(6.)
Most süt a nap. Melegszik az idő is, de a kedvem…
Ma elővettem megint Adyt.
Amikor annak idején a „Jóskában” (a József Attila gimnáziumban) 52 évvel ezelőtt Gyürei Vera nénivel, a magyar tanárnőnkkel olvasgattuk, értelmeztük, elemeztük Adyt, nem nagyon szerettem: túl direktnek, tőlem idegennek éreztem szimbólumait, képeit.
Ma éppen ellenkezőleg látom, érzem. Vajon miért? Talán mert most megint egyértelmű, világos beszéd kell(ene)? Ma megint nem lehet finoman, eltartott kisujjal, tudálékosan fogalmazni?
Kinyílik a könyv a SZÉTVEREK MAJD KÖZTETEK című versnél: „Úri szamárságom/ Velem szolgáltatja/ (Jaj, be szánom-bánom)/ Okos ellenségimet.” – olvasom az 1909-ben írt sorokat, „Ők ütnek örökkön/ Szép, póri ütéssel/ S én ellágyult öklöm/ Alighogy mutogatom.” Mintha ma írta volna. Mintha a mai viszonyainkról, szembenállásainkról, gyengeségemről, gyengeségeinkről szólna. „Én várom, csak várom/ Ő vak térdelésük/ S ők fényes orcámon/ Rugdosódnak vakmerőn.” – folytatódik a vers, ahogy a mindennapos rugdosások is: a 133 bátor ember röhögve megszavazta Varga Zs. Andrást a Kúria elnökének, miközben a magyar bírók önigazgatási fóruma korábban szinte egyhangúlag utasította el főbíróvá jelölését, Zs. korábban egy percig sem volt bíró (igaz: Szécsi Tamás sem volt úszó, Polgár Judit édesapja sem sakkozott versenyszerűen, de ezek a tények mégsem perdöntőek); a MOK több mint 70 kérdésben fogalmazta meg kételyeit az új jogállási törvénnyel kapcsolatosan; a csaholó lakájok folytatják harcukat a SZFE színinövendékei ellen (van, akit már be sem engednek az óráikra). „Hát gyertek, ti végek,/ Nagy, paraszt haraggal,/ Minden ellenségek/ Versengve alázzatok.” – folytatódik Ady verse.
Közben a magyar parlamentben, „… a hozzáértő, dolgozó/ nép okos gyülekezetében” mit tesznek a honatyák: „Az erőszak bűvöletében/ mit bánja sok törvényhozó,/ hogy mint pusztul el szép fajunk!” – ugrik be József Attila is.
Most süt a nap. Melegszik az idő is, de a kedvem…
Ennél biztosan szebb lesz délután: „Egy szép délutánon/ Kemény lesz az öklöm/ (Jaj, be szánom-bánom)/ S szétverek majd köztetek.”
- 10. 20. kedd