o árpikám, hallasz engem?
o persze főnök, itt állok melletted
o mit szólsz ezekhez, nem bírnak magukkal: a felcsúti pancsholó akadémiai stadion üresen áll, ezek meg a hidegben is, este is kimennek sétálni a József Nádor térre, meg még messzebb is
o nem tudják, hogy mit csinálnak
o nem kéne átépítenünk a teret?
o most a szobádat újítjuk föl
o de ott még nem tüntetnek
o nem is azért renováljuk
o akkor most mit csináljunk
o itt az idő egy ellentámadásra
o mondjad, ez érdekel, imádok ellen támadni
o no, akkor szólj a vidaidikónak, meg a futóbarnabásnak, hogy sétáljanak ők is egyet, menjenek át a Goodfriendhez, nézzenek a szemébe és kérjenek egy kávét tőle
o aztán miért igyanak kávét
o akkor ne igyanak, viszont az mno-t meg a Hírtévét, a császsárattilát kiküldjük néhány vágókép elkészítésére, és megbízzuk őket, hogy kerekítsenek egy kis sztorit arról, hogy az amerikaiak nem fogadták őket sütivel, meg pogival, mint a kocsismáté meg a selmczigabi a tüntetőket, és vonják le a következtetést, hogy az amerikaiak még az illemet sem ismerik
o nagy vagy árpikám, csináljátok, várlak hétvégén a meccsre
„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 94.