Apu azt mondta, hogy amikor még fiatalabb volt, akkor összeálltak a barátaival és az öregebbekkel, a túlélő még élőkkel beszélgettek a holokausztról, 45’-ről, 53’-ról és 56’-ról, 68’-ról, hogy mi történt, hogyan történt, ki mit csinált akkor, a bátrakról és a gyávákról, a harcosokról és a megalkuvókról is. És ezt talán most is meg lehetne tenni, ha mi is akarnánk az osztályban, mert ez többet ér minden könyvnél és még le is lehetne videózni az okossal. Baró ötletnek tartottam, de nem csodálkoztam, mert apu csak olyankor ad ötletet, ha az jó, ezért rögtön megbeszéltem a Robival, hogy mit csináljunk. Robi azt mondta, hogy most éppen a holokausztnál tartunk töriből, és amit írnak a tankönyvben, meg amit a töritanár mond, az nem egészen világos. Meg az internet is tele van a holokauszttal, meg a kormány is ünnepelni akarja a holokausztot meg a 70 évet, ami azóta eltelt, meg retusálni akar egy házat, a sorstalan emberi sorsok házát is. Ezt ugyan én nem értettem, mert azt Tovább a folytatáshoz →