A csapból is a választási eredmények értékelése és elemzése folyik (itt, itt, itt, itt,), még sincs föloldozás, megnyugvás. De hát érthető: az életünkről, (ha van még) a jövőnkről, beletörődő maradásunkról, vagy leendő „kitántorgás”-unkról van szó. Ezért az 1:8 nekünk mégsem nyolc, nem egykönnyen felejthető kisiklás, hanem újabb, még durvább jelzés: így ne tovább! A pofon most még jobban fáj, mert az előzetes illúziókeltés, a csodavárás vakká tett sokakat, még a földön járókat is.De az igazi megbeszélés megint elmarad(t): „az idő szorít, most megint jön egy újabb választás, majd megint még egy”. Szóval: most megint „nincs időnk” körbeülni az asztalt, hallgatni a „mesét”, komoly szóval értékelni a vereséget.
Pedig kell!