(a ’70-es évekből)
Csak egy kép.
A múlt század hetvenes éveiből.
Egy lány pihen a gumimatracon.
Olvas.
Akár Mama és Mari is lehetne…
Nézem a képet.
Fekete-fehéren.
A hetvenes évekből lopott-lesett, itt maradt pillanatot.
A rezzenéstelen-lombos fák.
A szabadtéri mozi.
Egy cipzáras sátor.
Szellőzik-szárad rajta valami.
A sátor mellett (talán) a „Drága Mama” ül.
Egy kerti-széken.
Olvas.
Egyrészes fürdőruhában.
Mögötte a Skoda.
ID-48-59 rendszámmal.
Fehér alapon.
Fekete betűkkel.
Előtte hever és olvas (talán a) Mari.
Gumimatracon.
Még minden varrat a helyén.
Nem dudorodik sehol.
Kétrészes bikiniben fekszik.
Mellette a földön a fapapucsa.
Az is pihen.
Ő olvas.
Pihennek-sziesztáznak.
Talán a Tatai tónál.
Esetleg a Velenceinél.
Vagy a Balaton mellett.
Akkor még lehetett…
Nézem a képet.
A (z eltűnt) hetvenes évekből.
„Emlékek, kicsi ólomkatonák,
kikért annyira sóvárogtam én
s akiknek egyengettem szuronyát –
törökök, búrok, gyüljetek körém!
Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben!
Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!”
Egy egyszerű-sima hétvége?
Egy kis gondtalan kikocsikázás?
Vagy már a nyaralás?
Akkoriban kiruccantak az emberek?
Ha akartak?
Nem akkor volt a „hidegháború”?!
Amit ma „veszélyhelyzetnek” hívunk?!
Akkor még nem is voltunk a „legvidámabb barakk”!
Vagy már mégis?
Már a „gulyáskommunizmus” -ban éltünk?
Ma miben??!
Kövér László úgy tudja: „… igazolható, hogy száz évre visszamenőleg nem volt ilyen sikeres Magyarország!”
A miniszteri-államtitkári légkondik országa lettünk!
A kórházak-betegek le vannak @arva, annyit érnek…
Csak egy képet nézek…
Csak egy kép.
A múlt század hetvenes éveiből.
Egy lány pihen a gumimatracon.
Olvas.
Akár Mama és Mari is lehetne…
- 08. 20. kedd
(Kép: Ilona Toth)