, olyan érhetetlen vagy
Tovább a folytatáshoz →