2022. szeptember 28. nap bejegyzései

ÜLÉSEZNEK – DE MINEK IS?!

 

Már befejezték.

Amikor fölrakta, akkor még csinálta-csinálták.

Ahogy a budiban is, csak győzd kivárni!

Közben gondterheltek, közben olvasnak is.

Biztosan nyögnek is.

Az erőlködéstől.

Hogy kitaláljanak valamit és az eredmény kijöjjön belőlük.

Most már (végre) megvan az eredmény.

Kijött.

Kinn van.

Nem az égben – ott, a budiban.

Nekik nem fájt.

Hogy kijött belőlük.

Nekünk viszont már most is szenvedés.

Pedig még meg se mutatták.

Béke ettől sem lesz.

Sőt.

Az energiaárak ettől sem csökkennek majd.

Pénz nem jön majd.

De már ott van az „eredmény” is.

Talán az asztalán is.

A budiban biztosan.

Ha megkapom, nálam biztosan ott lesz…

 

  1. 09. 28. szerda kétszáz-tizenötödik nap

(Kép torzítva az OLDALÁRÓL)

 

 

BARANYI FERENC

BARANYI FERENC

 

Ifjúságom (egyik) kedvenc költője volt. Nagyon szerettem, szerettük a verseit. Abban az időszakban, az „ÁTKOSBAN” olvasgattuk, idézgettük őt (is). Akkor (még) a versek olvasása hozzátartozott az életünkhöz, közkedvelt műsor volt a TV-ben a Vers Mindenkinek. Azóta nagyot fordult a világ: hol van már az „ÁTKOS”, kit érdekelnek a versek (lásd a Parraghot).

Az „új” világban a nyilvánosság számára őt megszüntették. Az Ezredvég (szamizdat) újságban megjelenik néha-néha. Máshonnan kizárták. Talán hamisnak vélik a hangját. Disszonánsnak a kórusban. Talán csak a lelkiismeretüket nem akarják föléleszteni. Talán (nagyon) megváltoztak. A szerkesztők. Mert Baranyi Ferenc nem változott. Ugyanott áll, ugyanúgy mondja.

Ez ma már nem divat. Sőt.

Most a kezemben tartom és olvasgatom „Tiszta szándékkal” című kötetét (Pályakép – versekben 1954 – 2022), Papirusz Book Kiadó 2022. 09. 28.

Egy verse:

A REGE A GYÁVASÁGRÓL EPILÓGUSA

Asztalt verünk, s a hangos legénykedés zajától

megittasulva hisszük: a föld remeg – pedig

csupán a kocsmaasztal, amely billegve táncol.

 

Világot verni vélnek, kik az asztalt verik,

s ifjú kedvük valóban világverő veszettség,

de döngetésre már csak az asztal jutott nekik.

 

Ezért a régi virtus minálunk már nevetség,

megannyi régi merszü vén korhely csak röhög,

ha döngetésre váltjuk hitünk felnőtt fegyelmét.

 

Hajoljunk össze inkább az asztalok fölött

és hallgassuk a csöndes titkok komoly beszédét,

s kiteljesül ezernyi őszinte szó között:

 

ma fölmért gyávaság a legnagyobb merészség.

(Az a merészség 1966 kötetéből)

 

  1. 09. 28. szerda kétszáz-tizenötödik nap

(Kép: a kötet alapján)