(a Móricz Zsigmond körtérről)
Nézem a képet.
A Móricz Zsigmond körtérről.
1962-ből.
Tizenhárom voltam.
Már a Fehérvári úton laktunk…
Abban az évben nem volt annyira hideg.
Mégis: már deres-havas minden.
A körtéren.
Amit 1929 és 1945 között Horthy Miklós körtérnek hívtak.
De akkor ezt nem tudtam.
A Baranyai utcába jártam általánosba.
Cefet rossz gyerek voltam.
Talán mert mindent hamar érteni véltem.
Általában jeles voltam: viszont többnyire magatartásból csak négyest kaptam.
Az lerontotta az átlagomat.
Alig bírtam a padban maradni, „a gyereke állandóan izeg-mozog, zavarja az órát, megintem” kaptam az intőket a kis ellenőrzőmbe (többszőr elveszett akkoriban).
Apám ilyenkor (is) elbeszélgetett velem.
A konyhánkban.
A konyhaasztal mellett.
Aztán megsimogatta a fejem.
Ma is érzem a keze finomságát, a simogatás melegét.
Pedig sokat sportoltam: persze focista akartam lenni, de apám azt mondta, „majd később, előbb erősödjél, próbáld ki magad”, így atletizáltam a BEAC-ban (hasmánt-guruló „technikámmal” a homokba érkezve mindig szúrást kaptam, nem levegőt), tornásztam a Vasasban Békési Sanyi bácsinál, később a kosárlabda a XI. kerületi sportiskolában.
Aztán mégis-megint jött a következő intő…
1962.
Akkor volt a labdarúgó VB Chilében.
Valamikor májusban, vagy később, a VB után, már nem emlékszem: a válogatott bement a tv-be, mert apámék levetítették nekik valamelyik ellenfelük meccsét, apám engem is bevitt a „vetítőbe”, ott találkoztam Tichyvel, Alberttel, Sándor Csikarral, a Fekete Párduccal, Baróti Lajos szövetségi kapitánnyal meg a többiekkel, mindannyian (Lajos bácsit kivéve) a (régi)címeres tréningükben voltak, felejthetetlen volt!
Aztán a VB, amin a csehek ellen Latisev nem adta meg Tichy gólját, ami a felső lécről a gólvonalon túlra pattant, de akkor még nem volt gólvonal-technika…
1962!
Az MSZMP VIII. Kongresszusán Kádár meghirdette az „Aki nincs ellenünk, az velünk van” politikáját, Nyers Rezsőt az MSZMP gazdaságpolitikai titkárává választották, majd az ENSZ-ben Kádár nyilatkozott arról, hogy tiszteletben fogja tartani az emberi jogokat, egy évvel később a közkegyelmet adott.
Abban az évben olyan filmek születtek, mint Az aranyember, az Esős vasárnap, a Felmegyek a miniszterhez, a Legenda a vonaton, az Isten őszi csillaga – négy forintért meg is nézhettük a Bartók Béla úton, a Bartók moziban.
Valami megindult akkoriban.
Akkor még volt Népszabadság is!
Pedig abban az évben majdnem világháború lett.
A kubai válság miatt.
Aztán Hruscsov mégsem telepített rakétákat Kuba partjaihoz…
Micsoda év volt!
Akkoriban kezdtem el érdeklődni a lányok iránt…
Bátortalan összebújások, ügyetlen csókok, ismerkedés a bizsergető domborulatokkal, a rengeteg sötét kapualjakkal…
Nézem a képet.
A Móricz Zsigmond körtérről.
1962-ből.
Tizenhárom voltam.
Már a Fehérvári úton laktunk.
Nem volt szerencsétlen év…
- 10. 08. kedd
(Kép: facebook)