2021. november hónap bejegyzései

NAPLÓSZERŰEN

(96.)

Még nem esik az eső, nem hull a hó se, tavaly ilyenkor már fehérbe borultunk, de hol van már a tavalyi hó, hisz’ akkor sem maradt sokáig? Idén se lesz fehér karácsonyunk? Nem is emlékszem, bár most a magyar miniszterelnök hisz benne… De még nincs hó, viszont itt nálunk, Pomázon kinyitott a korcsolya-pálya, lám: az új seprű jól seper, ez a megválasztott új, civil város-vezetés szervezése, viszont a havat ők se tudták (még) elintézni. Mégis lehet benne valami: valami okának kell lennie, hogy nincs: nagyon megváltozott az időjárás, nincsenek „igazi” telek, se nyarak, olyan maszatossá, „hazuggá” vált minden… Azonban ez a szeles, hűvös, nyálkás idő nem nekem való, már egy kis sétához is jól föl kell öltöznöm, mert a csípős szél minden alá bebújik. Thesszát ez nem zavarja, ha hívom, azonnal reagál és indulunk is.

„Vágyakozni sokkal könnyebb, mint az elszenvedett tapasztalatokból levonni a tanulságot” – olvasom Hessénél mikor hazaértünk és belegondolok: hányszor történt már ilyen velem, vajon hányszor fog még megtörténni?! Pörölyként csapnak le ránk, egyszerű állampolgárokra a hírek: „maffia működik a Városházán; Varga Judit igazságügy-miniszter azt hazudja az EP tényfeltáróinak, hogy ellenzéki vezetéssel zajlik egy vizsgálat a „Pegazus-ügyben”; „Továbbra is jelentős aggodalomra ad okot az igazságszolgáltatás függetlensége és a sajtószabadság. Úgy tűnik, hogy a széles körben elterjedt korrupció egy párhuzamos állam kialakulásához vezetett, ennek kezelése viszont a független igazságszolgáltatás hiányában majdnem lehetetlen” – áll többek közt a LIBE (az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága) delegációjának friss, Magyarországról szóló jelentésében; a magyar parlament – az ellenzéki képviselők bojkottja ellenére – megszavazta, hogy a választás napján népszavazás is legyen mondvacsinált kérdésekről; továbbra sem tudni hiteles adatokat az oltott és oltatlan betegek arányáról, ráadásul a napokban egyes betegségi statisztikai adatok összehasonlíthatatlanakká váltak; megjelenik a semmiből Zánkai Péterné Gabriella „Gabika” fenyegető levele arról, hogy megfigyelés alá vont ellenzéki embereket…

És még a hivatalos választási kampány el sem kezdődött, mégis már háborús hangulat, állapotok vannak. Thesszát ez persze egy csöppet sem érdekli, megint játszani hív, amíg a hangulatom engedi, megyek is, hát ezért nem is érzékel semmit, hozzá nem jutnak el a rossz hírek.

„Vágyakozni sokkal könnyebb, mint az elszenvedett tapasztalatokból levonni a tanulságot” – ugrik megint a szemem elé az idézet: vajon mire fogunk hallgatni, a szívünkre, az eszünkre, az ösztöneinkre, amikor lépnünk kell? „De hisz’ már most is lépnünk kell és lépegetünk is” – morgok magammal, vajon megint (csak) a vágyaink szerint?

„Nagyon is értem, miért viszolyogsz a politikától, kedvetlenedsz el a sajtó locsogása, felelőtlen nyüzsgése miatt, miért ejt kétségbe, (…) ahogy korunk embere gondolkodik, olvas, zenél, ünnepel, művelődik!” – olvasom megint Hessétől, aztán lecsapom az asztalra a gépem mellé, „gyere Thessza”, hívom Thesszát játszani, mintha ez lenne a megoldás.

Legalább Thessza boldog lesz…

  1. 11. 30. kedd

NAPLÓSZERŰEN

(95.)

Ma megint „szobás-napunk” van: kinn esik, nyálkás-zavaros az idő, Thessza kirohan, mert „megjött a kutya-postája”, aztán amikor megkapja és továbbítja a szomszédba, azonnal visszajön, leül a lábam mellé és néz, na jól van, akkor beszélgessünk, úgyse megy az írás, tudod, most annyi kérdésem van, nem győzöm, kezdjük talán azzal, fogok hozzá: nálatok van olyan, hogy választanotok kell a fontos, a fontosabb és a legfontosabb között, ti hogyan oldjátok meg ezt a „problémát”? Thessza csak néz rám, még csak nem is vakkant, aztán a combomra teszi a fejét és onnan néz szemeivel fölfelé rám, mintha azt mondaná, gazdikám, milyen kérdés ez, nekem ez nem kérdés, a sorrend mindig ugyanaz, nem lehet más: első a „gazdi-szeretet”, aztán a kaja, és végül a kanik, persze csak, ha akarom. Hát persze, súgom befelé, hogy ne is hallja, nektek könnyű, ti nem gondolkodtok, bár lehet, hogy igazatok van; hogyan is írta Hesse A pusztai farkasban: ””A legtöbb ember, nem akar úszni, amíg nem tud.” Nem szellemes? Hát persze, hogy nem akar, hiszen a szárazföldön él, nem a vízben! És természetesen gondolkodni sem akar, mert életre és nem gondolkodásra született! Így igaz, aki viszont gondolkodik, az az elmélkedést tekinti legfőbb feladatának sokra viheti a gondolkodásban, csakhogy a földről a vízbe csúszik, és egyszer csak megfullad.” Bár nem is tudom, kis-kutyám, manapság – a NER korszakában, hazánkban – nem sokan vannak, akiknek a vízbefulladástól kellene tartaniuk. Viszont érdekes, mintha ők is hasonlóan szemlélnék a világot, mintha nekik is a „GAZDA” lenne az első, aztán a zabálás vagy a sex, és mi mostanában gyűlölködünk is (egy kicsit), már magam sem tudom a „fontossági” sorrendet. Tudod Thessza, most a „falka-háborúk” korát éljük, mindenki közöttünk valamelyik falkába – ki önként (és dalolva), ki kényszerből – sorolódik, aztán megy is a csihi-puhi. Persze nálunk is van az erősebb falka, nekik sokkal nagyobb a pofájuk, sokkal jobban hallatszik a hangjuk mindenfelé; erősebbek a fogaik, mert több és jobb kajához jutnak hozzá, viszont szemben veletek kis-kutyám, amikor nem vagytok éhesek, már jóllaktatok, ti odaengeditek azokat is… Aztán, tudod Thessza, nálunk, embereknél néha egyes gondolkodók nehéz választás elé kerülnek: mit tegyenek olyankor, amikor a saját falkájukra kell(ene) morogniuk, mert ott is kerítést látnak, ott is kerítést hagynak, ahol nem kéne; a közeledő idegeneket nem segítik, hanem ellenségnek láttatják őket; ilyenkor mit tegyenek: a falkához-tartozás legyen az erősebb vagy a „gondolat”?! Mert hogyan is írta TGM: „Bármilyen vélemény, amely egyetlen hüvelyknyivel túlterjeszkedik a pillanatnyi, szeszélyes ízlésítélet határain: „csatlakozás” valamihez, „elköteleződés”, „táborba tömörülés”, „tagság””…

Thessza csak néz, talán nem is érti, amit gondolok, de érzi a meleget, a simit, a biztonságot, a gazdit…

  1. 11. 27. szombat

HAZUDTAK – „MECSODA KÜLÖNBSÉG”

Kósa Lajos fideszes politikus, az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának az elnöke azt nyilatkozta az RTL Híradó munkatársának a kérdésére („A Pegasus szoftver beszerzője a Belügyminisztérium?”): IGEN!
Ezzel (egyesekben) fölmerült a gyanú minősített adattal való visszaélés, valamint hivatali visszaélés bűntette miatt. Tényi István azonnal följelentette Kósát, elindult a nyomozás és a 24 hírportár szerint „NEM MONDOTT IGAZAT (kiemelés tőlem) Kósa Lajos, amikor azt állította, hogy a Belügyminisztérium vásárolta a Pegasus-kémszoftvert, ÍGY NEM KÖVETETT EL BŰNCSELEKMÉNYT, AMIKOR ERRŐL BESZÉLT NYILVÁNOSAN (kiemelés tőlem) – derült ki abból a feljelentést elutasító határozatból, amelyet a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség adott ki. A dokumentumot az egyik feljelentő, Tényi István juttatta el lapunkhoz.”
Annak idején Demeter Márta ellen „A Központi Nyomozó Főügyészség novemberben emelt vádat Demeter Márta ellen, aki 2018 őszén az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának alelnökeként írásbeli kérdésekkel fordult miniszterekhez, azt tudakolva, hogy miért utaztatták törvénytelenül Orbán Viktor kormányfő lányát a honvédség Airbusával, majd minderről a közösségi oldalán is beszámolt.” Kiderült: nem a kormányfő lánya volt az utas. Tehát Demeter Márta NEM MONDOTT IGAZAT. Igaz, akkoriban a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálódott és hivatali visszaélés miatt vádat emelt.
Hogyan is szól a vicc, a „Mecsoda különbség”:
Arisztid bemegy a sebész főorvoshoz.
– Tanár úr, kérem, legyen kedves engem sürgősen kiherélni.
– Komolyan gondolja, gróf úr? Az egy helyrehozhatatlan műtét.
– Nem érdekel. Kérem, végezze el sürgősen, akármennyibe kerül…
Megtörténik a műtét, s pár nap múlva a tanár úr megáll a lábadozó Arisztid ágyánál.
– Kedves gróf úr, igazán ne vegye indiszkréciónak, de még mindig nem értem, miért ragaszkodott ehhez a műtéthez.
– Pedig egyszerű a dolog, kedves tanár úr. Megkértem egy gazdag hölgy kezét, de mivel a család izraelita, ragaszkodtak a műtéthez.
– De hiszen akkor ők nem ezt kérték! Nyilván a körülmetélést mondták…
– Most, hogy mondja… Igen, azt hiszem, ez volt a precíz kifejezés!
Ez Magyarország a NER korában!
Egyébként: még mindig, hazugsága után is Kósa Lajos az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának az elnöke…
2021. 11. 25. csütörtök
(Kép: HVG)

NAPLÓSZERŰEN

(94.)

CSAK JÓZSEF ATTILA VERSEK…

Ma beszélgetős napom van, Thesszával reggel óta beszélgetek. Nem tudom abbahagyni, valami mindig kitör belőlem.

Tudod, kiskutyám, már szügyig benne vagyunk – kezdek hozzá óvatosan; a választási háborúban. Mert háború van. Azzá tették, már zajlik. Ezt ugyan nem fegyverekkel vívják: szavakkal, lehallgatásokkal, megfélemlítésekkel, manipulációval, Anonymussal, a lakcím-bejelentésre vonatkozó törvénymódosítással, és nem tudjuk még mi mindennel, de ezt te úgysem érted, bár de jó lenne, ha segítenél. De Thessza csak fekszik, feje a mellső két lábán, viszont szemei nyitva vannak és engem néznek, mintha kérdeznének: mi a baj, gazdám?! Hát folytatom tovább: vajon lesz választás? Lesz. Biztosan lesz. Vagy mégsem? Az nem lehet. A mai Magyarországon? Fehéroroszországban is volt. Nálunk ne lenne? Biztosan lesz. Úgy készülnek rá. Lukasenka is „úgy készült”. Akkor lesz. Vagy mégsem? Meglátjuk. Meglátjuk? – és csak ömlenek, ömlenek belőlem a furcsa kérdések, mert olvasom a cikkeket: innen is, onnan is; a közvélemény kutatásokat is: innen is, onnan is, mégse értek semmit. Meg József Attilát is, az akkor még ifjú költőt, aki ’23-ban ezt írta: „Hol a tiszta szavak nem dadognak,/ El innen, végre, a magasba, föl!”, most is írhatná; de hogyan is folytatta: „Ó, él a fény, a tavaszi, ha itten/ Fénynek is hiszik az őszi ködöt!” Mert mostanában bizony dadognak a tiszta szavak – nézek Thesszára és folytatom a „beszélgetést”, ha vannak egyáltalán és az őszi ködöt mi is, most is megint fénynek látjuk, mert valami fény mégis csak kellene már. Hisz tudom én: amikor éhes vagy és nincs mit enned, nincs, aki szívesen vendégül lásson, akkor bizony a „kőleves” is megteszi, csak legyen elég hiszékeny „öregasszony” – morgom magamban inkább. Látod, átverés az egész, próbálom lezárni, de nem megy: „De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,/ Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,/ Csak a kardok, tornyok és ölő igék” – idézem megint a költőt; mégsem nyugszom meg, és addig?! Aztán kézbe veszem a kötetet, a „31 forintos” sárguló fehér könyvben átbillennek a lapok a 71. oldalra, a LÁZADÓ KRISZTUS-ra, az imához: „”- Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!/ Ne légy más, mint az Igazságos Úr./ Több kalászt adj, de azért el ne vedd a/ Rózsát” – írja, mert „játszani is” kell, a szép is kell, mert az is hozzátartozik az élethez, érted te ezt, kiskutyám? Hirtelen fölpattan, kettőt vakkant, „engedj már ki, nem hallod a kutyapostát?”, hát abbahagyom az írást, kinyitom az ajtót, ő meg, mint a szélvész kirobban a kertbe és már a kerítésnél „osztja az észt” a többieknek. Visszaülök a géphez, a Facebook földobja Boróka bejegyzését: „Napok óta figyelem, hogy veszi át Márki-Zay a Fidesz “migráns retorikáját”, és próbálja a Fidesz ellen fordítani úgy, hogy közben meglovagolja a “migráns” ellenes hangulatot, megszerzi azoknak a bizalmát, akik helyeselték a kormány “migránsellenes” politikáját…”, csak a köd, csak a köd az gomolyog fényként körülöttünk. Ez van. Ez jutott nekünk. Thessza közben visszaér, újra csöndes minden, „Akár egy halom hasított fa,/ hever egymáson a világ,/ szorítja, nyomja, összefogja/ egyik dolog a másikát/ s így mindenik determinált./ Csak ami nincs, annak van bokra,/ csak ami lesz, az a virág,/ ami van, széthull darabokra.”

Ma beszélgetős napom van, Thesszával is reggel óta beszélgetek vele. Nem tudom abbahagyni, valami mindig kitör belőlem…

  1. 11. 24. szerda

NAPLÓSZERŰEN

(93.)

Rendet kéne raknom magam körül: mindenütt papírok, könyvek szanaszét az asztalon, a pipáim is ott sokasodnak a tartó körül, nem lesz ez így jó. Thesszát a rendetlenség nem érdekli, berohan a szobámba, lelógó füleiig húzza „pofáját” és vigyorogva leül a hátsó két lábára, már jobbra-balra mozgatja is a fejét a combomon, szemei kérlelve fölfelé villognak: simizz már, gazdikám, egy pillanatra elemelem a kezeimet a billentyűkről és hozzáfogok, aztán óvatosan csak a bal-kezemmel folytatom, de akkor újabb fejrázás, ami „ne lazsálj”-t jelent.

Rendet kéne raknom.

De hol kezdjem?

Annyi minden csapong körülöttem, nem győzöm a híreket és az álhíreket; a valódi („az igazat mondd, ne csak a valódit”) információkat megérteni és szétszálazni a hamisaktól, csak kavarognak a fejemben. Talán már a főcímek, a „headline”-k sem igazak, csak manipulálnak, mit olvassak. Itt van ez a vírus is, röpködnek a számok, amelyek növekvő halálozást és megbetegedést mutatnak, miközben a korábbi hullámokhoz képest a kormányzat mintha kisebb hangerővel beszélne, buzdítana (mire is?), mintha kisebb és kevesebb szigorítást vezetne be, miközben máshol már általánosan kötelezővé teszik az oltásokat, a beoltatlanok mozgását korlátozzák és mindezek miatt már összecsapások is történtek egyes nyugati nagyvárosokban. Itthon meg elhangzik ez is, az is; így és úgy is nyilatkoznak szakértők, politikusok; közösségek (hm, inkább csoportok) alakulnak a „szabadság” mellett, a korlátozások ellen. Mi lehet vajon itt a „fix pont”, megtudjuk-e valaha is? De valamiképpen mégis élni kell: valahogy mégis döntenem kell?! „Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes/ bársony-penész pihézze melledet./ Nézz a magányba, melybe engem küldesz/ Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet” – írta József Attila 1936 novemberén.

Rendet kéne raknom.

De hol kezdjem?

Nagy csinnadrattával támadják Karácsonyt, hogy a Városházát így meg úgy el akarja adni, még a Bajnait is belekeverik, már az ügyeletes följelent(ge)tő, a Budai Gyula megtette, amit – véleménye szerint – a haza (a miniszterelnök) megkövetelt tőle. De „mi az ügy?” – kérdezem, inkább magamtól, „mi az ügy”? Hisz nincs egy szerződés, nincs egy határozat az eladásról, nincs egy mutyi sehol: csak vélelmek. Viszont hiszik. Az emberek elhiszik. Ez is egy szaftos, csámcsogható ügy, ezek is ugyanolyanok. Mit keresett ott a Bajnai, miért nem rúgta ki a vagyonkezelő komát?! Ugye, ugye: mégis zörög a haraszt. Dehogy zörög, legföljebb a frász zörgeti! De hogyan is szól a mondás: nem elég, ha nem zörög, nem szabad, hogy zörgésnek hallatszon! Hát zörgessék, zörgessük csak tovább! „Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kivánság./ Meg se rebbennél, ha az emberek/ némán körülkerülnének, hogy lássák:/ ilyen gonosszá ki tett engemet” – szól a vers.

Rendet kéne raknom.

De hol kezdjem?

Tovább dúl a XXI. század holokausztja: most éppen a lengyel-belorusz határon és senki nem a fölheccelt, megvezetett, szenvedő embereket láttatja, nem a kilátástalanságukat próbálja orvosolni, a hatalom nem ilyen, a hatalomnak – legyen az ilyen vagy olyan – önjáró érdekei, szempontjai vannak, abba ilyen „csacskaságok” nem férnek bele, csak a kerítések, az erőt mutogató tiltások, kiabálások. „Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak/ öröme az lesz, hogy körbe forog,/ te meg rápislogsz, míg körülhasalnak/ telibendőjü aligátorok” – írta tovább a költő.

Rendet kéne raknom.

De hol kezdjem?

Talán Cseh Lacival, az új lakcímtörvénnyel, a voks-vásárló osztogatással, a hazug közvélemény-kutatásokkal? Mindegy. Kilátástalanul megoldhatatlan. Ma megint reménytelen. „Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon,/ látom a szemem: rám nézel vele./ Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom,/ hogy azt hihetném, meghalok bele” …

Rendet kéne raknom magam körül: mindenütt papírok, könyvek szanaszét az asztalon, a pipáim is ott sokasodnak a tartó körül, nem lesz ez így jó. Thesszát a rendetlenség nem érdekli…

  1. 11. 21. vasárnap

KÉRDÉSEK, „CSAK” KÉRDÉSEK

KÉRDÉSEK, „CSAK” KÉRDÉSEK

  1. Lesz-e 2022-ben szabad választás Magyarországon?
  2. És ha nem lesz?
  3. Van-e határa a feltétel-nélküli párt és frakció fegyelemnek?
  4. És ha nincs?
  5. Véglegesen bejelentkezett-e a világunkba a koronavírus?
  6. És ha igen?
  7. Lesz-e „titkosan lehallgatott” szivárogtatással folytatása a „Városháza-gate”-nek?
  8. És ha lesz?
  9. Lesz-e nyomozás ez ügyben a titkos lehallgatás miatt?
  10. És ha nem Polt lesz a Legfőbb Ügyész?
  11. Hoz-e a választások előtt döntést az új „lakcímtörvény” miatt az Alkotmánybíróság?
  12. És ha nem?
  13. Elég lesz-e (a választások megnyeréséhez) az infláció ellentételezésére a nyugdíjkompenzáció?
  14. És ha nem?
  15. Betartják-e a Fradi szurkolói Kubatov kérését?
  16. És ha nem?
  17. Kap-e Szijjártó Péter kitüntetést a Kínai Kommunista párt elnökétől (is)?
  18. És ha nem?
  19. Indul-e vizsgálat Magyarországon Hernádi Zsolt ellen bennfentes üzletelés miatt?
  20. És ha nem?

Kérdések, „csak” kérdések…

  1. 11. 20. szombat

„PÁRBESZÉDET A JÁRVÁNYKEZELÉSRŐL!”

„PÁRBESZÉDET A JÁRVÁNYKEZELÉSRŐL!”

Néhány napja megjelent egy új facebook csoport, melynek névjegye: „Senki sem az igazság egyedüli birtokosa. Az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatás sem a tudomány hangja, hanem a szektáké”. Sok ismert és általam is megbecsült ember írta alá a „kiáltványukat”(?).

Párbeszédet akarnak. A járványról. Válaszainkról(?). Kételyeinkről.

A szándék szerintem is nemes, inspiráló.

Közben (persze) a járvány zavartalanul tovább dúl: „Ismét hathónapos rekord dőlt meg a napi halálozás terén, 135 újabb áldozata van a járványnak … 11289 az új fertőzöttek száma” – ahogyan azt a 444.hu írja.

Ők most akarnak párbeszédet. Itt és most. Magyarországon, a NER korszakában. Mintha nem itt élnének…

Mindenekelőtt szögezzük le: egyrészt, a magyar kormány megteremtette magának a lehetőséget, hogy bármilyen eszközzel föllépjen a vírus leküzdéséhez. Az egyszerű embereknek is vannak – korlátozott – lehetőségeik a cselekvésre, azok azonban esetiek, szervezetlenek lehetnek csak. Az igazi, valódi eszköz a kormány kezében van. Másrészt: mi, vitázók – többségünkben – nem vagyunk szakértői, kutatói, legföljebb elszenvedői a folyamatnak, hozzáolvashatunk, böngészgethetünk, kutatgathatunk, az annyit is ér. Ma, a szakértő is tanulja a vírust, de legalább korábbi tapasztalatait hasznosíthatja. Harmadrészt: talán a célt kellene először megfogalmazni, azt, amit a legfontosabbnak tartunk: minél kevesebben haljanak meg, minél kisebb legyen a társadalmi veszteség, a lehető leggyorsabban vészeljük át stb., mert minden cél más eszközt követel, már koordináta rendszert tételez.

Mégis: komoly emberek írták a felhívást a párbeszédre, komolyan kell(?) venni, amit írtak. Próbáljuk meg, nem biztos, hogy (nekem) sikerül:

  1. „Valódi párbeszédet…” – a cím, ami szerint már ma is lehet-van párbeszéd, de az nem „valódi”; viszont azt, hogy mi is a „valódi”, nem fejtik ki az aláírók; ahogyan azt sem, hogy miről is akarnak párbeszédet, kik között akarnák azt, és arra is csak bujtatottan találunk utalást, mi célból beszélgessünk. Aztán a bevezetésben megfogalmazzák a kérdést: „mennyiben voltak hatékonyak, indokoltak és helyesek a járványra adott válaszok”? Viszont az nem derül ki a kérdésből, a kérdezők mit tartan(án)ak hatékonynak, indokoltnak, helyesnek: a kevesebb elhalálozást, a kevesebb korlátozást, a „félrekezelés” elkerülését, ha nem kellene maszkot viselni? Mert bizony-bizony: sok függ attól, mi a cél?!
  2. „Lehet és kell vitatkozni a járványkezelésről” – jön az első tétel, mert érvek kellenek, nem kinyilatkoztatások. Egyetértünk. De hol vannak hozzá az alapvető információk, hol vannak hozzá a politikamentes szakértői értékelések? Belecsaphatunk egy párbeszédbe, viszont az érvekhez tények, adatok is kellenek, anélkül nem megy. Talán a párbeszéd előtt a kormánytól követelni kellene a hiteles információkat, adatokat, mert anélkül bizalom sincs – beszélgetni sem lehet…
  3. „Ne nézzük kiskorúnak egymást” – szól a második tétel. Egyetértek. Csakhogy a járvány elleni küzdelemben mindannyian – a kormány is, a szakértő is, a beteg is – most „kiskorúak” vagyunk, Ti is, (kedves) aláírásokat gyűjtők, mert ma még senki nem tudja a helyes és igaz választ, még az igazi, valódi célt sem fogalmaztuk meg pontosan.
  4. „Elég az ítélkezésből” – jön a következő tétel, mert a két oldalon nem a „jók” és a „rosszak” állnak. De hát ez az általános szemlélet ma! Még Ti is, (kedves) aláírásokat gyűjtők olyan képet posztoltatok a bejegyzésetek alá, ami gonosznak, „rossznak” ábrázolja a másként vélekedőket. Így nehéz lesz…
  5. Aztán írtok még az áldozatokról, viszont nem derül ki, szerintetek mi lehetett volna a kedvező intézkedés-sorozat; a végletes megosztottságról (ami persze világunkban nem járvány-függő); a mások önkritikájának elmaradásáról, mert a helyzet nem javult az oltás ellenére sem; az újságírók felelősségéről is, hogy senki ne használjon önkényesen kiragadott adatokat (miközben nincsenek hivatalos és egyértelmű adataink); szükséges és arányos korlátozások elfogadásáról, de arról semmit sem írtok, hogy mi is legyen az a mérce, amihez igazítani kell a szükségességet és arányosságot.
  6. Végül írtok arról: nehogy örökre a veszélyhelyzetben ragadjunk! Megint egyetértünk. Aztán ehhez a jókívánsághoz odabiggyesztetek néhány szóvirágot a következtetések levonásának a fontosságáról, a tapasztalatok elemzéséről…

És rengetegen aláírtátok: tisztelet ezért…

  1. 11. 19. péntek

KAKTUSZOK

KAKTUSZOK…

„A kaktuszok dermedten figyelnek

a sarokban, mint sündisznók

 a közeledő támadás előtt.”

(Bálint György Menekülés? 1937.)

 

„A kaktuszok dermedten figyelnek…” – írta Bálint György 1937-ben, dermedten figyelünk mi is, pedig már 2021-ben, a XXI. században vagyunk, igaz: a november most sem vidám, de még nem jöttek a fagyok, hó már évek óta elkerüli az országot, „és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését…”.

„Az elmúlt 24 órában 10 265 koronavírus-fertőzöttet azonosítottak Magyarországon a szerda reggeli jelentés szerint és elhunyt 178 beteg. A napi fertőzöttszám ezúttal „csak” 22%-kal növekedett az előző héthez képest, viszont a halálesetek száma sajnos rendkívüli ütemben emelkedett: az előző hét szerdai adatát 82%-kal haladja meg” – írja az egyik hírportál. Az USA már nem ajánlja állampolgárainak, hogy Magyarországra utazzanak, igaz: nem politikai okok, hanem a pandémia miatt. Majdnem két éve durván támad a vírus: hol erősebben, mikor „gyengédebben”, láthatóan nem áll (még) vesztésre. Már oltóanyagaink is vannak, terveink is a járvány megfékezésére – viszont az eredményeink siralmasak. Talán a bizalom, a lakosság bizalma hiányzik, mert nincs példamutatás a vezetők részéről; nincs következetesség az intézkedésekben; most a „képi” megjelenítés – talán tudatosan – sem olyan „erős”, hogy az embereket megrettentse; a szakembereink is át vannak itatva politikai előítéletektől; mit lehetne ilyen helyzetben várni…

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

A „2015-ben tapasztaltnál is súlyosabb migrációs válsághelyzet fenyeget kontinensünkön” – figyelmezteti az Európai Bizottság elnökét a magyar miniszterelnök. „Államilag szervezett és menedzselt embercsempészet” történik a lengyel-belarusz határon – olvasom közben az Oroszország-szakértőt, miközben emberek halnak meg ott, fegyveres katonák állnak egymással szemben, nem látszik semmi, ami a „hajnal” közeledtét jelezné. „Undorító” – írja TGM, miközben tudja: Magyarországon ilyen álláspont nem „Kominform” és tényleg nem az: a kormány sunnyog vagy hallgat, pénzt követel a kerítésért, miközben emberek halnak meg…

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

Döntött az Európai Unió Bírósága: „ellentétes az uniós joggal a Stop, Soros! törvénycsomag”, „Sem a menedékkérők jogainak korlátozása, sem a civil szervezetek tevékenységének kriminalizálása nem fér össze az európai szabályozással”. Varga Judit – össze-vissza hablatyolva – azonnal reagált: „a magyar bástya kitart”, mi tökös legények vagyunk, a kezünket magasan előre lendítve, akár Londonban is tudjuk kiabálni, amit akarunk, majd most is beintünk ezeknek a gaz brüsszelitáknak. A lengyelek már naponta fizetik az egymillió eurót, ha kell, akkor a magyar adófizetők is fogják?!

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

„Magyarország dobogós az antiszemitizmusban, a nyugat-európai muszlimokéval vetekszik az itthoni zsidóellenesség” – szólt néhány napja a telex cikke egy 16 európai országban készült kutatás alapján. Ungváry Rudolf szerint „az Elk×rtuk film a Jud Süss gyökeréből fakad”. Mit kell ezen csodálkozni? Az országban szinte lehetetlen normális beszélgetéseket folytatni, érvelni, kérdezni, uram bocsá’ ellentmondani, szinte egy szikra sem kell és mégis robban. Közben megjelenik a Závecz-kutatás: négy százalékkal vezet az ellenzéki lista a Fidesz-KDNP előtt, mi jön még ezután? Hisz’ már Botka Lászlóhoz is becsengetett egy fideszes „ügynök”, hogy aláírassa a STOP-izét! Márki-Zay kislányának ordenáré gusztustalanságot írtak, feleségének ott kellett hagynia a munkahelyét, és mi ma is, most is „s … borzadozva kérdezzük, mi lesz még,/ honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék…”?

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

„Besötétedett, hűvösen lebben a szél, most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok.” – írta Bálint György 1937-ben…

  1. 11. 17. szerda

NAPLÓSZERŰEN

(92.)

Thesszának nem négyévente kell szavaznia, ugyanis minden nap szavazhat, kinyilváníthatja (és ki is nyilvánítja) véleményét: érdekes helyekre megyünk-e vele sétálni vagy sem; elég kaját kap-e vagy sem; a simi reggel, délben vagy este legyen (általában mindig). Általában ugatással szavaz, van persze olyan is, hogy óvatosan megrángatja a nadrágomat vagy óvatosan a kezemet, jelezve: mi lesz már, miért nem megyünk már végre. Aztán tudomásul veszi az eredményt. Persze Thessza nem arról dönt(het): gazdit cseréljen-e vagy sem, ez föl sem merül benne, mégis rendületlenül szavaz.

Az embereknél ez nem így van. Mert ők a GAZDIRÓL szavaznak négyévente. Ha szavaznak. Mert nem mindenki érzi úgy, szavaznia kell. Mert nem mindenki látja értelmét annak, szavazzon. Mert adottak a körülmények, a szabályok, amelyek másképpen érintik a GAZDIT változtatni és megtartani akarókat. Mert nem egyenlően jut mindenki információhoz, nem mindenki adhatja le egyformán a szavazatát, nem minden szavazat ér ugyanannyit: van, amelyik kevesebbet ér. És még hosszan lehetne folytatni a sort. Ma „robbant” a hír: „legalizálja a fiktív lakcím létesítését egy frissen elfogadott törvénymódosítás, elszabadulhat a voksturizmus … a jövőben nem kell ténylegesen ezen a címen élnie annak, aki lakóhelyet létesít” – írta meg a telex. A módosítás indoklása árulkodó: „Az figyelhető meg napjainkban, hogy a lakcímbejelentések egy része nem a valós viszonyokat tükrözik, vagyis az emberek egy része valójában nem ott él, ahová a lakcímbejelentése szól. A hatályos szabályozás szerint ez közjogilag egy jogellenes állapotot eredményez, továbbá a nem valós helyzetet tükröző bejelentés még büntetőjogi következményeket – intellektuális közokirat-hamisítás – is felvet.” Tehát – ezt ugyan Thessza nem értené, mert egy kutya nem hazudik – értsük meg: sokszor lopnak, csalnak egyesek, ez jogellenes, hát holnaptól ne tegyük jogellenessé a helyzetet, oldjuk föl a nemkívánatos helyzetet, és ettől kezdve nem legyen a lopás, a csalás jogellenes és már meg is oldottuk a problémát.

Thessza nem tudja, ma van a szülinapom, no nem kerek, sőt nem is érdemelne szót, de mégis: lassan-lassan öregszem (no nem nagyon), mennek el mellőlem a társak, a barátok, kezdünk kikopni: az az életmód, az a világnézet, ahogy észleltük a valóságot, az értékek, amiket fontosnak tartottunk, mind-mind foszladoznak, mennek a süllyesztőbe, de hát ez az élet rendje, nincs ebben semmi különös. Hogyan is írta 1937-ben Bálint György: „Menekülni kellene a csend elől és menekülni kellene a fergeteg elől. Talán ha most, azonnal indulnék, még eljutnék valahová. Csomag nélkül kellene menni, mult nélkül és szükségletek nélkül. Óvatosan és mégis merészen elmenni és vissza sem nézni a kanyarodónál. Nem vinni mást, csak egy husángot és egy könyvet, üres lapokkal. Ha nem lesz szerencsém, teleírhatom majd viszontagságaim naplójával, ha szerencsém van, üresen marad…”

Nincs is semmi baj, csak hát, amikor neves napra ébredek…

És mennyien köszöntöttetek!

Thessza is itt ugrál a lábam körül, aztán megpihen, összegömbölyödik a melegben, csak a szemét nyitja ki néha-néha, nem alszik el…

  1. 11. 16.kedd

NAPLÓSZERŰEN

(91.)

Thessza ma pihen, nyugodtan fekszik a helyén, fejét sem emeli föl, csak a szemeivel néz vizslatva; igaz: még mi sem fogtunk hozzá a naphoz, lustálkodva nyúlunk a meleg paplan alatt, talán a jószerencsét várva, magunk sem tudjuk. Aztán minden egy pillanat alatt mégis fölgyorsul és normálissá válik: ez is „csak” egy szokásos nap lesz, reggelivel, írással, sétával és persze esővel.

De mégsem, ma egy különleges nap van, mint „annak idején”, az átkosban: ma van a Fidesz kongresszusa, ahol mindenféle beszédek hangzanak el, majd megválasztják Orbánt Orbánnak, és választanak hozzá egy női alelnököt is. Mit is írt Heltai: „Az oroszok Lemberg felé mennek, erre vezet könnyebb út Magyarországba. Mialatt az ország határa felé Feri képeit a magyarok le akarták foglalni, de amikor a németek jelentkeztek, udvariasan átengedték nekik.” Borzalmas világ lehetett, az is volt. „Mi magyarok megvédjük, ami a miénk, amiért megküzdöttünk, megszenvedtünk, megdolgoztunk” – mondta Kövér László a kongresszuson, mert „Európa ma politikai, szellemi, gazdasági fegyverekkel vívott világhatalmi harc része, Magyarország a normalitás szigete. A küzdelemnek az illegális migráció csak az egyik része, ugyanaz a küzdelem zajlik a médiában, kultúrában, oktatásban, nyelvhasználatban. A célja megtörni, szétzülleszteni, alárendelni Európa nemzetállami demokráciáit egy globális pénzhatalomnak”. A „normalitás szigete” – morgom magamban, miközben dühösen ráharapok a pipámra, de az „hozzá van szokva” haragos kitöréseimhez, meg se reccsen, de valami „zaj” csak lehetett, mert Thessza fölkapja hirtelen a fejét, föltápászkodik és idebotorkál hozzám egy simiért.

Vajon miért van az, hogy Thessza mindig megérzi, ha valami bánt, ha nem úgy mennek a dolgaim és olyankor nem győz vigasztalni, vidítani, kimozdítani a letargiából? Persze ő nem egy miniszterelnök, neki nincsen akkora hatalma, „csak” gesztusai és a szeretete van. Lehet, hogy a miniszterelnök nem is szeret minket, az egész csak egy fölkent máz, mert csak akar valamit tőlünk? „… nekem az a véleményem róla, (….) futó nélküli bolond” – zakatolnak a fülembe a szavak, Kövér László szavai, amit az ellenzéki előválasztáson nyertes jelöltről mondott, akit – közel kilencszázezer szavazóból – többségi választással erősítettek meg, amire Magyarországon még nem volt példa. „Brüsszel és a magyar baloldal el akarja venni tőlünk a szabadságunkat, a Fidesz-KDNP azonban azt megvédi” – jelentette ki Deutsch Tamás, az Európai Néppártból kizárt európai parlamenti képviselő, miközben nem vagyunk emberek a számára, miközben ördögnek állít be minket, akik rárontanak a nemzetre. Micsoda aberráció!

Kimegyünk egy sétára Thesszával, most melegebben süt a nap, boldogan rohangál körülöttem, szembe jön velünk a szomszéd, ránk köszön: „Hát a pipa?” – kérdi mosolyogva, én visszanevetek, „otthon pihen” – felelem, de csak magamban suttogom: „Pihen a komp, kikötötték/ Benne hallgat a sötétség”.

Bizony hallgat, bezzeg a kocsma…

  1. 11. 14. vasárnap