Nem róla-róluk akarok írni.
Aki(k) bárhol-bármiben nagy sikert értek-érnek el.
Akik nem magyarok.
És mégis: a politika azt hazudja róluk, ők magyarok, mert…
De nem is a politikusokról akarok írni.
A riporter-újságíró(?) Joe szurkolására buzdít, hisz’ magyar ő…
De most róla sem, a szervilizmusáról sem akarok (most) írni.
Téged kérdezlek, aki ott ülsz a képernyő előtt és nézed a verseny(eke)t; aki magyarul beszélsz-gondolkodsz; aki ismered-szereted Adyt, Radnótit, József Attilát; aki tudja ki volt Papp Laci: te, mit gondolsz?!
Aztán itt van a „Luca széke”.
Tudod: a török bokszoló.
Aki eddig még komoly eredményt nem tudott fölmutatni.
Tizenhetedik (17.), harmincharmadik (33.) volt nagy világversenyeken a nők között; biztosan akkor „még” nem volt „férfi”.
Általában kiesett az első fordulókban.
Akkor sem.
Most nem esett ki.
Megvert egy olasz bunyós-lányt, aki föladta negyvenhat másodperc után a küzdelmet.
Majd férfit kiáltott!
Nem előtte.
A magyar közélet azóta ezen „csámcsog”.
A mi Lucánk is, küzdelmes meccsen kikapott tőle.
Azóta se nyugszanak a kedélyek.
Folytatódik a heccelődés, gúnyolódás, fröcsög mindenfelé…
Téged kérdezlek, aki ott ülsz a képernyő előtt és nézed a verseny(eke)t; aki magyarul beszélsz-gondolkodsz; aki nem vagy orvos, se a NOB tagja: te, mit gondolsz?!
„Nem a győzelem, a részvétel a fontos…”
Mert, ahogy Coubertin, az újkori olimpiák atyja is hitt abban, hogy az egészséges versengés erkölcsös jellemet formál; nekünk is hinni kell.
Persze, ha még emellett győzünk is, azt nem kell szégyellenünk.
Csúf világban élünk!
Bombák robbannak itt is, ott is.
Zsarnok diktátorok rikácsolnak itt is, ott is.
A gyűlöletet okádók büdös nyála fröcsög innen is, onnan is.
Az Olimpiára nem kéne beengedni őket …
Téged kérdezlek, aki ott ülsz a képernyő előtt és nézed a verseny(eke)t; aki magyarul beszélsz-gondolkodsz; aki nem vagy orvos, se a NOB tagja: te, mit gondolsz?!
- 08. 04. vasárnap