2024. április 29. nap bejegyzései

CSAK EGY KÉP (9.)

(az 1930-as évekből)

 

Nézem a képet.

Közel százéves!

Akkor éppen Ferenc József térnek hívták.

Ma Széchenyinek.

És száz év múlva?

 

Nézem a képet.

A múlt század harmincas éveiben kattintottat.

A telefonfülkét, az Académia Sörözőbe hívogató reklám-táblát, a tiszta utcát, az dugulatlan csatorna-nyílást.

A kalapokat.

A hosszú árnyékot vető, elegáns, nagykabátban sétáló, gondtalan felnőtteket, gyereket.

A már polgári életet élő embereket.

Apám még akkor – nagy szegénységben – Csömörön élt a szüleivel, testvéreivel.

Anyám még talán meg se született.

Ma már a legidősebb dédunoka Párizsba vágyik, oda röpdös!

Közte száz év!

Micsoda száz év volt!

És milyen lesz ez?!

 

Nézem a képet.

A – megint – Széchenyi térnek hívott macskaköves teret.

A villamossíneket.

Amelyek már a Dunaparton fekszenek.

Amiken mostanában a kettes villamosok „kattognak”.

A „cipők” mögött-mellett is.

Én is ott utaztam egykoron.

Talán éppen az Akadémia egyik osztályára mentem előadni.

A társadalmi közös fogyasztásról, ami később közkiadás lett.

Az egészségügyre, az oktatásra-kutatásra, a nyugdíjakra, a szociális ellátásokra, a védelemre és a rendbiztonságra fordított állami kiadásokat tartalmazta.

Ami akkoriban, feszítően a legdinamikusabban növekvő tétele volt az állami költségvetésnek.

Viszont az „átkos”-ban azok a kiadások „szentek” voltak.

Politikailag voltak kifizethetőek, közgazdaságilag adóemelést, áremelést követelőek.

Ami akkoriban elképzelhetően elképzelhetetlen volt.

Napjainkban, éppen fordítva…

 

Nézem a képet.

Látom a tüntető embereket is a téren.

A kisgyerekkel a hátán a kutató anyukát.

Aki tiltakozik a Széchenyi által létrehozott Akadémia einstandolása ellen.

A gyülekezőket, akik majd innen a Kossuth térre vonulnak a demokráciáért.

Most meg Juszt Laci integet ki a fehér autója ablakából!

Ni-csak: ott éppen gurulok ki a Spenót-ház pincegarázsából, most rúgott ki (először) az Orbán!

Nem én csókolózom ott a Lánchíd alatti átjáróban?

Micsoda kép, hogy mindezt „megőrizte”?!

 

Nézem a képet.

Eszembe jut, egyszer, úgy a ’80-as évek elején írtam egy tanulmányt a társadalmi közös kiadások 2000-es évek körüli alakulásáról, függvényekkel, képletekkel dolgoztam, aztán odaadtam a pénzügyminiszternek, aki mellett akkor dolgoztam, aki csak annyit kérdezett: „nem gondolja Radnai elvtárs (akkoriban ezt így mondták), hogy a húsz-harminc év hosszú idő, miért nem engedi el a fantáziáját?”

Vajon milyen lesz száz év múlva a Széchenyi tér?

Meglesz-e még?

Széchenyinek fogják hívni?

Hát az a csatornanyílás?

Az Akadémia ott fog állni még?

És a Lánchíd alatti átjáró?

 

Nézem a képet.

Közel százéves!

Akkor éppen Ferenc József térnek hívták.

Ma Széchenyinek…

 

  1. 04. 29. hétfő

 

(Kép: Marianna Papp)