(2.)
Kávézik.
Mert kávézni jó.
Te is szeretsz, ugye?
Hol szoktál?
És mikor?
Reggeli előtt, utána?
Netán takarításkor?
Vagy „szúrás” után?
Nyers húsok, csontok, bőrök előtt?
Mert imádod az illatát?
Hát „szúrni” szoktál-e?
Vagy te is olyan „kígyóvállú belpesti lippsi” vagy, aki ezt „úgysem értheti meg”?
Szerencsére Győzike érti!
Hogy mostanában már kevesebbet „szúrsz”, már padlásod sincs, amit kisöpörhetsz?
Beéred a SPAR-ban vett farháttal is?
Vagy éppen a gyereket várod haza, a „harmadik óra után” mindig hazaküldik, mert nincs fűtés az iskolájukban?!
Egyáltalán: hány disznód van az ólban?
Már az ól sincs meg?
Mégis ráismersz arra az emberre: a szagra, az izgalomra, a hajnali kelésre, az első pálinkára, a sivításra (csak a szomszéd meg ne hallja), a vér bugyogására, az utolsó rúgásra, füstölő-pörkölő büdösségére, a zsír fortyogására?!
„Hisz’ ez olyan, mint én”?!
Hát az „öltönyös”?
A „kosztümös-fülbevalós”?!
Szerepek csak, barátom, jól kifundált szerepek.
És ők „csak” statiszták, se@@nyaló statiszták, a „GAZDA” felkentjei.
És te mégis bedőlsz nekik!
A „zöld” műanyag-tálkáknak.
Tényleg ilyen vagy?
Mindegy: rád ismernek, ilyennek ismernek – benned magukra majd!
- 01. 14. vasárnap
(Ui: általában a képet szerkesztem, torzítom, de most nem tettem…)