(30.)
KONZULTÁLUNK
- Jenő! Akkor most átadom neked a konzultációs kérdőívemet!
- Mit adsz át, Lujza?
- Konzultálni fogunk: tessék a konzultációs kérdőívem.
- Lujza, minden gondolatomat ismered, minek ez a hajcihő?
- Nekem nem került egy fillérembe sem, jól jön ez még!
- Ne viccelődj, Lujza.
- Miért, ez nem vicc, ennek alapján állítjuk majd be a fűtést: ha akarod, 22 fokra, ha nem, akkor 18 fok lesz!
- Ez nem attól függ, hogy én mit akarok, hanem a pénztárcánktól, Lujza!
- Tényleg? Akkor ezért nem kérdezte meg az Orbán Viktor sem, hogy …
- Ezért!
- Akkor ezt nem kérdezem tőled. De Jenő, akkor felemelem a rendszerhasználati díjamat!
- Mit emelsz föl?
- A rendszerhasználati díjamat: fölment a kenyér, az étolaj, még a sárgarépa ára is, olyan sokat kell keresgélnem a piacon, hogy kapjak szépet.
- Akkor emeld föl, de hagyd már abba!
- Jenő, még nincs vége a konzultációmnak: kell vennünk egy kutyát, egy dobermannt, mert meg kell védenünk magunkat, ő lesz majd a mi határvadászunk!
- Vegyél egyet.
- De majd etetnünk is kell, meg sétáltatnunk, taníttatnunk!
- Majd taníttatjuk is, Lujza.
- Rendben van, Jenő: és eladjuk az aranyhalainkat is, mert fölszámoljuk az akváriumunkat, mert „a szűrők meg a világítás…”!
- De Lujza! Nincsenek is aranyhalaink, még egy akváriumunk sem!
- Nincs? Akkor ezt „a fájó döntést” nem tudjuk meghozni.
- Akkor nem.
- Jól van, Jenő, akkor megkérdezem tőled a konzultációmban, hogy kinevezzem-e melegedőszobának a kisszekrényt, ahol föl tudsz majd melegedni?!
- Lujza! Ne nevezd ki, az nem arra van!
- Jól van, akkor főzzek neked egy forró teát, mert nem vagyok én a kormány, hogy rajtad spóroljak?!
- Főzzél, de fejezzük be végre a „konzultációt”!
- Várj, van egy utolsó kérdés is: elég lesz a kiflicsücsök reggelire holnap?
- LUJZA!!!
- Jól van, Jenő, akkor ne töltsed ki, úgy sem érdekes, majd döntök egyedül.
- Úgy szoktál, Lujza, úgy szoktál…
- 09. 22. csütörtök kétszázkilencedik nap