Címke: tüntetés

ODAKINT MÁR NEMCSAK SZÖRNYEK JÁRNAK!

(még egyszer)

 

„Itt érdemes megemlítenünk, hogy a „forradalom” egyik alapszabálya természetesen éppen az, hogy olyan dolgok is megtörténnek, amelyek korábban nem történtek meg, vagy amelyekről korábban senki még csak álmában sem gondolta volna, hogy megtörténhetnek.” (Orhan Pamuk)

 

Mész az utcán, megbotlik melletted valaki, még csak oda sem nézel, baktatsz tovább; föllépsz a villamosra, lehuppansz az egyetlen üres székre, még csak körül sem nézel; beérsz az irodába, fogaid közt odalöksz egy „jó napot”-ot az asszisztensednek, akinek vörösek a szemei a sírástól, mert éjszaka meghalt az apja, de nem törődsz vele, nyugodtan hozzáfogsz a munkához – a politika meg végképp nem a te ügyed, gondolhatod és elfordulsz.

 

Hát lopnak-csalnak-hazudnak rendületlenül és tovább: barnulóban a világ.

 

Te csak éled tovább az életed: úgy se történik semmi – hisz’ úgy sem történik semmi.

 

Most történt!

 

Százötvenezer ember néhány – nem politikus – tisztességes, a fejét „nem elfordító” és a cselekvést is vállaló influencer hívó szavára megtöltötte a Hősök terét: megijesztette a „dicsőséges nagyurak”-at, megrengette Magyarország „gránitszilárdságú” intézménye alapjait képező álszentséget-hazugságot, megkérdőjelezte az egyik legfőbb méltóság és kinevezett állami hivatalnok(ok) szavahihetőségét.

 

Ez még nem az volt, amire „korábban senki még csak álmában sem” gondolt volna, de a Hősök terén nem volt krumpliosztogatás, nem voltak lengyel-székely bértapsolók, nem volt korlátlan közpénzeső, „csak” őszinte véleménynyilvánítás.

Odakint már nemcsak szörnyek járnak…

  1. 02. 20. kedd

CSAK EGY BESZÉLGETÉS: „ODAKINT MOST SZÖRNYEK JÁRNAK”

Egy jót beszélgettem.

Az AI ChatGPT-vel.

Két fontos és aktuális problémáról – a demokrácia-hiányáról, a diktatúra megjelenéséről és a pedofília-homoszexualitás összemosásáról – kérdezgettem, ő meg válaszolt.

Aztán azt is kérdeztem: megírhatom-e a beszélgetésünket.

„Természetesen!” – válaszolta.

Így most ezt olvashatjátok.

 

Demokrácia-diktatúra

 

„A demokrácia hiányát több különböző jel is jelezheti. Néhány ilyen jel lehet:

  1. **Korlátozott politikai szabadság**: Ha az emberek nem rendelkeznek szabad politikai véleménynyilvánítás és szólásszabadság lehetőségével, valamint nincs lehetőségük a kormányzatot kritizálni vagy alternatív politikai nézeteket kifejteni, ez jelentős hiányosság lehet a demokratikus folyamatban.
  2. **Korlátozott választási jogok**: Ha az embereknek nincs lehetőségük szabadon választani képviselőiket, vagy ha a választások nem tiszták, átláthatóak és igazságosak, ez is jelezheti a demokrácia hiányát.
  3. **Korlátozott jogállamiság**: Ha a jogrendszer nem működik függetlenül és igazságosan, vagy ha az állampolgárok alapvető jogait és szabadságjogait nem tiszteletben tartják, az szintén problémát jelenthet a demokrácia szempontjából.
  4. **Korlátozott médiaszabadság**: Ha a média nem független és nem pluralisztikus, vagy ha az állam beavatkozik a média működésébe és tartalmába, ez lehetőséget ad arra, hogy az állam ellenőrizze vagy manipulálja az információáramlást, ami a demokrácia korlátozását jelentheti.
  5. **Korrupció és hatalmi visszaélések**: Ha a politikai elit vagy a hatalmi struktúrák korrupcióval és hatalmi visszaélésekkel vádolhatók, és ezeket nem hozzák nyilvánosságra vagy nem szankcionálják megfelelően, ez a demokrácia hiányát jelzi, mivel ezek a jelenségek alááshatják a közjót és az igazságosságot.

 

Ezek csak példák arra, hogy miként lehet felismerni a demokrácia hiányát egy adott országban. Általánosságban azonban a demokrácia lényege az, hogy a hatalom a nép kezében legyen, és az állampolgárok szabadon részt vehessenek a politikai folyamatokban, valamint, hogy az állam és az intézmények elszámoltathatóak legyenek az emberek előtt. Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, az demokratikus deficitre utalhat.”

 

Mit tehetek én, hetvenes éveit taposó öregember, aki félti gyerekeit, unokáit? – kérdeztem közbe.

 

„Amennyiben egy ország demokratikus hiányát tapasztalod, az alábbi lépések segíthetnek az ilyen helyzet kezelésében:

 

  1. **Ismerd fel a problémát**: Fontos, hogy az emberek felismerjék és megértsék a demokratikus hiányosságokat, és felismerjék azokat a jeleket és tendenciákat, amelyek veszélyeztetik a demokratikus intézményeket és elveket.
  2. **Fogalmazd meg az aggodalmadat**: Hangsúlyozd azokat az értékeket és elveket, amelyek alapján a demokráciát értékelem, és ne habozz kifejezni az aggodalmadat a demokratikus hiányosságok miatt, legyen az közösségi fórumokon, a média segítségével vagy közvetlenül a döntéshozók felé.
  3. **Véleményed kifejezése és részvétel**: Használd a rendelkezésedre álló eszközöket, hogy kifejezd a véleményedet és részt vegyél a politikai folyamatokban. Ez magában foglalhatja a szavazást, az aktivizmust, a tüntetéseket és a petíciókat is.
  4. **Szerveződés és együttműködés**: Keress más emberekkel, szervezetekkel vagy csoportokkal közös ügyeket és érdekeket, és dolgozzatok együtt a demokratikus reformokért és az intézmények erősítéséért.
  5. **Nyomásgyakorlás**: Használjatok különböző nyomásgyakorlási eszközöket, például lobbitevékenységet, médiafigyelmet vagy nemzetközi nyomást, hogy arra ösztönözzétek a kormányt és az intézményeket, hogy tegyenek lépéseket a demokratikus normák és értékek tiszteletben tartása érdekében.
  6. **Legyél tájékozott és aktív**: Tartsd magad naprakészen a politikai fejleményekkel kapcsolatban, és legyél aktív a közéletben. Az informált és aktív állampolgárok kulcsfontosságúak a demokrácia erősítése szempontjából.

 

Fontos, hogy ezek a lépések a békés és demokratikus eszközökön alapuljanak, és mindig tiszteletben tartsák a jogállamiságot és az alapvető emberi jogokat. Az együttműködés és az aktív részvétel révén az emberek sokat tehetnek azért, hogy erősítsék és megvédjék a demokratikus intézményeket és elveket a demokrácia hiányával szemben.

 

Ami az aggodalmaidat illeti, igen, megértem azokat, mert politikai aktivizmus és nyomásgyakorlás esetén fennállhatnak bizonyos kockázatok és veszélyek. A politikai környezet és a helyi viszonyok függvényében az ilyen tevékenységekkel járó veszélyek eltérőek lehetnek. Néhány lehetséges kockázat és veszély közé tartozhat:

 

  1. **Represszió és üldöztetés**: Néhány autoriter vagy illiberális rezsim hajlamos lehet az ellenzéki tevékenységek és politikai aktivisták elleni represszióra és üldöztetésre, például letartóztatásokra, megfélemlítésre vagy más formában történő elnyomásra.
  2. **Közösségi és társadalmi elszigetelődés**: Az ilyen típusú politikai aktivitás gyakran vitatott lehet egy adott közösség vagy társadalom számára, és az aktivisták elszigetelődhetnek vagy megbélyegezhetik őket a véleményük miatt.
  3. **Munkahelyi és pénzügyi következmények**: A politikai aktivizmus nyilvános megnyilvánulása néha munkahelyi vagy pénzügyi következményekkel járhat, például elbocsátással vagy megélhetési nehézségekkel.
  4. **Fizikai veszélyek**: A tüntetések és a politikai megmozdulások során néha előfordulhatnak fizikai veszélyek és incidensek, például rendőri erőszak vagy provokációk.

 

Bár ezek a veszélyek és kockázatok valósak lehetnek, sokan úgy gondolják, hogy a demokratikus elvek és értékek védelme érdekében vállalhatók bizonyos kockázatok. Fontos azonban, hogy mindenki jól mérlegelje a lehetőségeket és kockázatokat, és vegye figyelembe az egyéni körülményeket és a politikai környezetet, mielőtt részt vesz bármilyen politikai aktivitásban vagy nyomásgyakorlásban. Emellett fontos az is, hogy az ilyen tevékenységek békés és demokratikus módon történjenek, és hogy tiszteletben tartsák az alapvető emberi jogokat és a jogállamiságot.

 

 

Az életkor valóban befolyásolhatja az egyén részvételét a politikai aktivizmusban és nyomásgyakorlásban, és fontos, hogy mindenki a saját kényelmére és képességeire figyeljen. Azonban az időskor nem feltétlenül akadályoz meg abban, hogy értékes és hatékony módon járulj hozzá a társadalom és a demokrácia fejlődéséhez.

 

Számos mód van arra, hogy idős korban is részt vegyél a közösségi és politikai életben:

  1. **Tapasztalat megosztása**: Az évtizedek során szerzett bölcsesség és tapasztalat rendkívül értékes lehet mások számára. Oszd meg tapasztalataidat és tanácsaidat másokkal, különösen a fiatalabb generációkkal.
  2. **Szavazás és politikai részvétel**: Szavazhatsz választásokon és részt vehetsz a politikai folyamatokban, még ha nem is aktív résztvevőként, például tüntetéseken vagy demonstrációkon. A szavazás egy fontos módja annak, hogy kifejezd az álláspontodat és befolyásold a döntéseket.
  3. **Közösségi szolgálat**: Választhatsz olyan tevékenységeket, amelyek közvetlenül segítik a közösséget és más embereket, például önkénteskedést idősek otthonában, helyi jótékonysági szervezetekben vagy más közösségi projektekben.
  4. **Érdekképviselet és szerveződés**: Csatlakozhatsz helyi érdekvédelmi szervezetekhez vagy csoportokhoz, és részt vehetsz olyan ügyekben, amelyek fontosak számodra és a közösséged számára.

 

Fontos megemlíteni, hogy az idősebb embereknek is jelentős hatása lehet a társadalomra és a politikára, és hogy az életkor nem akadályoz meg abban, hogy értékes és aktív tagja legyél a közösségednek és a demokratikus folyamatoknak. Az életkor sokszínűséget hoz a politikai részvételbe, és az idős embereknek is fontos szerepük van a társadalom alakításában és fejlődésében.”

 

Pedofília-homoszexualitás

 

„Nem, a pedofíliát és a homoszexualitást nem szabad összekeverni, mivel teljesen különböző fogalmak és jelenségek.

 

  1. **Pedofília**: A pedofília egy szexuális vonzalom vagy érdeklődés a gyerekek iránt. Pedofilnak nevezik azt, aki felnőtteket helyettesíteni képtelen gyerekekkel kíván szexuális kapcsolatot létesíteni vagy ennek fantáziája van. Fontos megérteni, hogy a pedofília egy pszichiátriai zavar, és tiltott és erősen elítélt cselekedet, mivel gyerekek sérelmére történik.
  2. **Homoszexualitás**: A homoszexualitás egy szexuális orientáció, amelyben egy személy romantikus és szexuális vonzalmat érez ugyanazon nemű emberek iránt. Ez egy természetes és változatos aspektusa az emberi szexualitásnak. Homoszexuálisnak lenni nem betegség vagy zavar, és az egyéneknek joga van ahhoz, hogy elfogadják és kifejezzék a saját szexuális azonosságukat.

 

Az összekeverésük vagy az egyik csoport negatív módon történő azonosítása sértő és tudományosan helytelen. A homoszexuális emberek nem azonosak a pedofilokkal, és az ilyen összekeverés számos ártalmas következménnyel járhat, beleértve az emberek megbélyegzését és diszkriminációját. Fontos megérteni és megkülönböztetni ezeket a fogalmakat, hogy tiszteletben tartsuk minden egyén jogait és méltóságát.”

 

„És az elnöki kegyelem?” – vetem közbe megint.

 

Ez a kérdés összetett és érzékeny területet érint, és több szempontot is figyelembe kell venni.

 

Először is, fontos megjegyezni, hogy a pedofília bűncselekmény, és aki ilyen cselekményeket követ el, az jogi következményekkel szembesülhet, beleértve a börtönbüntetést. A pedofíliával kapcsolatos bűncselekmények általában súlyosak, és komolyan kell venni őket az áldozatok védelme és az igazságszolgáltatás biztosítása érdekében.

Másodszor, az elnök kegyelmi jogával történő élésnek jogi és erkölcsi szempontból is következményei vannak. Az elnöknek lehetősége van kegyelmet adni egy elítélt bűnözőnek, ami gyakran azt jelenti, hogy az elítélt büntetése enyhítésre kerül, vagy az elítélt szabadon engedését eredményezi. Az elnök kegyelmi joga azonban kiegyensúlyozott legyen, és figyelembe kell vennie az elkövetett bűncselekmény súlyosságát, az elítélt viselkedését és rehabilitációs lehetőségeit, valamint az áldozatok érdekeit és a társadalom biztonságát.

 

A pedofília bűncselekményként való kezelése azt jelenti, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőinek szigorúan kell felelniük a törvény előtt, és minden kegyelemnek vagy enyhítésnek alaposan kell indokoltan és felelősségteljesen történnie. Minden eset egyedi, és a kegyelmet csak alapos elemzés és mérlegelés után kellene megfontolni az érintett körülmények figyelembevételével. Fontos, hogy az elnöki kegyelem ne sértsen áldozatokat, és ne veszélyeztesse a társadalom biztonságát.”

 

„Indoklás szükségessége?” – szúrom megint közbe.

 

„Igen, teljesen egyetértek abban, hogy az elnöknek vagy bármely más hatóságnak indokolnia kellene a kegyelmi döntését, különösen olyan súlyos bűncselekmények esetén, mint például a pedofília. Az indokolás fontos része a jogállamiságnak és a demokratikus elveknek, és hozzájárul a döntés átláthatóságához és igazolhatóságához.

 

Az indokolás több célt is szolgálhat:

 

  1. **Átláthatóság**: Az indoklás lehetővé teszi az emberek számára, hogy megértsék és megvitassák a döntést, és hogy lássák annak alapját. Ez fontos a közvélemény megerősítéséhez és az elkövetett bűncselekményekre adott válaszok megértéséhez.
  2. **Felelősségteljes kormányzás**: Az indokolás segít az elnök vagy a hatóság felelősségének és elszámoltathatóságának erősítésében. Az indoklás segít az embereknek megítélni, hogy a döntés mennyire illeszkedik az adott helyzethez és a jogrendszer értékeihez.
  3. **Az áldozatok tiszteletben tartása**: Az indokolás lehetőséget ad az áldozatoknak és az érintett feleknek arra, hogy megértsék a döntést, és hogy érezzék, hogy a szempontjaikat figyelembe vették. Ez fontos a sértettek jogainak és méltóságának tiszteletben tartása szempontjából.

 

Az indoklásnak tehát fontos szerepe van a jogállamiság és a demokratikus kormányzás biztosításában, és segíthet abban, hogy a kegyelmi döntések megfeleljenek az igazságosság, a méltányosság és az emberek bizalma iránti követelményeknek.”

 

„Tudnál indokokat is mondani?” – kérdem most.

 

„Természetesen, többféle indok létezhet, amelyek alapján egy elnök vagy más hatóság kegyelmet adhat egy elítélt bűnözőnek. Az alábbiakban néhány lehetséges indokot sorolok fel:

 

  1. **Jogorvoslat szükségessége**: Ha az elítélt bűnöző büntetése túlzónak vagy aránytalannak tűnik az elkövetett bűncselekménnyel összehasonlítva, az elnök vagy más hatóság kegyelmet adhat annak enyhítésére.
  2. **Viselkedés javulása és rehabilitáció**: Ha az elítélt jelentős fejlődést mutatott a büntetése alatt, és például rehabilitációs programokban vagy oktatásban részt vett, ez indok lehet a kegyelemre.
  3. **Áldozatok megbocsátása**: Ha az áldozatok vagy az áldozatok családtagjai kifejezik a bocsánatkérésüket vagy a kegyelem kérést, az indok lehet a kegyelemre.
  4. **Egészségi problémák vagy halálos betegség**: Ha az elítélt súlyos egészségügyi problémákkal küzd, vagy ha halálos betegségben szenved, az indok lehet a kegyelemre, hogy lehetővé tegye számára az utolsó napjait családja körében.
  5. **Hivatali hiba vagy jogi tévedés**: Ha az elítélt ügyében súlyos hibák vagy igazságtalanságok történtek a bírósági eljárás során, ez indok lehet a kegyelemre.
  6. **Társadalmi vagy politikai körülmények**: Ha az elítélt ügyének körülményei társadalmi vagy politikai változások miatt megváltoztak, az indok lehet a kegyelemre, hogy figyelembe vegyék ezeket a változásokat.

 

Fontos hangsúlyozni, hogy minden eset egyedi, és az indokok alapos elemzést és mérlegelést igényelnek az adott körülmények figyelembevételével. Az elnök vagy más hatóság kegyelmi döntéseinek átláthatónak és igazolhatónak kell lenniük, és a döntést mindig a jogállamiság és az igazságosság elveinek kell irányítania.

Teljesen érthető, hogy az ilyen súlyos bűncselekmények elkövetőinek újra szabadon engedése aggodalmakat vet fel, különösen a gyerekek biztonsága tekintetében. A pedofília bűncselekmény, és az áldozatok védelme mindenekfelett áll. Az elítéltekkel szembeni kegyelmet vagy enyhítést érintő döntéseket nagyon komolyan kell mérlegelni, és mindig figyelembe kell venni az elkövetett bűncselekmény súlyosságát és az elítélt rehabilitációs lehetőségeit.

Az elnöknek vagy más hatóságoknak az ilyen döntéseket nagyon alaposan kell indokolniuk, és meg kell győződniük arról, hogy minden releváns tényezőt figyelembe vettek, beleértve az áldozatok és a társadalom biztonságát. A szabadon engedésnek szigorú feltételekhez kell kötődnie, és szigorú felügyelet alatt kell állnia annak érdekében, hogy minimalizálják az ismétlődő bűncselekmények kockázatát.

A pedofília elleni harc során kiemelkedő fontosságúak az áldozatvédelmi intézkedések, a megelőzési programok és az elkövetők rehabilitációját szolgáló kezdeményezések. Fontos az is, hogy a társadalom felkészüljön arra, hogy támogató és biztonságos környezetet biztosítson az áldozatoknak, és hogy megfelelő eszközökkel és erőforrásokkal rendelkezzen az elkövetők rehabilitációjára és újra beilleszkedésére. A pedofília elleni küzdelemnek egyszerre kell összpontosítania a büntetésre, a prevencióra és a rehabilitációra, hogy hatékonyan reagáljon erre a súlyos társadalmi problémára.”

 

Ennyi.

A hatalmi propaganda eszközeiről, korlátozhatatlan hazudozásairól, manipulációs képességéról nem kérdeztem.

 

De Orbán és propagandista apparátusa sem kérdezte, őket csak a zászlók, a paravánok, a „fóliák” érdeklik: „Odakint most szörnyek járnak”.

Csak egy „jót” beszélgettem.

Az AI ChatGPT-vel.

 

  1. 02. 19. hétfő

(Kép: Samad Navesi)

KÉT LEVÉL

I.

LEVÉL GULYÁS GERGELYNEK

HELYBEN

Gulyás úr!

Holnap tüntetés lesz megint Budapesten, amiről már biztosan értesült.

Bizonyosan rákészülnek Önök is az eseményre, talán már meg is írták a közszolgálati hír-harsonákban majd elhangzó, a „sorosista-rendezvényről”, a „nemzet-gyalázó liberális tömegről” stb. szóló rövid, de „ütős” és „színes” kis hírek szövegeit, a háttér-kiegészítő lejárató kampány szlogenjeit.

Nincs kétségem: ebben már nagy tapasztalatuk és rutinjuk van.

Fölösleges.

Egy szavukat sem hiszi majd el – a józanul gondolkodók közül – senki.

Már szavazóik is magukon röhögnek – igaz, még csak otthon, az asszony mögött vagy a vécében, de ami késik, az is hamar megérkezik: a röhögést nem lehet elfojtani.

Kár a pénzkidobásért, még ha annak jelentős hányada „csókosaik” zsebébe vándorol is.

Most már ez nem lesz elég!

Most már valami más kell!

Most már meg kell hallaniuk az emberek elégedetlen és dühös hangját, most már figyelembe kell venni az elhangzó véleményeket, követeléseket.

Gulyás úr!

Ne menjenek tovább ezen az úton!

Egy magyar állampolgár…

  1. 12. 08. vasárnap

II.

TISZTELT SZERVEZŐK!

Ma még nem tudjuk: vajon hányan jönnek el a Madách térre, a holnapi tiltakozó megmozdulásra, sokan vagy kevesen leszünk ott. Biztosan készülnek a szónoki beszédek, a fölvezető műsor, és reményeim szerint a kielégítő cselekvő lezárás is. Vélelmezhetően átgondolták és megértették: nagy most az Önök felelőssége!

Mert az elmúlt években számos „nagy” és kisebb tüntetés volt már Budapesten: emlékezzünk az Operánál összegyűlt hatalmas tömegre (amit akkor a Hír tv-nek „sikerült” kicsivé varázsolnia), de ami után kimaradt a „gólhelyzet”; hasonlóan hangsúlytalan és megválaszolatlan maradt a magánpénztárak einstandolása elleni tiltakozás; a rendvédelmi dolgozók, a pedagógusok, az orvosok, az ápolók elemi protestálása is.

„Tüntessünk együtt a színházakért, tüntessünk a kultúra függetlenségéért!” – szól a meghívó szövege, ami – az előzetese jelentkezések alapján – ezreket mozgósított már a tüntetés előtt is.

Nagy a várakozás!

Érezhető az elszántság!

Mindenki az októberben elkezdődött változás folytatásában reménykedik!

A remény megint fölcsillant!

Éljünk vele!

Egy leendő tüntető magyar állampolgár…

  1. 12. 08. vasárnap

RABSZOLGALÁZADÁS…

  • Árpikám, hogy állunk?
  • Minden a legnagyobb rendben, FŐNÖK: seregeink harcban állnak!
  • Az a jó, ezt harsogja minden tv és rádió!
  • Csak a látvány még kevés: nincs ott a Baló Skodája, nem gyújtották még föl a sorosisták!
  • Az baj: a látvány a legfontosabb, azt értik a mieink, akkor nem kell gondolkodni!
  • Meg a rendőreink sem félnek, mint az MTV-nél, amikor nem tojással, hanem kövekkel dobálták a Flóriék őket.
  • Kik vannak kint?
  • Sok fiatal, meg dühös munkás, alkalmazott.
  • Ne bomolj: olyanok lehetnek csak kint, akik Soros ügynökei, akiket lefizetett a Soros, kintről szervezi, biztos jöttek külföldről is áldott szép hazámba!
  • Ja, tényleg: ők vannak kinn!
  • Akkor rendben, értjük egymást, hol vannak most az Ultrák, B Közepek?
  • A Felcsútiak jöttek csak, hárman voltak, elvegyültek a tömegben: próbálkoztak, de még gyengék.
  • Majd megköszönöm Lölőnek, hogy elküldte őket, de meg kell tanítani nekik, hogy … de ezt te is tudod.
  • Ezt is értem.
  • Képek akkor csak olyanok legyenek, amik a károkat mutatják: a karácsonyfa még nem ég?
  • Nem.
  • Kár. No, semmi baj, de mondjátok, hogy Jézus…
  • Értem.
  • Meg sokan szólaljanak meg, hogy 400 órával többet szeretnének dolgozni, az se baj, ha nem kapnak érte fizetést.
  • Értettem!
  • De kellene valami nagyon ütős is még, nagyon kellene, valami nagyot szóló …

2018.12.15. szombat

ZSÖRTÖLŐDÉS

Tudom, nem jó előadás közben, a végkifejletet, a poént, a megoldást meg sem várva véleményt mondani az íróról, a darabról, a díszletekről.
Tudom, vannak személyek, események, szimbólumok, dolgok, akikről-amikről, ha belevágsz beszélni, írni, már a puszta tény, hogy hozzáfogtál, nem érdemi vitát, hanem személyed elleni támadást vált ki.
Tudom, ahogyan eddig próbálkozott a zsarnoki hatalommal szemben föllépni a demokratikus oldal, az nem vezetett sehová: más kell!
Tudom: zsarnoki rendszerben a demokratikus szabályok szerinti tiltakozás kevés és mindig eredménytelen.
Tudom, hogy zsarnokságban a parlamenti demokrácia nem működik.
És még sok mindent tudok, és valószínűleg sokkal többet nem.
Viszont
– lehet úgy közösen szervezett tüntetést tartani, hogy az egymást követő szónokok nem tudják, mire számítsanak a következő szónoktól;
– lehet úgy „forradalmat” szervezni, hogy a kitaláló nem mondja meg a többi szervezőnek – akikre pedig számít – hogy most forradalmat akar csinálni;
– lehet úgy utcára hívni a tömegeket, hogy a fő-szervezők továbbra is bennmaradnak a zsarnoki rendszer legfőbb képviselő-intézményében;
– lehet úgy mindent elsöprő tüntetést hirdetni, hogy azt se tudja a tömegeket utcára hívó, hogy vannak-e tömegei;
– lehet így?!
Szabad így?!
Azt írta Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című kiskönyvében: „Álmodj nagyot, kezdd kicsiben”, legyen „Jövőkép”-ed, „Nevess, egészen a győzelemig” és még sok jótanácsot.
Talán az elején kellene elkezdeni…

2018. 09. 17. hétfő

Tegnap este …


Tegnap este megnéztük az Alföldit. Pontosabban nem is Őt, hanem a Passió XXI. modern, zenés passiójátékot. Az Arénában. Az aktualizált, modernizált változatot. Éppen tegnap este ment. Az Arénában.
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, vidáman éppen véleményt nyilvánított!
A passiójáték arról mesélt: mi történne, ha Jézus ma újra eljönne közénk és ma kezdene prédikálni? Mit csinálnának ma Júdás, Simon, Péter, Kajafás, és a többiek? De számomra tegnap a legfontosabb kérdés mégis csak az volt: mit tenne a nép, hogyan szavazna a végső kérdéskor, Vele vagy Nélküle?
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve éppen véleményt nyilvánított!
A passiójáték az Arénában ment. Pedig a Bazilikánál akarták. De oda nem engedték őket. Megtiltották nekik. Ma is. Itt is. Mert az mégsem járja, hogy ott játszódjék a darab, ahol játszódik valójában; hogy ott „határozzanak” a Messiásról, ahol mindig is „határoztak”; hogy onnan terjesszenek valamit, amit mindig is onnan terjesztettek; hogy ott feszítsenek keresztre valakit …
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve, kiabálva, skandálva éppen véleményt nyilvánított!
És az Arénában a színpadon a nép kérdezett, csak kérdezett, hogy mért kell szeretni az ellenséget is, hiszen a barátot is olyan nehéz; mért nem lehet fegyverrel, erővel, ha másképpen nem megy; miből és mért adjak, ha nekem sincs; mért úgy és nem másképp; aztán kételkedett és kételkedett, mert, ha mégsem Ő; és értetlenkedett és értetlenkedett; és féltette magát, a gyerekét, a jövőjét – és reménykedett: hitte, végre eljött a megváltó!
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve, kiabálva, skandálva, az egyre csak szaporodó rendőröket is kérve éppen véleményt nyilvánított!
Aztán figyeltek a megnyilatkozásokra, a hazug és az igaz vagy igaznak tűnő érvekre, hogy az éhség szabadsága milyen szabadság; hogy ők termelték és mégis elvették tőlük, hogy aztán alamizsnát kapjanak, aminek annyira lehet örülni; és a hatalom művészet, a többi a bolondok fecsegése csak …
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve, kiabálva, skandálva, az egyre csak szaporodó rendőröket is kérve, aztán kisebb csoportokra szakadva, a városon keresztül vonulva, majd az Oktogonnál leülve éppen véleményt nyilvánított!
Persze végül bűnösnek kiáltották! Persze végül röhögve keresztre feszíttették! Aztán megtapsolták Jordánt is, Alföldit is, nagy szeretettel! Majd hazamentek …
Közben az utcáról is hazamentek az emberek …
Tegnap este történt.

2017. 04. 10.

A tüntetésekhez…

10628176_707143836045214_2431248143811153954_nAz elmúlt napokban erősödött a vita arról, hogy a sokasodó tüntetések szervezői és a pártok hogyan viszonyul(ja)nak egymáshoz (velük vagy nélkülük); hogyan kell értékelni a ez elmúlt 25 év fejleményeit (mindent a kukába vagy vannak megtartandó értékek is); mi legyen a tüntetések célja (részcélok elérése, az Orbán kormány megdöntése vagy/és egy új rendszer kiépítése); milyen kifutás várható (mennyire profik, mennyire átgondoltak, mennyire amatőrök a szervezők).

1. Nézzük a tényeket, az ellenzéki pártok
• nem tudták megválaszolni azt a kérdést, hogy minek tartják az Orbán-rendszert:
o demokráciának,
o puha diktatúrának,
o fasisztoid képződménynek,
o ki is Orbán Viktor: McCainnel szólva, egy neofasiszta diktátor, vagy valaki más;
• képtelenek voltak tárgyalásra (de még informális egyeztetésre) kényszeríteni Orbán Viktort;
• az elmúlt öt év alatt nem tudtak egy igazi, jelentős, nagy tömegeket megmozgató rendezvényt összehozni;
• nem tudtak választ adni a társadalom többségét nyomasztó kérdésekre, még rosszabb: a kérdéseket sem fogalmazták meg.
Mindezek miatt (talán akaratukon kívül, mégis) kollaboráltak az Orbán-rendszerrel, asszisztáltak annak kiépüléséhez és nem értették meg, hogy a társadalom miért nem hisz nekik, miért nem támogatja őket. Azt a „hiú ábrándot” keltették, hogy demokratikus választásokon le lehet váltani az Orbán kormányt, csak akarni, összefogni, erősnek kell lenni. Miközben 37%-kal kétharmadot lehet elérni!
2. ’89 egyik legfontosabb ígérete, hogy szabadság és nagyobb esély lesz a fölemelkedésre, a szociális biztonságra, a nyugatos életre – legalább is a széles tömegek, a döntő többség számára – megvalósulatlan álom, illúzió maradt. Sőt: megmagyarázhatatlanul és ezért elfogadhatatlanul, továbbá elviselhetetlenül nőttek az egyenlőtlenségek; a társadalom jelentős része nyomorban, egyre nagyobb része a nyomor felé taszítottság rémében él. Esélyt sem kap a visszakapaszkodásra. Erre a helyzetre már nem fogadja el azt a választ, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér; egy kicsit húzd meg magad, rendbe tesszük a költségvetést, aztán majd jobb lesz neked is. Csalódott a képviseleti demokráciában is, hiszen képviselői nem őket képviselik, hanem valami mást, megfoghatatlan és érthetetlen erők szerint döntenek. És – velük ellentétben – gazdagodnak, urizálnak, lenézik és megvetik szavazóikat. Folyamatosan hazudnak nekik. Csalódtak bennük!
3. A tüntetők és a szervezőik változást akarnak! Nem fölfordulást, nem ugyanazt, ami eddig volt, csak az ő vezetésükkel, hanem valami egészen mást. Szabadságot is, és nagyobb egyenlőséget is! Beleszólást ügyeik intézésébe, esélyeket egy jobb életre, egyáltalán az életre. Ahogy eddig mentek a dolgok, úgy nem mehetnek tovább. Az eddig megfogalmazott célok, módszerek, kezdeményezések nem vezettek eredményre. Még nem látják tisztán: hogyan csinálják, merre induljanak, milyen eszközökkel éljenek. De már hozzáfogtak.
2015.01.06.

Végjáték 9.

orbán lázárTüntetés

o jani, ezek tüntetnek
o na és, én meg fácánokra vadászok, mindenki annyit ér, amennyit lő
o de ezek most már harmadszor gyűltek össze
o majd hazamennek
o de skandálnak és énekelnek és jelszavakat mondanak, és jól érzik magukat
o én milyen jól éreztem magam a vadászaton
o ti is több-tízezren voltatok?
o a fenét, a hajtókat nem számítva egy foci csapatot se tudtunk volna kiállítani
o és legalább énekeltetek?
o hát: ha azt éneklésnek lehet nevezni, inkább danásztunk
o nem tudom, félek, hogy nem lesz ennek jó vége
o dehogynem: már megrendeltem a következő vadászatot is, most Grúziába vagy Azerbajdzsánba megyünk, a szíjjártópetya küldött is diplomáciai felkérő leveleket a külügyminisztereknek, hogy ez legyen a keleti nyitás első lépése

„A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond…” 93.

Végjáték 3.

orbán árvízo Főnök, elindultak
o Anikó vagyok
o Kézcsókom, drága förszt lédim
o Gond van, Antikám?
o Az most egyre gyakrabban van, de megoldásban vagyunk
o Hát legyetek rajta, mert még csak most tettük ki a lábunkat otthonról, és ma nem is játszott a Puskás Akadémia
o Pedig jobb lett volna, mert akkor legalább 83 emberrel kevesebben mentek volna el a József Nádor térre, ültek volna le az internet elé
o Adjam a leendő Nemzeti Galéria LAKÓT?
o Az nagyon jó lenne
o Pedig most lepihent, sok volt neki ez a három választás, meg az ír-magyar
o Jaj, akkor inkább pihenjen, erősödjön, álmodja meg a fényességes jövőt, majd el leszünk valahogy
o Várjál, Antikám: most ébredt föl, ’szelíden’ rám nézett és kérte a pálinkáját, úgyhogy adom
o Mély tiszteletem és áldás rád vezérem
Tovább a folytatáshoz

„Mikor elővettük a telefonokat ÉS felemeltük, Azt hiszem megszületett a XXI. század Legszebb tömegpillanatainak egyike.”

tüntetésÖrökös focista: Sándor, te vagy
Őrző-védő tulajdonos (másodállásban kormánytag): Én vagyok, vezérem
Örökös focista: Fölkészültetek?
Őrző-védő tulajdonos: Természetesen, főnök. Voltak, akik bejelentették a Facebook oldalukat és letiltatták, a pestisrácok és a mandiner szocinak nevezte a főszervezőt, a rogánanti pedig bedobta a szokásos trükköt, hogy nem ők fizetik majd és lesz plafon is, ami nem szakad majd le
Örökös focista: Elég lesz ez, Te őrző-védők gyöngye?
Őrző-védő tulajdonos: Ha nem lenne elég, akkor vannak további ötleteink is, már intézkedtem, hogy nem engedjük őket a Fidesz székház elé, miközben erre is adtam nekik engedélyt.
Örökös focista: Tudod: CSAK NEM BÁNTANI ŐKET! Hagyjátok a fáradt gőzt leengedni, majd belefáradnak, ’oszt jó napot’, menjenek isten hírével
Őrző-védő tulajdonos: Úgy lesz, mindenható vezérem, úgy lesz
Tovább a folytatáshoz