Vasárnap van. Most süt a nap. A kutyák: Kyra és Dance – túl a reggelin – csendesen fekszenek a fűben. Egy kis-rigó füttyent néha egyet-egyet, még a szél sem borzolja a kerti tó vizét. Minden békés. Csak a számítógépem ventilátora nem nyugszik, hűtenie kell a processzoromat, túl sok a hír, túl sok az emésztendő információ, földolgozandó tudósítás: mi az igaz, mi a hamis, mit kell komolyan venni, és mi a manipuláció?! Processzor a megmondhatója.
*****
55 évvel ezelőtt, fiatal korában a tehetséges úszó – társaival, más tehetséges úszókkal közösen – többször szexuális erőszakot követett el. Az uszodában. Elítélték érte. A nagyját leülte. Azóta – a feledés homálya és a tagadhatatlan sikerei miatt megbecsült úszókapitány – az ország híres embere, és a hatalom egyik kedvence lett. A közéjük tartozó ’védett férfi’-vá vált.
De beba@ott a mennykő! Az a kurva, kiszámíthatatlan írott és elektronikus média. Az a rohadt sajtó. Meg az internet. Pedig már Kövér apánk is megmondta, hogy a „… keresztény, illetve a konzervatív értékektől eltérő szemlélet terjesztésében jelentős szerepet tölt be a nehezen szabályozható, ugyanakkor a nemzetközi tőke és a nagy cégek által ellenőrzött internet és média… a demokráciát veszélyeztető halálos fenyegetés… új totalitarizmus”. És megtörtént: a csoportos nemi erőszak megint felszínre került; valaki, valamiért egyszer csak bedobta a köztudatba, a zavaros, mindenki által használt, ezért korlátozhatatlan nyilvánosságba, és ezért a hír megállíthatatlanul elkezdett burjánozni, önállósodni, és a rohadt életben: hatni.
Ilyenkor mit lehet tenni? Ilyenkor mit kell tenni? Megbánást mutatni, tagadni, cáfolni, vádaskodni? Ilyenkor ’mi a teendő’. Mert már számtalanszor bebizonyosodott: a rossz reakció további akciókat és reakciókat szül; nem gyógyít, hanem még jobban elmérgesít! Na, jó, de itt és most nem is akárkiről van szó. Itt a hatalom, az erő, a haza ’katonájáról’ beszélünk, erről az oldalról nézve a dolgokat egészen másképp látszik a világ! Ez nem egy szokványos erőszak, itt nem az ’ucca’ embere: a büdös cigány, a rohadt betolakodó-migráns, a hajléktalan, a prekárius, a tiszaeszlári a tettes. Akkor állati egyszerű lenne a válasz, a megoldás. De itt más, magasabb szempontok a mérvadók! „A haza nem lehet ellenzékben”, valami félreértés lehet. Már a legfőbb vezető is megszólal, hogy ’láttassék’: itt az erőszak, nem erőszak; a szexualitás, nem szexualitás; itt az, nem az!
Akkor adjunk egy kis fordulatot az eseményeknek, változtassunk egy kicsit a dolgok menetén. Hiszen nem oly nehéz: hatalom kell hozzá, meg kell a brancs, a média-háttér, a haveri megmondóemberek, meg persze egy kis szerencse is, meg elgondolás. És már meg is van a megoldás: legyen „valami nőügy”, „a lányuk szeret, hogy is mondjam, kefélni”, „Ifjúkori hevületében elkövetett egy botlást”, „Most hoznak egy abortuszról szóló törvényt, akkor húsz-harminc év múlva majd előveszik azokat a nőket, akik megszakíttatták a terhességüket?”, meg a lány apja akkor vezető beosztású, főnök volt, azért volt per; és már meg is fordult a helyzet, mert már az áldozat a tettes, és a tettes az áldozat.
Ennyi.
De az áldozat él, sőt bátor, sőt nem akar megint áldozat lenni, és beleáll az ütközetbe, fölvállalja az arcát, a korábbi megaláztatását, és leleplezi a manipulációt!
Következmény?!
*****
De nemcsak ez az egy ’ügy’ van. És nemcsak ez az egy kísérlet a tisztára mosásra. Szinte már napi gyakorlattá lett kis hazánkban az ilyen típusú szerecsen-mosdatás’, ez már nem egyedi, elszigetelt esemény. Gondoljunk csak Schmitt Pálra, a legendás smittelőre; vagy a kiflicsücsök-lopó adóelkerülő Selmeczi Gabriellára; az unokatestvérét pénzzel kitömő Matolcsyra; a havi milliókért dolgozó Polt-feleség férjre; vagy a TAO pénzeket magánpénznek föltüntető Orbán Viktorra. És a sort végeláthatatlanul lehetne folytatni. Mindegyik ügy manipulációban fogan és végződik! És újból és újból fogan és végződik.
Vajon meddig?!
*****
Vasárnap van. Már nem süt a nap. A számítógépem ventilátora továbbra sem nyugszik, hűtenie kell a processzoromat, túl sok a hír, túl sok az emésztendő információ, földolgozandó tudósítás: vajon közülük mi az igaz, mi a hamis, mit kell komolyan venni, és mi a manipuláció?! Processzor a megmondhatója.
Vagy az ember: az olvasó, néző, hallgató, szavazó és egyszer majd döntő ember!
2016. 05. 08.