2024. február hónap bejegyzései

LUJZA ÉS JENŐ

(40.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

  • Jenő, megvan nekünk a Benedek Ágota naplója?
  • Nincs, miért keresed?
  • Mert „öncélúan szexelni” akarok veled, ugye Jenő, te is akarsz?!
  • Lujza! Mi nem jut az eszedbe?!
  • Nekünk nem kerülne semmibe sem, mint a Librinek, őket ötszázezer forintra büntették, mert a polcra tették és nem fóliázták be ezt a könyvet, Jenő, végre valami, aminek nem ment föl az ára, bújjunk gyorsan az ágyba!
  • Lujza, most nem megyek, mert olvasom a híreket! De nekünk ahhoz nem kell könyv, se a Pest Vármegyei Kormányhivataltól engedély, hogy bármikor ágyba bújjunk csicsikálni!
  • Jenő, pedig most nem fáj a fejem!
  • Na végre, Lujza! De azt a könyvet csak az olvassa majd el, aki azt akarja elolvasni, azt ért meg majd belőle, amit akar majd megérteni – ahogyan az más könyvvel is történik; nem lázít, nem kelt másokkal szemben gyűlöletet, majd holnap megveszem, ha azt akarod olvasni!
  • Köszi Jenő, de én akkor inkább a presbiter Endre idős bácsira lennék kíváncsi: hol tudok róla olvasni?
  • Miért gondolod, hogy idős?
  • Mert most találtam az interneten, hogy a presbiter szó előfordul a görög nyelvű Újszövetségben is, jelentés „idős” vagy „vén”, akkor a K. csakis öregember lehet.
  • Lujza, a presbiterek a protestáns egyházakban a lelkész mellé választott, világi emberekből álló döntéshozó testületek tagjai!
  • És K.-t is annak választották, pedig nem is olyan vénember?!
  • Oda választották, az ő döntésük, lelkük rajta.
  • A gyerekek is szavazhattak a K.-ról?
  • Nem szavazhattak
  • És a Viktor, a Katalin, a…?
  • Lujza! Nem tudom, nem voltam ott.
  • És a Zsolti ott volt?!
  • Elég legyen, Lujza!
  • Jól van Jenő, akkor beszélgessünk a bizniszről!
  • Miről?
  • Hogy patikát fogunk nyitni a konyhában és mindenféle gyógyszert kotyvasztani és árulni fogunk!
  • De Lujza, én nem vagyok patikus és te se!
  • Nem is kell, Jenő, már nem kell patikus a konyhába, elég tartani vele a távkapcsolatot, az is jó, tudod milyen jó biznisz lesz, mindenfélét kotyvasztok majd, ahogy eddig is szoktam, ráírjuk, hogy …
  • Lujza!!! Elég legyen, nem lesz patika a konyhánkban és kész!
  • Ne kiabálj velem Jenő, ha nem, akkor nem, gazdagok se leszünk.
  • Már nem leszünk!
  • Jenő, mentősök se leszünk? Legalább megmegmentjük majd a nyulakat!
  • Lujza, mit olvastál megint?
  • A mandiner megírta, hogy „nem hagyták magára a mentők a lakástűzben megsérült nyulat”, aki súlyos égési sérüléseket szenvedett”, ugye milyen jó az új rendszer, amit a Viktor kitalált?
  • Nem ő találta ki!
  • Nem?! Azt hittem, mert annyi mindent kitalált már, ez biztosan jó lesz: aki nyulakat tud menteni, az időben odaér, ahova csak akar!
  • Na latod, Lujza, ezt jól mondod: ahova akar…
  • Jenő, ugye ellened nem indult Közigazgatási eljárás, mert meghallgattad a Partizánon azt az interjút a Péterrel?
  • Miért indult volna?
  • Mert most olvasom, hogy a Bedő Dávid ellen indult!
  • Lujza, ne keverd össze a dolgokat: aki hallgatta, arra kivonult két busszal a rendőrség, a Bedő nem azt hallgatta, hanem egy koporsót vitt a Belügyminisztérium elé.
  • Akkor rendben van, ott nincs temető, akkor értem.
  • Nem érted, Lujza, a Bedő az oktatást temette.
  • De miért pont oda akarta?!
  • Mert a Pintér felügyeli az oktatást… is.
  • És a Pintér nem orvos, nem tudta megmenteni, ki felügyeli az egészségügyet?
  • Lujza, hagyd inkább abba!!!
  • Jól van Jenő, abbahagyom: de akkor ugye most ágyba bújunk?!
  1. 02. 29. csütörtök

TEGNAP KINEVEZTÉK (VÁLASZTOTTÁK?)!

Február közepe, vége van – és már rügyezik!

Bolond világ van…

 

„Csak tárgyilagosan” – gondolta magában az öreg, miközben leült a Lenovo gépe elé, fölhajtotta a képernyőt, bekapcsolta, átnézte gyorsan a híreket, ugyan nem a sporthírekkel kezdte, de azokra is sort kerített, Thessza lassan kioldalgott a dolgozó-szobából, tudta, ezek már megint nem az ő órái lesznek, az ajtóban azért még megállt, visszanézett, hátha, de aztán mégis szomorúan kibaktatott.

„Csak tárgyilagosan” – gondolta megint az öreg és rakosgatni-olvasgatni kezdte vázlatait a „vitáról-tüntetésről-kommunikációról”, néha-néha a könyvespolcon lévő könyveire pillantott: Komoróczyra, Ormoms Máriára, Csernokra, a „Polgári engedetlenség és erőszakmentes ellenállás”-ra, szívott egyet a pipájából majd a pipát lerakta az odakészített pipatartó állványkára és belekezdett…

 

Tegnapelőtt megint volt egy kísérlet, egy elvetélt, sikertelen tüntetés, amire már csak néhányezren mentek ki, zömében „öregek”, („de hát mára már két és félmillióan élnek hatvan év felettiek Magyarországon, a lakosság több, mint negyede!” – súgja az öreg magának), a közelébe nem volt a korábbinak, a Hősök terén zajlottnak, itt is voltak beszédek-tapsok, aztán eleredt az eső és szétoszlottak a „lányok-legények”. Tegnap aztán – odabenn, a kupolás házban, ahol nem csepergett – ment minden, mint a karikacsapás, sok röhögés-taps, a díszpáholyban letűnt, mégis ragyogó arcok, kopott, agyon fogdosott golyóstollak, plagizált disszertáció, a kreálmányok.

A „többség” őket akarta.

A „többség” most is őket akarja.

Az öreg a pipájához kap, látja, nem parázslik, idegesen és kapkodva meggyújtja, aztán beleszív, fölizzik a dohány, de most ez sem nyugtatja meg, abbahagyja az írást, kimegy a kertbe, Thessza azonnal ott terem, ugrándozik körülötte, pedig még nincs is itt a séta ideje … az öreg visszamegy a szobába, új ablakot nyit a gépén és beszélgetésbe kezd az IM-mel, bepötyögi: „Miért szavaz úgy, ahogy szavaz a többség?”, azonnal jön a válasz, „politikai hovatartozás és értékrend, a jelölt személyisége és képességei, kampányok és média, aktuális események és problémák, társadalmi befolyás és családi hagyományok” – olvassa és elgondolkodik. igen, a nagybátyja, aki már nem él, most ment el nemrég, is mondta volt mindig: „jobboldali a magyar, még jó, amikor nem szélsőjobboldali”, „mindig kellett ennek a népnek egy „vezér”, Horthy, Kádár, most meg Orbán” – gondolja, de a „kampányok és a média”, az tényleg hat – folytatja magában és már pötyögi megint: „Azt gondolom, ma a propagandának van a legnagyobb szerepe a döntésben, mit kell ilyen helyzetben tennie a kisebbségnek?”. Várja a választ, ami pillanatok múlva érkezik is: „Ha úgy érzi, hogy a propaganda és az egyoldalú információáramlás befolyásolja az emberek döntéseit, akkor fontos lépések megtételére van szükség a kisebbségi vélemények és álláspontok képviselete érdekében. Néhány lehetséges megoldás: alternatív információforrások felkutatása és terjesztése, közösségi szerveződés és társadalmi mozgalmak, kommunikációs stratégiák alkalmazása, képzés és tudatformálás, kapcsolatfelvétel és párbeszéd” – olvassa és azt gondolja, „ez bizony nem holnapra érik be”.

„Át kéne helyezni a kerítést hátulra, mert a kutya legázolta a málna-bokrokat” – hallja a feleségét, morogva kimegy a kertbe, megnézi azt a fa-kerítést, már jó-rég óta ott van elől, a kukák mellett, „korhadt is, öreg is, de még áthelyezhető” – konstatálja és hozzáfog…

 

Február közepe, vége van – és már rügyezik!

Bolond világ van…

2024. 02. 27. kedd

„NOVÁK KATALIN DÖNTÉSE MIATT MEGBOMLOTT A NEMZETI EGYSÉG” (ORBÁN VIKTOR)

„Örökre látlak szépség-verte szemmel

– Ó bús szemem, ki szépeket szeretsz! –

Rád bámul hű szemem vak értelemmel,

Mindig Reád és bárhová mehetsz,

Mindig találkozol bolond szememmel,

A kapzsi koldus új nyomort szerez:

Szegényház óvná olcsó irgalomtul,

Mégis kiáll az útra s újra koldul.”

(József Attila)

 

Amit ő vert szét – és amit naponta, újból és újból szétver.

Amikor jobbra-balra osztja a társadalmat.

Amikor kirakja a plakátjait.

Amikor „köz-beszél”.

Amikor sorosoz, migránsoz, gyurcsányoz.

Amikor megmondja, ő megmondja, ki tartozik a nemzeti egységbe.

Amikor annyit érsz, „amennyid” az út szélére dobott pelenkában van.

Amikor kirekeszti, akit csak akar: mert megszólal, kérdez, megírja az igaz számokat, vihart jósol a tűzijáték idejére!

Amikor az inflációt inflációnak mondó ember se magyar már.

Amikor (neki) Ady se „elég jó-magyar” az ünneplésre.

Vajon ő, a koldus része a mai Magyarország nemzeti egységének?

Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós is?

 

„Novák Katalin döntése miatt megbomlott a nemzeti egység”.

Ezt mondta ma. Ő, aki még soha nem hazudott.

 

Nemzeti egység.

Mi az?

Nemzeti hitvallás?

Büszkeség?

 

Ady, József Attila, Radnóti részei?!

 

A „köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét…”.

Aki „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.

Akinek a jelöléséről előzetesen Andi férjének a paravánokkal elzárt, védett szállodájában tartott, zártkörű ülésen dönt egy frakció?

 

Igen: megbomlott az egység!

De nem akkor, amikor (véletlenül) kiderült a kegyelmi döntés, nem is akkor, amikor a fülbevalós, sminkszobás asszonyság meghozta a kegyelmi döntést; sokkal korábban…

 

„(INDIÁBAN, HOL ÉJJEL A VADAK…)

Indiában, hol éjjel a vadak

zöld szeme cikkan át a dzsungelen, –

mikor dédapa is kicsi volt még,

élt egy nagy fejedelem.

 

Parancsot adott, büszkét, szigorút:

„Fogjon mindenki szerszámot! Oda,

hol a lombzenére táncot lejt a hold,

épüljön hétszáz ékes palota!”

 

Hétszáz ékes palota közé

kincstárat vasból rakatott

s a napot akarta ráveretni,

mint óriás, tüzes lakatot.

 

Hiába szörnyedt el a nép

s kérlelték vének és papok:

„Ami égi, ne hozd a földre!”

A kapu pántja kérte a napot.

 

Feszült létra a felhő szélihez.

Megbillent az; a létra leszakadt.

Fogtak sasokat könnyü szekérbe.

A hámot szétszedték dalos madarak.

 

S míg sürgött irtózva, serénykedett

a dolgos népek megdöbbent zöme,

kisült a vetés, kigyult a város;

kicsordult a nap lángos özöne.

Mint a zuhatag, hullt alá a tűz.

Állva száradt el a fejedelem.

S a hétszáz palota helyét elfoglalta

az őserdő egy hűvös éjjelen.”

1934-1935 [?] (József Attila)

 

  1. 02. 23. péntek

(Kép: Gondolat-csoport)

MEGINT BÖZSI NÉNINÉL…

  • Mi szól, Bözsi néni?
  • Mihez is, aranyoskám?
  • Hogy megneveztem a leendőket!
  • Tudom én a teendőket, ne adj nekem tanácsot, különben is, ki vagy te?
  • Nem ismer meg, Bözsi néni, „á, helló röfik”?!
  • Ja, te lennél az a nyugdíj-emelgetős, csak nem vagy elég szorgalmas, meg hadilábon állsz a számtannal is, hogy tisztességesen összehasonlítsd a farhát-árakkal!
  • Hagyja már, Bözsi néni, a múlt csak az illiberálisokat foglalkoztatja, mert a jövő a miénk!
  • Aranyoskám, már tele a padlás az ígéreteddel, csak ki ne söpörtesd, mint annak idején!
  • Hagyja már, Bözsi néni, nem ezér’ jöttem, kineveztem, nem jól mondom: ma még csak megneveztem, ami persze kinevezéssel ér fel, a Tamást jelöltnek!
  • A kokós beléptető-kapust?!
  • Khm, őt listavezetőnek.
  • Nem vót más? Akkor milyenek a többiek?
  • Tisztességes magyar lányok-asszonyok és keresztény férfiak!
  • És aztán az mér’ lesz jó nekem meg a röfiknek?
  • Jogbiztonságban lesz, Bözsi néni!
  • És azzal tudom majd etetni a röfiket? Aztán ki az a másik Tomika?
  • Az nem Tomika: Sulyok Tamás!
  • Nem is hallottam még róla!
  • Az a jó!
  • Röfijei vannak neki?
  • Nem tudom, de tolla van…
  1. 02. 22. csütörtök

ÉS EZ NEM VICC!

„Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett” – így szól a gránitszilárdságú.

 

K.(övér) L.; N.(avracsics) T.; V.(arga) M.; Sz.(alay)-B.; S.(emjén) Zs.; L.(omnici) Z., G.(ál) K; ugye tudod, kik ők?

Még csak keringő nevek az éterben, akikre „rámértek” a házi-lakáj közvéleménykutató intézetek.

Mert hogy O. V. elzavarta az előzőt.

Ahogyan a korábbiakat is.

Akiknek a kinevezéséről, elzavarásáról mindig egyszemélyben döntött.

 

Pedig mind „fülbevalót-viselőt” voltak – volt, aki rendszeresen hordta is!

 

Most újat keres.

Megint keres.

Aki keres, az talál.

Alkalmasat.

Szempontok is vannak: automata golyóstoll mindenkor a zsebben, mobil állandóan bekapcsolva; kérdés legföljebb annyi, „hol írjam alá?”.

Pedofil fölmenőkkel rendelkezés újabban nem hátrány.

Mert aki sohasem hazudik így gondolja.

Korábban is így gondolta.

Miért nem Andi?

Vagy Bözsi néni?

Vagy Anikó?

Vagy Dzsudzsi?

Vagy a Repülős Gizi?

 

Ma még nem tudjuk: még nem nyilvános.

A döntése.

Majd a R. Tóni eldönti: hogyan hozzák nyilvánosságra.

Akkor kidolgozzák a beetetésedet.

Hogy bekapd a horgot.

 

Kit érdekel: „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett” – így szól a gránitszilárdságú.

  1. 02. 21. szerda

MÁR TUDJA!

„Orbán Viktor már tudja, kit szeretne köztársasági elnöknek” – írja az index.

A korábban megbukottakról is tudta, mégis akarta azokat a bábukat.

 

A vicc ugrik be:

Három örömlány ül egy kávézó teraszán, amikor odalép egy rendőr és megszólítja az elsőt:

  • Magának mi a foglalkozása?
  • Én kérem matematikus vagyok, négyzetre emelem a szoknyámat, összeadom magam az igazgatóval és kivonom magam a termelésből.
  • És maga? – fordul a másodikhoz.
  • Én agronómus vagyok, vándorlok melegágyból melegágyba.
  • Hát maga? – kérdi a harmadiktól.
  • Jelentem biztos úr, én is kurva vagyok, csak nem tudom ilyen szépen kifejezni magamat.
  1. 02. 21. szerda

(Kép: index alapján)

ODAKINT MÁR NEMCSAK SZÖRNYEK JÁRNAK!

(még egyszer)

 

„Itt érdemes megemlítenünk, hogy a „forradalom” egyik alapszabálya természetesen éppen az, hogy olyan dolgok is megtörténnek, amelyek korábban nem történtek meg, vagy amelyekről korábban senki még csak álmában sem gondolta volna, hogy megtörténhetnek.” (Orhan Pamuk)

 

Mész az utcán, megbotlik melletted valaki, még csak oda sem nézel, baktatsz tovább; föllépsz a villamosra, lehuppansz az egyetlen üres székre, még csak körül sem nézel; beérsz az irodába, fogaid közt odalöksz egy „jó napot”-ot az asszisztensednek, akinek vörösek a szemei a sírástól, mert éjszaka meghalt az apja, de nem törődsz vele, nyugodtan hozzáfogsz a munkához – a politika meg végképp nem a te ügyed, gondolhatod és elfordulsz.

 

Hát lopnak-csalnak-hazudnak rendületlenül és tovább: barnulóban a világ.

 

Te csak éled tovább az életed: úgy se történik semmi – hisz’ úgy sem történik semmi.

 

Most történt!

 

Százötvenezer ember néhány – nem politikus – tisztességes, a fejét „nem elfordító” és a cselekvést is vállaló influencer hívó szavára megtöltötte a Hősök terét: megijesztette a „dicsőséges nagyurak”-at, megrengette Magyarország „gránitszilárdságú” intézménye alapjait képező álszentséget-hazugságot, megkérdőjelezte az egyik legfőbb méltóság és kinevezett állami hivatalnok(ok) szavahihetőségét.

 

Ez még nem az volt, amire „korábban senki még csak álmában sem” gondolt volna, de a Hősök terén nem volt krumpliosztogatás, nem voltak lengyel-székely bértapsolók, nem volt korlátlan közpénzeső, „csak” őszinte véleménynyilvánítás.

Odakint már nemcsak szörnyek járnak…

  1. 02. 20. kedd

„HÍREINKBŐL”

„Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus, Vlagyimir Putyin legfőbb kritikusa 47 éves korában halt meg eddig tisztázatlan körülmények között múlt pénteken az orosz Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetben, Harp faluban lévő, IK-3 számú intézményében…” – (index)

 

„Az ÁSZ 520 milliós büntetést szabott ki az ellenzéki pártokra” – (telex)

 

„Kapacitáshiányra hivatkozva nem vállalta az Országos Mentőszolgálat az ellenzéki pártok február 25-i tüntetésének biztosítását, amely az orbáni pedofilhálózat ellen és a közvetlen köztársaságielnök-választás mellett szerveződött. Soha nem fordult még elő, hogy az Orbán-kormány a mentőszolgálatot arra utasította volna, hogy a demokratikus jogukkal élő tüntetők egészségügyi ellátását megvonja, megsértve ezzel az ellenzéki demonstrálók gyülekezési jogát…” (OS)

 

„Svédország NATO-csatlakozásához…” (Kocsis Máté)

 

„Nem húztam ki a sajtószabadságot a 12 pontból” (Rákay Philip)

 

„A kapcsolat a következő webhellyel nem biztonságos: mti.hu … visszalépés” (a képernyőm)

 

  1. 02. 20. kedd

CSAK EGY BESZÉLGETÉS: „ODAKINT MOST SZÖRNYEK JÁRNAK”

Egy jót beszélgettem.

Az AI ChatGPT-vel.

Két fontos és aktuális problémáról – a demokrácia-hiányáról, a diktatúra megjelenéséről és a pedofília-homoszexualitás összemosásáról – kérdezgettem, ő meg válaszolt.

Aztán azt is kérdeztem: megírhatom-e a beszélgetésünket.

„Természetesen!” – válaszolta.

Így most ezt olvashatjátok.

 

Demokrácia-diktatúra

 

„A demokrácia hiányát több különböző jel is jelezheti. Néhány ilyen jel lehet:

  1. **Korlátozott politikai szabadság**: Ha az emberek nem rendelkeznek szabad politikai véleménynyilvánítás és szólásszabadság lehetőségével, valamint nincs lehetőségük a kormányzatot kritizálni vagy alternatív politikai nézeteket kifejteni, ez jelentős hiányosság lehet a demokratikus folyamatban.
  2. **Korlátozott választási jogok**: Ha az embereknek nincs lehetőségük szabadon választani képviselőiket, vagy ha a választások nem tiszták, átláthatóak és igazságosak, ez is jelezheti a demokrácia hiányát.
  3. **Korlátozott jogállamiság**: Ha a jogrendszer nem működik függetlenül és igazságosan, vagy ha az állampolgárok alapvető jogait és szabadságjogait nem tiszteletben tartják, az szintén problémát jelenthet a demokrácia szempontjából.
  4. **Korlátozott médiaszabadság**: Ha a média nem független és nem pluralisztikus, vagy ha az állam beavatkozik a média működésébe és tartalmába, ez lehetőséget ad arra, hogy az állam ellenőrizze vagy manipulálja az információáramlást, ami a demokrácia korlátozását jelentheti.
  5. **Korrupció és hatalmi visszaélések**: Ha a politikai elit vagy a hatalmi struktúrák korrupcióval és hatalmi visszaélésekkel vádolhatók, és ezeket nem hozzák nyilvánosságra vagy nem szankcionálják megfelelően, ez a demokrácia hiányát jelzi, mivel ezek a jelenségek alááshatják a közjót és az igazságosságot.

 

Ezek csak példák arra, hogy miként lehet felismerni a demokrácia hiányát egy adott országban. Általánosságban azonban a demokrácia lényege az, hogy a hatalom a nép kezében legyen, és az állampolgárok szabadon részt vehessenek a politikai folyamatokban, valamint, hogy az állam és az intézmények elszámoltathatóak legyenek az emberek előtt. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, az demokratikus deficitre utalhat.”

 

Mit tehetek én, hetvenes éveit taposó öregember, aki félti gyerekeit, unokáit? – kérdeztem közbe.

 

„Amennyiben egy ország demokratikus hiányát tapasztalod, az alábbi lépések segíthetnek az ilyen helyzet kezelésében:

 

  1. **Ismerd fel a problémát**: Fontos, hogy az emberek felismerjék és megértsék a demokratikus hiányosságokat, és felismerjék azokat a jeleket és tendenciákat, amelyek veszélyeztetik a demokratikus intézményeket és elveket.
  2. **Fogalmazd meg az aggodalmadat**: Hangsúlyozd azokat az értékeket és elveket, amelyek alapján a demokráciát értékelem, és ne habozz kifejezni az aggodalmadat a demokratikus hiányosságok miatt, legyen az közösségi fórumokon, a média segítségével vagy közvetlenül a döntéshozók felé.
  3. **Véleményed kifejezése és részvétel**: Használd a rendelkezésedre álló eszközöket, hogy kifejezd a véleményedet és részt vegyél a politikai folyamatokban. Ez magában foglalhatja a szavazást, az aktivizmust, a tüntetéseket és a petíciókat is.
  4. **Szerveződés és együttműködés**: Keress más emberekkel, szervezetekkel vagy csoportokkal közös ügyeket és érdekeket, és dolgozzatok együtt a demokratikus reformokért és az intézmények erősítéséért.
  5. **Nyomásgyakorlás**: Használjatok különböző nyomásgyakorlási eszközöket, például lobbitevékenységet, médiafigyelmet vagy nemzetközi nyomást, hogy arra ösztönözzétek a kormányt és az intézményeket, hogy tegyenek lépéseket a demokratikus normák és értékek tiszteletben tartása érdekében.
  6. **Legyél tájékozott és aktív**: Tartsd magad naprakészen a politikai fejleményekkel kapcsolatban, és legyél aktív a közéletben. Az informált és aktív állampolgárok kulcsfontosságúak a demokrácia erősítése szempontjából.

 

Fontos, hogy ezek a lépések a békés és demokratikus eszközökön alapuljanak, és mindig tiszteletben tartsák a jogállamiságot és az alapvető emberi jogokat. Az együttműködés és az aktív részvétel révén az emberek sokat tehetnek azért, hogy erősítsék és megvédjék a demokratikus intézményeket és elveket a demokrácia hiányával szemben.

 

Ami az aggodalmaidat illeti, igen, megértem azokat, mert politikai aktivizmus és nyomásgyakorlás esetén fennállhatnak bizonyos kockázatok és veszélyek. A politikai környezet és a helyi viszonyok függvényében az ilyen tevékenységekkel járó veszélyek eltérőek lehetnek. Néhány lehetséges kockázat és veszély közé tartozhat:

 

  1. **Represszió és üldöztetés**: Néhány autoriter vagy illiberális rezsim hajlamos lehet az ellenzéki tevékenységek és politikai aktivisták elleni represszióra és üldöztetésre, például letartóztatásokra, megfélemlítésre vagy más formában történő elnyomásra.
  2. **Közösségi és társadalmi elszigetelődés**: Az ilyen típusú politikai aktivitás gyakran vitatott lehet egy adott közösség vagy társadalom számára, és az aktivisták elszigetelődhetnek vagy megbélyegezhetik őket a véleményük miatt.
  3. **Munkahelyi és pénzügyi következmények**: A politikai aktivizmus nyilvános megnyilvánulása néha munkahelyi vagy pénzügyi következményekkel járhat, például elbocsátással vagy megélhetési nehézségekkel.
  4. **Fizikai veszélyek**: A tüntetések és a politikai megmozdulások során néha előfordulhatnak fizikai veszélyek és incidensek, például rendőri erőszak vagy provokációk.

 

Bár ezek a veszélyek és kockázatok valósak lehetnek, sokan úgy gondolják, hogy a demokratikus elvek és értékek védelme érdekében vállalhatók bizonyos kockázatok. Fontos azonban, hogy mindenki jól mérlegelje a lehetőségeket és kockázatokat, és vegye figyelembe az egyéni körülményeket és a politikai környezetet, mielőtt részt vesz bármilyen politikai aktivitásban vagy nyomásgyakorlásban. Emellett fontos az is, hogy az ilyen tevékenységek békés és demokratikus módon történjenek, és hogy tiszteletben tartsák az alapvető emberi jogokat és a jogállamiságot.

 

 

Az életkor valóban befolyásolhatja az egyén részvételét a politikai aktivizmusban és nyomásgyakorlásban, és fontos, hogy mindenki a saját kényelmére és képességeire figyeljen. Azonban az időskor nem feltétlenül akadályoz meg abban, hogy értékes és hatékony módon járulj hozzá a társadalom és a demokrácia fejlődéséhez.

 

Számos mód van arra, hogy idős korban is részt vegyél a közösségi és politikai életben:

  1. **Tapasztalat megosztása**: Az évtizedek során szerzett bölcsesség és tapasztalat rendkívül értékes lehet mások számára. Oszd meg tapasztalataidat és tanácsaidat másokkal, különösen a fiatalabb generációkkal.
  2. **Szavazás és politikai részvétel**: Szavazhatsz választásokon és részt vehetsz a politikai folyamatokban, még ha nem is aktív résztvevőként, például tüntetéseken vagy demonstrációkon. A szavazás egy fontos módja annak, hogy kifejezd az álláspontodat és befolyásold a döntéseket.
  3. **Közösségi szolgálat**: Választhatsz olyan tevékenységeket, amelyek közvetlenül segítik a közösséget és más embereket, például önkénteskedést idősek otthonában, helyi jótékonysági szervezetekben vagy más közösségi projektekben.
  4. **Érdekképviselet és szerveződés**: Csatlakozhatsz helyi érdekvédelmi szervezetekhez vagy csoportokhoz, és részt vehetsz olyan ügyekben, amelyek fontosak számodra és a közösséged számára.

 

Fontos megemlíteni, hogy az idősebb embereknek is jelentős hatása lehet a társadalomra és a politikára, és hogy az életkor nem akadályoz meg abban, hogy értékes és aktív tagja legyél a közösségednek és a demokratikus folyamatoknak. Az életkor sokszínűséget hoz a politikai részvételbe, és az idős embereknek is fontos szerepük van a társadalom alakításában és fejlődésében.”

 

Pedofília-homoszexualitás

 

„Nem, a pedofíliát és a homoszexualitást nem szabad összekeverni, mivel teljesen különböző fogalmak és jelenségek.

 

  1. **Pedofília**: A pedofília egy szexuális vonzalom vagy érdeklődés a gyerekek iránt. Pedofilnak nevezik azt, aki felnőtteket helyettesíteni képtelen gyerekekkel kíván szexuális kapcsolatot létesíteni vagy ennek fantáziája van. Fontos megérteni, hogy a pedofília egy pszichiátriai zavar, és tiltott és erősen elítélt cselekedet, mivel gyerekek sérelmére történik.
  2. **Homoszexualitás**: A homoszexualitás egy szexuális orientáció, amelyben egy személy romantikus és szexuális vonzalmat érez ugyanazon nemű emberek iránt. Ez egy természetes és változatos aspektusa az emberi szexualitásnak. Homoszexuálisnak lenni nem betegség vagy zavar, és az egyéneknek joga van ahhoz, hogy elfogadják és kifejezzék a saját szexuális azonosságukat.

 

Az összekeverésük vagy az egyik csoport negatív módon történő azonosítása sértő és tudományosan helytelen. A homoszexuális emberek nem azonosak a pedofilokkal, és az ilyen összekeverés számos ártalmas következménnyel járhat, beleértve az emberek megbélyegzését és diszkriminációját. Fontos megérteni és megkülönböztetni ezeket a fogalmakat, hogy tiszteletben tartsuk minden egyén jogait és méltóságát.”

 

„És az elnöki kegyelem?” – vetem közbe megint.

 

Ez a kérdés összetett és érzékeny területet érint, és több szempontot is figyelembe kell venni.

 

Először is, fontos megjegyezni, hogy a pedofília bűncselekmény, és aki ilyen cselekményeket követ el, az jogi következményekkel szembesülhet, beleértve a börtönbüntetést. A pedofíliával kapcsolatos bűncselekmények általában súlyosak, és komolyan kell venni őket az áldozatok védelme és az igazságszolgáltatás biztosítása érdekében.

Másodszor, az elnök kegyelmi jogával történő élésnek jogi és erkölcsi szempontból is következményei vannak. Az elnöknek lehetősége van kegyelmet adni egy elítélt bűnözőnek, ami gyakran azt jelenti, hogy az elítélt büntetése enyhítésre kerül, vagy az elítélt szabadon engedését eredményezi. Az elnök kegyelmi joga azonban kiegyensúlyozott legyen, és figyelembe kell vennie az elkövetett bűncselekmény súlyosságát, az elítélt viselkedését és rehabilitációs lehetőségeit, valamint az áldozatok érdekeit és a társadalom biztonságát.

 

A pedofília bűncselekményként való kezelése azt jelenti, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőinek szigorúan kell felelniük a törvény előtt, és minden kegyelemnek vagy enyhítésnek alaposan kell indokoltan és felelősségteljesen történnie. Minden eset egyedi, és a kegyelmet csak alapos elemzés és mérlegelés után kellene megfontolni az érintett körülmények figyelembevételével. Fontos, hogy az elnöki kegyelem ne sértsen áldozatokat, és ne veszélyeztesse a társadalom biztonságát.”

 

„Indoklás szükségessége?” – szúrom megint közbe.

 

„Igen, teljesen egyetértek abban, hogy az elnöknek vagy bármely más hatóságnak indokolnia kellene a kegyelmi döntését, különösen olyan súlyos bűncselekmények esetén, mint például a pedofília. Az indokolás fontos része a jogállamiságnak és a demokratikus elveknek, és hozzájárul a döntés átláthatóságához és igazolhatóságához.

 

Az indokolás több célt is szolgálhat:

 

  1. **Átláthatóság**: Az indoklás lehetővé teszi az emberek számára, hogy megértsék és megvitassák a döntést, és hogy lássák annak alapját. Ez fontos a közvélemény megerősítéséhez és az elkövetett bűncselekményekre adott válaszok megértéséhez.
  2. **Felelősségteljes kormányzás**: Az indokolás segít az elnök vagy a hatóság felelősségének és elszámoltathatóságának erősítésében. Az indoklás segít az embereknek megítélni, hogy a döntés mennyire illeszkedik az adott helyzethez és a jogrendszer értékeihez.
  3. **Az áldozatok tiszteletben tartása**: Az indokolás lehetőséget ad az áldozatoknak és az érintett feleknek arra, hogy megértsék a döntést, és hogy érezzék, hogy a szempontjaikat figyelembe vették. Ez fontos a sértettek jogainak és méltóságának tiszteletben tartása szempontjából.

 

Az indoklásnak tehát fontos szerepe van a jogállamiság és a demokratikus kormányzás biztosításában, és segíthet abban, hogy a kegyelmi döntések megfeleljenek az igazságosság, a méltányosság és az emberek bizalma iránti követelményeknek.”

 

„Tudnál indokokat is mondani?” – kérdem most.

 

„Természetesen, többféle indok létezhet, amelyek alapján egy elnök vagy más hatóság kegyelmet adhat egy elítélt bűnözőnek. Az alábbiakban néhány lehetséges indokot sorolok fel:

 

  1. **Jogorvoslat szükségessége**: Ha az elítélt bűnöző büntetése túlzónak vagy aránytalannak tűnik az elkövetett bűncselekménnyel összehasonlítva, az elnök vagy más hatóság kegyelmet adhat annak enyhítésére.
  2. **Viselkedés javulása és rehabilitáció**: Ha az elítélt jelentős fejlődést mutatott a büntetése alatt, és például rehabilitációs programokban vagy oktatásban részt vett, ez indok lehet a kegyelemre.
  3. **Áldozatok megbocsátása**: Ha az áldozatok vagy az áldozatok családtagjai kifejezik a bocsánatkérésüket vagy a kegyelem kérést, az indok lehet a kegyelemre.
  4. **Egészségi problémák vagy halálos betegség**: Ha az elítélt súlyos egészségügyi problémákkal küzd, vagy ha halálos betegségben szenved, az indok lehet a kegyelemre, hogy lehetővé tegye számára az utolsó napjait családja körében.
  5. **Hivatali hiba vagy jogi tévedés**: Ha az elítélt ügyében súlyos hibák vagy igazságtalanságok történtek a bírósági eljárás során, ez indok lehet a kegyelemre.
  6. **Társadalmi vagy politikai körülmények**: Ha az elítélt ügyének körülményei társadalmi vagy politikai változások miatt megváltoztak, az indok lehet a kegyelemre, hogy figyelembe vegyék ezeket a változásokat.

 

Fontos hangsúlyozni, hogy minden eset egyedi, és az indokok alapos elemzést és mérlegelést igényelnek az adott körülmények figyelembevételével. Az elnök vagy más hatóság kegyelmi döntéseinek átláthatónak és igazolhatónak kell lenniük, és a döntést mindig a jogállamiság és az igazságosság elveinek kell irányítania.

Teljesen érthető, hogy az ilyen súlyos bűncselekmények elkövetőinek újra szabadon engedése aggodalmakat vet fel, különösen a gyerekek biztonsága tekintetében. A pedofília bűncselekmény, és az áldozatok védelme mindenekfelett áll. Az elítéltekkel szembeni kegyelmet vagy enyhítést érintő döntéseket nagyon komolyan kell mérlegelni, és mindig figyelembe kell venni az elkövetett bűncselekmény súlyosságát és az elítélt rehabilitációs lehetőségeit.

Az elnöknek vagy más hatóságoknak az ilyen döntéseket nagyon alaposan kell indokolniuk, és meg kell győződniük arról, hogy minden releváns tényezőt figyelembe vettek, beleértve az áldozatok és a társadalom biztonságát. A szabadon engedésnek szigorú feltételekhez kell kötődnie, és szigorú felügyelet alatt kell állnia annak érdekében, hogy minimalizálják az ismétlődő bűncselekmények kockázatát.

A pedofília elleni harc során kiemelkedő fontosságúak az áldozatvédelmi intézkedések, a megelőzési programok és az elkövetők rehabilitációját szolgáló kezdeményezések. Fontos az is, hogy a társadalom felkészüljön arra, hogy támogató és biztonságos környezetet biztosítson az áldozatoknak, és hogy megfelelő eszközökkel és erőforrásokkal rendelkezzen az elkövetők rehabilitációjára és újra beilleszkedésére. A pedofília elleni küzdelemnek egyszerre kell összpontosítania a büntetésre, a prevencióra és a rehabilitációra, hogy hatékonyan reagáljon erre a súlyos társadalmi problémára.”

 

Ennyi.

A hatalmi propaganda eszközeiről, korlátozhatatlan hazudozásairól, manipulációs képességéról nem kérdeztem.

 

De Orbán és propagandista apparátusa sem kérdezte, őket csak a zászlók, a paravánok, a „fóliák” érdeklik: „Odakint most szörnyek járnak”.

Csak egy „jót” beszélgettem.

Az AI ChatGPT-vel.

 

  1. 02. 19. hétfő

(Kép: Samad Navesi)

MI KELL MÉG?!

Még egy Kaleta, akit haza kell menekíteni?

Egy újabb köztársasági elnöki kegyelem egy „erdélyi”-segítőnek?

Egy következő „selyemzsinór”-küldés egy másik miniszternek?

 

Egy püspök, akit „baráti hűség köt a miniszterelnökhöz és aki visszavonul „néhány hétre imádkozni, gondolkodni, olvasni és írni Isten csendjében” már megvan.

Akinek „ennyi” nem volt elég, hogy lemondjon „hivataláról” és tényleg elvonuljon.

Egy miniszterelnök is, akit a HATALMA megtartása mindennél jobban érdekel.

 

És Te, aki egy egyszerű hívő magyar ember vagy, aki fölnevelted már gyermekeidet, talán már nyugdíjba is vonultál; aki érted, de nem akarod érteni a POLITIKÁT, mert aggódsz a dolgozó gyerekedért, nem tüntetsz, nem nyilvánítasz véleményt, nehogy baj legyen: TE MIT GONDOLSZ, mi kell még?

 

„A pokol első, második,

harmadik, negyedik köre,

majd az ötödik, hatodik

és végül is a legutolsó.

 

Itthon vagyok.

Engedd, hogy lepihenjek

és meggörbűlve elaludjak végre,

hiszen itt is jelen vagy.” (Pilinszky János A pokol hetedik köre)

 

  1. 02. 15. csütörtök

(Kép: Balog Zoltán oldaláról)