2024. július hónap bejegyzései

2024 JÚLIUS VÉGÉN

– Jean, mondok egy viccet,

melyet csak a hülyék nem értenek.

Az uraság elmondja a viccet.

– Értette, Jean?

– Igen uram!

– Akkor magyarázza el nekem is!

Békemisszió.

Kibírhatatlan meleg.

Donald Trump füle.

Olimpiai megnyitó.

 

Tusványos persze mindent visz.

 

Össze-vissza olvasom a híreket, amik a szemem elé kerülnek.

 

… amikor az emberek igaznak gondolnak egy következtetést, nagy valószínűséggel elhiszik a következtetést látszólag alátámasztó érveket is, még akkor is, ha ezek valószerűtlenek … a következtetés az első, és azután jönnek az érvek.”

 

Szóval: „csak” annyi kell, hogy elhidd.

Háború – esetleg még Gyurcsány-Soros-Brüsszel.

Aki mást mond, az libsi és ellenség.

Ha nem az, akkor is.

Innen is, onnan is.

 

Olvasom a híreket.

Aztán próbálom ellenőrizni is.

Nem mindig sikerül.

Akkor jön a „megérzésem”: mit is akarok elhinni.

És aszerint hiszem is – vagy nem.

És már is készen van a „véleményem”.

 

Orbán „nagy” politikus, mindig „tudja a tutit” – nem is: csak egy kis stílű lopós-hazudozó gazember.

Most éppen ő Európa főnöke, meglásd: majd naggyá teszi ezt a földrészt az alatt az idő alatt, amíg ő a főni – meleg van, meg vagy te buggyanva?

Ő az európai Donald, aki az első napon megteremti a békét – odament Európa vezetőjeként egy eszement javaslattal és pofára esett.

Aztán meg se hívták Párizsba.

Nem is tetszett neki.

Ez se – a megnyitó se.

Zakson.

Az nem az ő világa!

Az ő világa Tusványos.

Meg a kalap is.

Kit érdekel a kalap – bezzeg(h), amit mond!

Tudod mit: az se.

„Etnikai származás, fogyatékosság, nemzetiségi hovatartozás faj, vallás és hit alapján az emberek mindig találtak módot egymás megkülönböztetésére. Így juthatnak csekély előnyhöz ebben a durva világban. Az álarc mögött mindenki önző, a diszkrimináció mellett, az egyenlőség ellen van. Ilyen hatalom csúf arca, ami hajtja előre a világot.”

 

Békemisszió.

Kibírhatatlan meleg.

Donald Trump füle.

Olimpiai megnyitó.

 

Tusványos persze mindent visz.

 

  1. 07. 29. hétfő

TÜNET(ek)

Most vitáznak, kit válasszanak az EU Elnökasszonyának.

Hallgatom/nézem az ajánló/elutasító hozzászólásokat, véleményeket.

Valakit, egy román képviselőasszonyt éppen kivezetnek.

A magyar miniszterelnök neve – elutasító, megbélyegző kontextusban – többszőr is elhangzik.

Ezt nézem éppen.

De az agyam máshol jár …

 

A kisgyereket fölrugó, majd nyugodtan elsétáló karate edzőn, az Agócson.

Tudod: a Yakuzák SE elnökén.

Aki azóta már – állítólag – lemondott.

De a lemondása, bocsánatkérése szőrén-szálán eltűnt.

A világhálóról.

Lehet, a fideszes-fülbevalós-bukott elnökasszony által kitüntetett edző/szakértő lemondása csak legenda.

Az Agócs már nem az.

Nem is lesz legenda.

Se „Tibi bá’”, a gyerekek barátja/nevelője.

 

De vajon: MIÉRT tette, amit tett?

Miért rúgott föl egy gondjaira bízott gyereket?

Miért nem próbálta máshogyan „taní-/tani!”

Nem vagyok (ennyire) naiv.

Talán azt sem tudja, ki volt József Attila.

Hogy nem olvasgatja/olvasgatta verseit, az viszont biztos.

Előbb rúgott.

Mert ő ELNÖK!

Egy NER kutya-kölyök.

A „mi kutyánk kölyke”.

Ezér’ neki mindent lehet/szabad!

Ezér’ teszi is.

A hasonszőrű cimborái/barátai is.

Aztán kiabálni kezdenek erőszakról, illegális bevándorlókról, idegenekről.

Miközben…

 

Most látom, már meg is választották.

Ezt nézem épp.

De az agyam …

  1. 07. 18. csütörtök

PÖRKÖLT ÉS NOKEDLI

Szeretem a pörköltöt nokedlival.

Kovászos ubival.

És egy kiskorsó, jéghidegen gyöngyöző barna sörrel.

 

Te is szereted?

 

Sokan vagyunk így.

Egyesek szerint azonban nem elegen.

Mindenkinek hoznia kéne magával valakit.

Hogy mi, „pörkölt-nokedlisek” nyerjünk.

A „Mi a legjobb kaja” szavazáson.

 

Te is szereted?

 

Látod, már is szimpatikus vagy nekem.

Már közösséget vállalok veled.

Majd lesz zászlónk, jelképünk, jelszavunk is.

Már meg is van/lesz a közös platformunk!

Ami alapján kimozdítjuk majd a helyéről a világot…

Akkor indulhatunk is együtt!

Gyerünk, vágjunk bele!

 

Hisz te is szereted a „pörköltöt nokedlival”.

 

Vagy csak mondod?

A kovászos ubit meg ki sem állhatod?

Csak úgy mondtad, hogy szereted?

De ezt mégsem mondhattad, mert…

Akkor egyél!

Lássuk!

 

Hisz’ te nem is szereted a „pörköltöt nokedlival”!

 

Még nincs itt az ebéd ideje.

Még nincs dél.

Most kávézol egy jót, aztán majd meglátod.

Addig nyugodtan higgyem csak el, hogy szereted.

És persze beszéljek is róla, hogy te szereted.

Pedig…

 

Úgyis kiderül.

Amikor a Néppártnak majd szavazni kell: te velük, vagy ellenük.

Amikor a Fővárosi Közgyűlésben meg kell nyomni a gombot: a „NER”-esekkel, vagy ellenük.

Amikor már nem lesz elegendő a „Beperelem, cáfolom, közzéteszem” ígéret-cunami.

A fehér cipő, a combhoz simuló és dudorodó fehér nadrág.

Akkor kiderül, mondtad csak: „én szeretem a pörköltöt nokedlival” …

 

Én tényleg szeretem a pörköltöt nokedlival.

Kovászos ubival.

És egy kiskorsó, jéghidegen gyöngyöző barna sörrel.

 

  1. 07. 17. szerda

PISZKOZATOK – VÁZLATOK

Gyűlnek, csak gyűlnek.

A vázlatok, a témák, az ötletek.

Néhol már a nyitó-mondat is megvan.

Mégse, nem íródnak meg.

Ezek „csak” rólam-rólad-rólunk szólnának.

Pillanatokainkról, örömeinkről-bánatainkról, talán az unokáinkról is.

 

De nem íródnak meg.

Az istennek sem.

Pedig nem szólnának arról, hogy találkoznék az ukrán elnökkel.

Arról sem, hogy az orosszal is.

Mert „BÉKEMISSZIÓ” elhivatottságom van.

Meg, hogy – utána – megyek a Türk Tanács ülésére.

Korábban arról sem írtam, kilépek a Néppártból, még azelőtt a pillanat előtt, hogy kizárnának.

Arról sem, hogy bolhából elefántnak képzelem magam. (Bár akár lehetnék is az, ha csak a hasamat nézzük.)

A focimániámról sem.

Pedig „szeretem a focit”.

De nem jutottunk a nyolcba.

A tizenhatba se.

Szerencsére: képzeld el, hogy rohant volna vissza megnézni a meccset – Németországban?!

 

Nem adtam neki fölhatalmazást, hogy röpdössön, ahova csak akar.

Mások igen.

Demokrácia van.

Hát röpdös.

Az van?

Már megint „lett” Tiszánk is.

Hogy szép, szabályozott mederben folyjék.

Hát úgy folyik.

Demokrácia van.

Úgy folyik, ahogy csak akar.

Az is…

 

Nem erről akartam írni.

A vázlatok, jegyzetek, az első mondatok nem erről szólnak.

„Csak” az elviselőkről, az elszenvedőkről, a hazájukban migráns-idegeneknek bélyegzettekről.

A tátogó halakról, a levegő után kapkodó fuldokolókról.

A következményekről.

Az meg kit érdekel.

Amikor ő szárnyal a magosban…

 

Gyűlnek, csak gyűlnek.

A vázlatok, a témák, az ötletek.

Néhol már a nyitó-mondat is megvan.

Mégse, nem íródnak meg.

Ezek „csak” rólam-rólad-rólunk szólnának.

Pillanatokainkról, örömeinkről-bánatainkról, talán az unokáinkról is.

 

  1. 07. 05. péntek

„ELŐFESZÍTÉS”

Még mindig olvasom, a Gyors és lassú gondolkodás-t.

Most éppen az asszociálásról szóló fejezetet.

banán              hányás”.

Azt írja Kahneman, „erről 1-2 másodperc alatt sok minden eszünkbe jut” – kellemetlen emlékek-élmények, talán abba is hagyod az olvasást, anélkül, hogy egyáltalán alaposabban belegondoltál volna a fent látott szavak jelentésébe.

Persze: mert automatikusan működött az agyad! Érvényesült az ELŐFESZÍTÉS hatása, azaz az inger előzetes észleléseinek a felidézése és annak nyomán te is (én is) előhangolódtál.

 

Nézem a meccset: rúgják a labdát az EB-ért, ilyenek is, olyanok is – labdarúgók. Beugrik a korábbi „legendás” mondás-elszólás: „épphogy lejöttek a fáról Afrikában, és már hozzák is őket”.

banán               hányás”.

Hallgatom a 2018-ban Orbán Viktorral Miskolcon készült interjút: „Volt itt, amikor ebbe a városba a városon kívülről tömegesen bevándoroltak. Látták, mi lett belőle. A miskolci emberek pontosan tapasztalták már, mi van akkor… pedig azok az emberek, akik ide bejöttek, ők Magyarország területéről jöttek Miskolcra. Most képzeljék el, mikor az országhatáron kívül érkeznek kultúrájukban, szokásukban, életfelfogásukban tőlünk teljesen különböző emberek.”

banán              hányás”.

Beleolvasok az interneten fölbukkanó hírekbe: „Patrióták Európáért” …  elfogadták a csoport „Patrióta kiáltványát”, persze köztük van a magyar miniszterelnök is, a többiek levitézlettek, akiket – egyszer-másszor – levetett már a hátáról a ló. Euroszkeptikusok, nacionalisták, populisták, (szélső)jobboldaliak, nemzeti konzervatívok.

banán              hányás”.

 

Még mindig olvasom, a Gyors és lassú gondolkodás-t.

Most éppen az asszociálásról szóló fejezetet.

  1. 07. 02. kedd