Címke: szavazás

A KÁDÁR (DE A) BARNABÁS …

Kádár Barnabás (a Momentum egyik alapítója, egykori elnökségi tagja, 2018-ban a Momentum képviselőjelöltje, 2019-ben pedig a párt EP-listájának 5. helyezettje, jövőkutató) felteszi a kérdést:

„MIÉRT AZ IDŐSEBBEK DÖNTIK EL A JÖVŐNK?”

Kádár (de a) Barnabás azt tartaná „célravezetőnek”, ha az idősebbek (kik az idősebbek: nyugdíjasok, 60 év felettiek), persze, ha ezt ők kezdeményezik(???) nem mennek el szavazni. Arra jutott ugyanis, hogy most Duda, korábban a Fidesz, még korábban Trump és a Brexit esetében is a mérleg nyelve mindig az idősebb korosztály volt, a vereségek oka náluk keresendő.

Az ábra erősen megkérdőjelezhető:

  • milyen arányt képviselnek a fiatalok és az idősebbek az összes lakos arányában?
  • kiknek az arányáról van szó, csak a ténylegesen szavazó fiatalokról, idősekről vagy azokról is, akik szavazhattak volna, de nem szavaztak?
  • a fiatalabbak és az öregebbek milyen arányt képviseltek a ténylegesen szavazók között?
  • a „köztes” szavazóknál mi volt az arány?

De fogadjuk el egy pillanatra, hogy a „szerzőnek” igaza van: tényleg azok a „buta” öregek voltak a hibásak, mert fölültek a populista dumának.

Akkor erre az a válasza a jövő nemzedékének, hogy akkor inkább az idősebbek „önkéntesen” ne szavazzanak? A hatvan évnél idősebbek száma például Magyarországon 2011-ben 2 331 111 ember volt, egyes becslések szerint a 60 éven felüliek aránya 2050-re 40%-ra emelkedik!

Akkor ők „holnaptól” önkéntesen ne szóljanak bele sorsuk alakításába? Akkor menjenek unokázni; drukkolni a „jövő nemzedékének”; esetleg kisegíteni őket, amikor munkanélkülivé válnak; írják emlékirataikat?

Kádár (de a) Barnabás erről nem szól.

Arról sem, kik és miért azok, akik a populistákra szavaznak? Csak az öregkori szenilitás az egyetlen és igazi ok? A megfélemlítés; a közmunkával, munkával zsarolás; az egyszerű élni-akarás nem lehet?

Kádár (de a) Barnabás erről sem szól.

Nekem sem tetszenek az eredmények. Nagyon nem tetszenek. Az sem tetszik, hogy az iskolákban rendőrök legyenek, a kórházakban katona-parancsnokok osszák azt észt, hogy a demokrácia nem működik.

De erre nem azt válaszolom: csináljunk egy másikat, olyat, amiből az öregeket (önkéntesen) kizárjuk.

De Kádár ((de a) Barnabást ez nem érdekli…

  1. 07. 16.csütörtök

 

HACSEK ÉS SAJÓ ÚJRATÖLTVE

  • De jó, hogy látom, hol volt mostanában, kedves Hacsek?
  • Készülődtem.
  • Készülődött?
  • Sajókám, ne is kérdezze, annyi dolgom van, amióta levelezek az Orbán Viktorral!
  • Mit csinál?
  • Hát olvasok: ő küldött nekem egy nagyon fontos és szép levelet én meg figyelmesen és többször is elolvastam már. Aztán elkezdtem bunkert építeni és oda bezártam az asszony és vettem 30 kiló cukrot.
  • Miért zárta be az asszonyt, megvan maga őrülve?
  • Miért lennék, hiszen azt írta az a drága miniszterelnök úr, hogy megint jönnek és tele vannak terroristákkal és meggyalázzák mindenkinek az asszonyát.
  • A magáét nem, hiszen nincs is felesége!
  • Nincs? Tényleg, akkor kit zártam be?
  • Miért is beszélgetek magával? Azok menekültek, nem is akarnak itt maradni, csak rövid ideig, aztán mennének tovább!
  • Most már mindegy, akkor elkezdek főzni egy jó kis babgulyást.
  • Maga főzni, babgulyást?
  • Persze.
  • De miért?
  • Képzelje, akkor vendégül látom őket.
  • Maga, ki jönne magához vendégségbe?
  • Hát a Migráns meg a kedves felesége, meg az anyósa a gyerekekkel. Tudja maga Sajókám, hány gyerekük van?
  • Maga meg van őrülve, azok nem vendégségbe jönnek magához, azok menekülnek!
  • Ne mondja, ezt nem is tudtam, hogy mik vannak?
  • Akkor beszéljünk másról: Hacsek, fog maga szavazni?
  • Persze, fölkapcsolom majd a lámpát!
  • Mit csinál?
  • Fölkapcsolom majd a lámpát, úgy szavaztam a múltkor is!
  • Mikor szavazott maga úgy, maga bolond ember?
  • Hát az átkosban, amikor a tévéből kiszóltak, hogy most szavazzak és akkor odaugrottam a kapcsolóhoz!
  • Maga, maga, nem is tudom, minek szólítsam, már nem az átkosban vagyunk, be kell menni  a szavazó fülkébe, behúzni az ikszet és aztán kijönni és bedobni az urnába a céduláját.
  • Kék cédulát?
  • Nem kék.
  • Akkor nem írom alá, nem dobom be, én csak kék cédulát szavazok, azt már megtanultam!.
  • Na, hagyjon engem, mars!

2019. 04. 12. péntek

A gyilkos …


Bogár László megint megszólalt. Tudjátok: az árokparti „gyilkolós”, aki aztán azt mondta: kiforgatták a szavait!
Most megint „kiforgatják majd”! Mert újfent töpreng professzor Bogár, megint elmélkedően szól híveihez. Aszongya, bocsánat, azt írja ugyanis, hogy azért van minden felnőtt állampolgárnak szavazati joga a mai demokráciaértelmezés szerint, mert evidenciának tekintik: „… mindegyikük univerzálisan képzett és tökéletesen kompetens a társadalmi lét minden kérdését illetően …”; és mert ez szerinte nem így van, ezért fölveti „… miért nem jelenhet meg a gyakorlatban úgy, hogy nem feltétlenül ér ugyanannyit minden személy szavazata?”; miért nem vesszük tudomásul az emberi létezés legalapvetőbb jellegzetességét, a „szellemi hierarchia” létét! mert szavazni könnyű, mert véleményt nyilvánítani könnyű, ha nem párosul felelősséggel! (Hogy ezt az egész zavarosságot még leönti az SZDSZ ócsárlásával is, az már csak a professzort minősíti!)
Gondoljunk bele, csak egy kicsit, nem nagyon, mert arra mi, földi halandók, nem vagyunk képesek, arra csak a professzor úr képes, de mégis, tegyünk egy kísérletet: térjünk át a műveltségi jogon alapuló választójogra! (Persze ilyen alapon – csak –, visszatérhetnénk bármilyen, pl. életkori, vagyoni, nemi, vallási alapulóra is; de ezt most ne bolygassuk.) Azaz: vizsgáztassuk le a szavazni akaró állampolgár nebulókat, írjunk elő nekik kötelező tananyagot, olvasmányokat, iskolákat. A tananyagot Mészáros Lőrinc írhatná, lektorálhatná, adhatná ki jegyzetformában, a főúri család lehetne a vizsgabizottság, a diplomát a Récsőr-Tiborc kettős írhatná alá. Törvényt is lehetne alkotni róla, sőt az alaptörvényt, a gránitszilárdságút is módosítani lehetne és újabb bőrkötésű példányokban szétküldeni az oskoláknak. Vajna Timike férje – persze busás haszon fejében – orrán-száján reklámozhatná a tévéjében, a kaszinóiban, szervezhetné az utóvizsgákat is. Székelyföldön könnyített vizsgaanyag lenne, mert ott külhoni magyarok élnek: nekik csak a levélcímzést kellene elsajátítaniuk! Semjén Zsolt fehér lovon vinné ki nekik a bizonyítványt. Persze minden szavazás előtt speciális vizsgát kellene tenni, mert más „tudás” kell az olimpiai szavazáshoz, meg más a paksi szavazáshoz, a gyerekek éjszakai „buszoztatásáról” nem is beszélve! Persze: kivételeket lehet tenni: ha a legfőbb ember kérdezi a népét, arra lehetne vizsga nélkül is válaszolni; a nemzeti inzultáció (bocsi: konzultáció) mindenki számára szabad!
Imigyen töprengtem magányomban, amikor kettőt vakkantott Kyra, a kutyám: menjünk már sétálni!

2017. 02. 28.

Színes szavazás…


Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz se vót, bár mégse nem; az Óperenciás tengeren azonban tényleg túl, de még ide, nem messze a Dunától, meg Óbudától, az történt, hogy színesre festődött egy iskola kerítése. No, azér’ nem magától esett meg e nagy eset, hanem a jóakaratú, a tevékeny, a közért is tenni akaró emberek, az iskola tanárai – a nyári szünidöjükben, annak is majdnem a legvégén, de mégis csak a vége előtt – cselekedtek. Hogy-hogy nem ugyanis, a kerítés a hosszú évek alatti álldogálásban, bizony-bizony elszíntelenedett, vagy inkább elszíneződött, sőt nem átallott rozsdába is, annak is az erősebb barnájába burkolódzni. És mert éppen akkor folyt az iskola-udvar fölújítása, sőt megújítása is, az aktívabbak a sitt, a hulladék, a fölhalmozódó szemét elhordásán túl, de a kerítésen innen és túl, hozzáfogtak a rozsdamentesítéshez is, meg a lefestéshez is. És mert nem voltak híján a fantáziának, és mert nem akartak „mindig széklábat” farigcsálni, azt is a „leghitványabb alakra”, ezért nem kérdezték: „Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt,”, mert úgyse „Nem engedék.”
Inkább hozzáfogtak hát, és láss csodát, még itt a Duna-Tisza közén is, nem messze a székesfőváros buja zajától, színesbe borult az a kerítés, a szivárvány színeiben pompáztak a függőleges és a keresztrudak, de még srévizavé sem volt híja a színeknek. Csudájára járt mindenki, aki csak arra járt, örültek is a tanárok, hogy jót tettek, ahogy csak tehettek.
De a mesének még nincsen vége: a jó még nem nyerhette el a méltó büntetését se, a jutalmáról nem is beszélve, legfeljebb félbeszakadt a dinom-dánom, meg a jó érzés. Hírnök dobolta ugyanis ki a közhírré tétetiket, vagyis azt, hogy komoly hiba van a színekkel, meg a sorrenddel, meg ezzel a világgal, amiben élünk. Mert többesek bejelentéssel éltek a helyi kis-hatalmassághoz abbélileg kifolyólag, hogy itt kérem-szépen komoly és ráadásul megrontó jelentéssel bíró értelme van a színek pompájának. Azok ugyanis képesek lesznek megzavarni – nemcsak a bejelentő, a feljelentő, a figyelembe vevő –, hanem a nebuló-fejeket is, hogy itt kérem melegedés van kiindulva!
Bár utóbb ezt mindenki cáfolta, még tudományos elemzés is készült a témában, mégis a helyi kis-király, mai nevén polgármester vette a kezébe – no, nem a festékecsetet, még csak nem is az érvelő beszédmódot –, hanem a kérdőív-gyártás nemes megírását. Az iskolaév megnyitásának a napján ugyanis „vaskos” kérdőívet kaptak a gyanútlan szülők az kezeikbe, gyors megválaszolás és visszaadás kényszer-intézkedésének a gyakorlás közepette.
Ez a „vaskos” irat egy kérdést tartalmazott: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kerítés színezése (sic!) a jelenlegi formájában maradjon? Aláírás: a helyi kiskirály”. A kérdőív magyarázatul a „bonyodalom” szó szerepel, meg a megoldás is. A szülők egymásra néztek és nem értették a csíziót: a kiskirály mért alacsonyodik le, hogy olyanokba üti bele az orrát, amihez vajmi köze van. Aztán meg: mikor érvényes, eredményes a kérdőív kitöltési procedúra, személyi szám, forgalmi engedély kell-e, vagy elég az aláírás. Levélben lehet-e majd kitölteni a kérdőívet, például a Duna túlpartjáról? Aztán, akinek nem élnek a szülei, azokkal mi lesz? És hogyan lesz az ellenőrzés: szülők, pedagógusok, a kiskirály és párthívei, szövetségesei; a színek képviselői ott lehetnek-e a ’zurnák’ kinyitásakor? Ja, és mi lesz a személyes adatokkal: ki őrzi majd meg azokat, ha ne adj isten jogorvoslati kérelemmel fordul majd valaki az igen tisztelt és nagyra-becsült Közigazgatási Bírósághoz, ami már beterjesztés alatt van.
A mesének tehát még nincsen vége. Folyik a „kérdőívek” kitöltése, gyűjtése, szortírozása, számolása és az iskolai osztályok válaszainak az értékelése.
2016. 09. 02.

Kire szavazzak?


• Gyuri, tudsz egy kicsit jönni?
• jövök már, jövök, drága mama
• akkor kire is szavazzak?
• ez most, hogy jön ide?
• hát, mert azt mondta a Bence, a kikiáltó fiú, hogy a Fideszben még egyik testület sem tárgyalta az előrehozott választásokat, úgyhogy biztos lesznek
• miből gondolja a drága mama?
• mert a debreceniek egyik ultrája, az a Kósa gyerek is odamondta, hogy az embereknek a biztonsága a legfontosabb biztonság, ezért ezt nem hagyják
• és akkor ebből mi következik, drága mama?
• azt nem tudom, de kire szavazzak?
• drága mama, az nem megy olyan gyorsan, előbb még…
• ne beszélj már itt nekem: holnap már itt is lesz „a nem megy olyan gyorsan”, ezt már neked is meg kellett tanulnod
• na, jó, de addig még
• már megint össze-vissza zagyválsz, a biztonságodat akarják, legalább is ezt mondják, ezért mindent szabad, ezért minden megengedett, hát nem érted?
• értem én, mégis
• nincs mégis, kire szavazzak?
• a drága mama úgy rohan, mintha most lenne tini, nem eszik olyan forrón a kását: azt mondják az elemzők, hogy
• kik azok a boncolgatók?
• elemzők, mint például a Török Gábor, meg a Stumpf András, meg a Mráz Sámuel, meg még a Rogán Anti is
• akkor már értem
• hogy a kormány nem gondolkodik előrehozott választásokban, csak megkérdezi az embereket, de nem népszavazás útján, mert úgy nem lehet az alaptörvény miatt, hanem a népszavazást pótló postai levelező képeslapokon, az általa nyomtatott Razglednicákon, hogy válaszoljanak a föltett kérdésekre a legjobb belátásuk és az előre megadott válaszok alapján, ami az lesz, hogy úgy legyen
• na, látod: kire szavazzak?

Tovább a folytatáshoz