2024. október 8. nap bejegyzései

CSAK EGY KÉP (26.)

(a Móricz Zsigmond körtérről)

 

Nézem a képet.

A Móricz Zsigmond körtérről.

1962-ből.

Tizenhárom voltam.

Már a Fehérvári úton laktunk…

 

Abban az évben nem volt annyira hideg.

Mégis: már deres-havas minden.

A körtéren.

Amit 1929 és 1945 között Horthy Miklós körtérnek hívtak.

De akkor ezt nem tudtam.

A Baranyai utcába jártam általánosba.

Cefet rossz gyerek voltam.

Talán mert mindent hamar érteni véltem.

Általában jeles voltam: viszont többnyire magatartásból csak négyest kaptam.

Az lerontotta az átlagomat.

Alig bírtam a padban maradni, „a gyereke állandóan izeg-mozog, zavarja az órát, megintem” kaptam az intőket a kis ellenőrzőmbe (többszőr elveszett akkoriban).

Apám ilyenkor (is) elbeszélgetett velem.

A konyhánkban.

A konyhaasztal mellett.

Aztán megsimogatta a fejem.

Ma is érzem a keze finomságát, a simogatás melegét.

Pedig sokat sportoltam: persze focista akartam lenni, de apám azt mondta, „majd később, előbb erősödjél, próbáld ki magad”, így atletizáltam a BEAC-ban (hasmánt-guruló „technikámmal” a homokba érkezve mindig szúrást kaptam, nem levegőt), tornásztam a Vasasban Békési Sanyi bácsinál, később a kosárlabda a XI. kerületi sportiskolában.

Aztán mégis-megint jött a következő intő…

 

1962.

Akkor volt a labdarúgó VB Chilében.

Valamikor májusban, vagy később, a VB után, már nem emlékszem: a válogatott bement a tv-be, mert apámék levetítették nekik valamelyik ellenfelük meccsét, apám engem is bevitt a „vetítőbe”, ott találkoztam Tichyvel, Alberttel, Sándor Csikarral, a Fekete Párduccal, Baróti Lajos szövetségi kapitánnyal meg a többiekkel, mindannyian (Lajos bácsit kivéve) a (régi)címeres tréningükben voltak, felejthetetlen volt!

Aztán a VB, amin a csehek ellen Latisev nem adta meg Tichy gólját, ami a felső lécről a gólvonalon túlra pattant, de akkor még nem volt gólvonal-technika…

1962!

Az MSZMP VIII. Kongresszusán Kádár meghirdette az „Aki nincs ellenünk, az velünk van” politikáját, Nyers Rezsőt az MSZMP gazdaságpolitikai titkárává választották, majd az ENSZ-ben Kádár nyilatkozott arról, hogy tiszteletben fogja tartani az emberi jogokat, egy évvel később a közkegyelmet adott.

Abban az évben olyan filmek születtek, mint Az aranyember, az Esős vasárnap, a Felmegyek a miniszterhez, a Legenda a vonaton, az Isten őszi csillaga – négy forintért meg is nézhettük a Bartók Béla úton, a Bartók moziban.

Valami megindult akkoriban.

Akkor még volt Népszabadság is!

Pedig abban az évben majdnem világháború lett.

A kubai válság miatt.

Aztán Hruscsov mégsem telepített rakétákat Kuba partjaihoz…

Micsoda év volt!

 

Akkoriban kezdtem el érdeklődni a lányok iránt…

Bátortalan összebújások, ügyetlen csókok, ismerkedés a bizsergető domborulatokkal, a rengeteg sötét kapualjakkal…

 

Nézem a képet.

A Móricz Zsigmond körtérről.

1962-ből.

Tizenhárom voltam.

Már a Fehérvári úton laktunk.

Nem volt szerencsétlen év…

  1. 10. 08. kedd

(Kép: facebook)