Vélemény kategória bejegyzései

CSAK EGY KÉP (25.)

(a ’70-es évekből)

 

Csak egy kép.

A múlt század hetvenes éveiből.

Egy lány pihen a gumimatracon.

Olvas.

Akár Mama és Mari is lehetne…

 

Nézem a képet.

Fekete-fehéren.

A hetvenes évekből lopott-lesett, itt maradt pillanatot.

A rezzenéstelen-lombos fák.

A szabadtéri mozi.

Egy cipzáras sátor.

Szellőzik-szárad rajta valami.

A sátor mellett (talán) a „Drága Mama” ül.

Egy kerti-széken.

Olvas.

Egyrészes fürdőruhában.

Mögötte a Skoda.

ID-48-59 rendszámmal.

Fehér alapon.

Fekete betűkkel.

Előtte hever és olvas (talán a) Mari.

Gumimatracon.

Még minden varrat a helyén.

Nem dudorodik sehol.

Kétrészes bikiniben fekszik.

Mellette a földön a fapapucsa.

Az is pihen.

Ő olvas.

Pihennek-sziesztáznak.

Talán a Tatai tónál.

Esetleg a Velenceinél.

Vagy a Balaton mellett.

Akkor még lehetett…

 

Nézem a képet.

A (z eltűnt) hetvenes évekből.

 

Emlékek, kicsi ólomkatonák,

kikért annyira sóvárogtam én

s akiknek egyengettem szuronyát –

törökök, búrok, gyüljetek körém!

Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben!

Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!

 

Egy egyszerű-sima hétvége?

Egy kis gondtalan kikocsikázás?

Vagy már a nyaralás?

Akkoriban kiruccantak az emberek?

Ha akartak?

Nem akkor volt a „hidegháború”?!

Amit ma „veszélyhelyzetnek” hívunk?!

Akkor még nem is voltunk a „legvidámabb barakk”!

Vagy már mégis?

Már a „gulyáskommunizmus” -ban éltünk?

Ma miben??!

Kövér László úgy tudja: „… igazolható, hogy száz évre visszamenőleg nem volt ilyen sikeres Magyarország!”

A miniszteri-államtitkári légkondik országa lettünk!

A kórházak-betegek le vannak @arva, annyit érnek…

 

Csak egy képet nézek…

 

Csak egy kép.

A múlt század hetvenes éveiből.

Egy lány pihen a gumimatracon.

Olvas.

Akár Mama és Mari is lehetne…

 

  1. 08. 20. kedd

(Kép: Ilona Toth)

KETTÉOSZTVA…

Mindegy, mi az.

 

Kereszt lesz(???) a Gellért-hegyen a Szabadság-szobron.

Lelakatolták a Péterfy Sándor utcai Kórház bejáratát(!!!), a Kórház közleménye szerint ők csak a betegek jogait védték az illetéktelen szemektől, különben is csak néhány percről lehetett szó, mert illetékeseik azonnal intézkedésbe fogtak, gondoskodtak a betegek bejutásáról és a kibírhatatlan hőségről is.

A MÁV vonalán a vonatok normálisan, a szokott módon közlekednek és késnek, semmi rendkívüli.

Labdarúgó csapataink – a most zajló kupákban – harcban állnak a ciprusi, dán, örmény csapatokkal – ki így, a másik is így.

Befejeződött a Párizsi Olimpia, a Koszovó-mentes övezetben sportolóink szerepeltek a legjobban.

Tarlós után Magyar is elképzelhetőnek tart egy Budapesten megrendezendő Olimpiát.

Schadl otthonában lófrálhat, Simonka György vígan éldegél, letartóztatták Óbuda polgármesterét.

 

Mindegy, mi az.

 

Szerintem ne legyen; a magyar egészségügy helyzete, a betegek sorsa kilátástalan; nem normálisok a vonat-késések; fölháborítóan gyengén szerepelnek a magyar foci-csapatok; sikeresek voltak a magyar sportolók, de ez nem rendkívüli; fölháborító javaslat, hogy Budapest rendezzen Olimpiát; a korrupció mindennapos és „megszokott” hazánkban…

 

  1. 08. 15. csütörtök

(Kép: Andrea Vukó)

CSAK EGY KÉP (24.)

(„Bangladesből, a rohingyák gyerekek-fiuk focizásáról” …)

 

A háttérben megy a TV.

A XXXIII. nyári olimpiai játékokról, Párizsból.

Talán egyszer ők is…

 

Nézem a képet.

A bambuszból eszkábált kaput.

A „meccset néző” fákat.

Ahogy fröccsen a víz…

És persze „Jasint, Ronaldót”.

A gyerekeket.

A pillanatot.

A kapus feszült, koncentrált arcát.

A leszorított, meztelen-lendülő lábfejet.

Gól lesz, véd a kapus, fölé megy?

Hű de izgalmas ez a döntő!

 

Nézem a képet.

Az Olimpiát látom.

Vagy a VB döntőt.

A gyerekek szemében.

Akik most ott játszanak.

Nem is Mianmarban.

Párizsban!

Itt nincs kromoszóma; se Putyin-vezérelt boksz szövetség; a hergelő sajtó és internet portálok (még) nem leltek rájuk; gyűlölködők sem pfujolnak a háttérből.

Bangladesben játszanak…

 

A háttérben megy a TV.

A XXXIII. nyári olimpiai játékokról, Párizsból.

Talán egyszer ők is…

 

  1. 08. 05. hétfő

(Kép: Md Jamal)

JOE KOVACS(OK) AMERIKÁBÓL…

Nem róla-róluk akarok írni.

Aki(k) bárhol-bármiben nagy sikert értek-érnek el.

Akik nem magyarok.

És mégis: a politika azt hazudja róluk, ők magyarok, mert…

De nem is a politikusokról akarok írni.

A riporter-újságíró(?) Joe szurkolására buzdít, hisz’ magyar ő…

De most róla sem, a szervilizmusáról sem akarok (most) írni.

 

Téged kérdezlek, aki ott ülsz a képernyő előtt és nézed a verseny(eke)t; aki magyarul beszélsz-gondolkodsz; aki ismered-szereted Adyt, Radnótit, József Attilát; aki tudja ki volt Papp Laci: te, mit gondolsz?!

 

Aztán itt van a „Luca széke”.

Tudod: a török bokszoló.

Aki eddig még komoly eredményt nem tudott fölmutatni.

Tizenhetedik (17.), harmincharmadik (33.) volt nagy világversenyeken a nők között; biztosan akkor „még” nem volt „férfi”.

Általában kiesett az első fordulókban.

Akkor sem.

Most nem esett ki.

Megvert egy olasz bunyós-lányt, aki föladta negyvenhat másodperc után a küzdelmet.

Majd férfit kiáltott!

Nem előtte.

A magyar közélet azóta ezen „csámcsog”.

A mi Lucánk is, küzdelmes meccsen kikapott tőle.

Azóta se nyugszanak a kedélyek.

Folytatódik a heccelődés, gúnyolódás, fröcsög mindenfelé…

 

Téged kérdezlek, aki ott ülsz a képernyő előtt és nézed a verseny(eke)t; aki magyarul beszélsz-gondolkodsz; aki nem vagy orvos, se a NOB tagja: te, mit gondolsz?!

 

„Nem a győzelem, a részvétel a fontos…”

Mert, ahogy Coubertin, az újkori olimpiák atyja is hitt abban, hogy az egészséges versengés erkölcsös jellemet formál; nekünk is hinni kell.

Persze, ha még emellett győzünk is, azt nem kell szégyellenünk.

Csúf világban élünk!

Bombák robbannak itt is, ott is.

Zsarnok diktátorok rikácsolnak itt is, ott is.

A gyűlöletet okádók büdös nyála fröcsög innen is, onnan is.

Az Olimpiára nem kéne beengedni őket …

 

Téged kérdezlek, aki ott ülsz a képernyő előtt és nézed a verseny(eke)t; aki magyarul beszélsz-gondolkodsz; aki nem vagy orvos, se a NOB tagja: te, mit gondolsz?!

  1. 08. 04. vasárnap

2024 JÚLIUS VÉGÉN

– Jean, mondok egy viccet,

melyet csak a hülyék nem értenek.

Az uraság elmondja a viccet.

– Értette, Jean?

– Igen uram!

– Akkor magyarázza el nekem is!

Békemisszió.

Kibírhatatlan meleg.

Donald Trump füle.

Olimpiai megnyitó.

 

Tusványos persze mindent visz.

 

Össze-vissza olvasom a híreket, amik a szemem elé kerülnek.

 

… amikor az emberek igaznak gondolnak egy következtetést, nagy valószínűséggel elhiszik a következtetést látszólag alátámasztó érveket is, még akkor is, ha ezek valószerűtlenek … a következtetés az első, és azután jönnek az érvek.”

 

Szóval: „csak” annyi kell, hogy elhidd.

Háború – esetleg még Gyurcsány-Soros-Brüsszel.

Aki mást mond, az libsi és ellenség.

Ha nem az, akkor is.

Innen is, onnan is.

 

Olvasom a híreket.

Aztán próbálom ellenőrizni is.

Nem mindig sikerül.

Akkor jön a „megérzésem”: mit is akarok elhinni.

És aszerint hiszem is – vagy nem.

És már is készen van a „véleményem”.

 

Orbán „nagy” politikus, mindig „tudja a tutit” – nem is: csak egy kis stílű lopós-hazudozó gazember.

Most éppen ő Európa főnöke, meglásd: majd naggyá teszi ezt a földrészt az alatt az idő alatt, amíg ő a főni – meleg van, meg vagy te buggyanva?

Ő az európai Donald, aki az első napon megteremti a békét – odament Európa vezetőjeként egy eszement javaslattal és pofára esett.

Aztán meg se hívták Párizsba.

Nem is tetszett neki.

Ez se – a megnyitó se.

Zakson.

Az nem az ő világa!

Az ő világa Tusványos.

Meg a kalap is.

Kit érdekel a kalap – bezzeg(h), amit mond!

Tudod mit: az se.

„Etnikai származás, fogyatékosság, nemzetiségi hovatartozás faj, vallás és hit alapján az emberek mindig találtak módot egymás megkülönböztetésére. Így juthatnak csekély előnyhöz ebben a durva világban. Az álarc mögött mindenki önző, a diszkrimináció mellett, az egyenlőség ellen van. Ilyen hatalom csúf arca, ami hajtja előre a világot.”

 

Békemisszió.

Kibírhatatlan meleg.

Donald Trump füle.

Olimpiai megnyitó.

 

Tusványos persze mindent visz.

 

  1. 07. 29. hétfő

TÜNET(ek)

Most vitáznak, kit válasszanak az EU Elnökasszonyának.

Hallgatom/nézem az ajánló/elutasító hozzászólásokat, véleményeket.

Valakit, egy román képviselőasszonyt éppen kivezetnek.

A magyar miniszterelnök neve – elutasító, megbélyegző kontextusban – többszőr is elhangzik.

Ezt nézem éppen.

De az agyam máshol jár …

 

A kisgyereket fölrugó, majd nyugodtan elsétáló karate edzőn, az Agócson.

Tudod: a Yakuzák SE elnökén.

Aki azóta már – állítólag – lemondott.

De a lemondása, bocsánatkérése szőrén-szálán eltűnt.

A világhálóról.

Lehet, a fideszes-fülbevalós-bukott elnökasszony által kitüntetett edző/szakértő lemondása csak legenda.

Az Agócs már nem az.

Nem is lesz legenda.

Se „Tibi bá’”, a gyerekek barátja/nevelője.

 

De vajon: MIÉRT tette, amit tett?

Miért rúgott föl egy gondjaira bízott gyereket?

Miért nem próbálta máshogyan „taní-/tani!”

Nem vagyok (ennyire) naiv.

Talán azt sem tudja, ki volt József Attila.

Hogy nem olvasgatja/olvasgatta verseit, az viszont biztos.

Előbb rúgott.

Mert ő ELNÖK!

Egy NER kutya-kölyök.

A „mi kutyánk kölyke”.

Ezér’ neki mindent lehet/szabad!

Ezér’ teszi is.

A hasonszőrű cimborái/barátai is.

Aztán kiabálni kezdenek erőszakról, illegális bevándorlókról, idegenekről.

Miközben…

 

Most látom, már meg is választották.

Ezt nézem épp.

De az agyam …

  1. 07. 18. csütörtök

PÖRKÖLT ÉS NOKEDLI

Szeretem a pörköltöt nokedlival.

Kovászos ubival.

És egy kiskorsó, jéghidegen gyöngyöző barna sörrel.

 

Te is szereted?

 

Sokan vagyunk így.

Egyesek szerint azonban nem elegen.

Mindenkinek hoznia kéne magával valakit.

Hogy mi, „pörkölt-nokedlisek” nyerjünk.

A „Mi a legjobb kaja” szavazáson.

 

Te is szereted?

 

Látod, már is szimpatikus vagy nekem.

Már közösséget vállalok veled.

Majd lesz zászlónk, jelképünk, jelszavunk is.

Már meg is van/lesz a közös platformunk!

Ami alapján kimozdítjuk majd a helyéről a világot…

Akkor indulhatunk is együtt!

Gyerünk, vágjunk bele!

 

Hisz te is szereted a „pörköltöt nokedlival”.

 

Vagy csak mondod?

A kovászos ubit meg ki sem állhatod?

Csak úgy mondtad, hogy szereted?

De ezt mégsem mondhattad, mert…

Akkor egyél!

Lássuk!

 

Hisz’ te nem is szereted a „pörköltöt nokedlival”!

 

Még nincs itt az ebéd ideje.

Még nincs dél.

Most kávézol egy jót, aztán majd meglátod.

Addig nyugodtan higgyem csak el, hogy szereted.

És persze beszéljek is róla, hogy te szereted.

Pedig…

 

Úgyis kiderül.

Amikor a Néppártnak majd szavazni kell: te velük, vagy ellenük.

Amikor a Fővárosi Közgyűlésben meg kell nyomni a gombot: a „NER”-esekkel, vagy ellenük.

Amikor már nem lesz elegendő a „Beperelem, cáfolom, közzéteszem” ígéret-cunami.

A fehér cipő, a combhoz simuló és dudorodó fehér nadrág.

Akkor kiderül, mondtad csak: „én szeretem a pörköltöt nokedlival” …

 

Én tényleg szeretem a pörköltöt nokedlival.

Kovászos ubival.

És egy kiskorsó, jéghidegen gyöngyöző barna sörrel.

 

  1. 07. 17. szerda

PISZKOZATOK – VÁZLATOK

Gyűlnek, csak gyűlnek.

A vázlatok, a témák, az ötletek.

Néhol már a nyitó-mondat is megvan.

Mégse, nem íródnak meg.

Ezek „csak” rólam-rólad-rólunk szólnának.

Pillanatokainkról, örömeinkről-bánatainkról, talán az unokáinkról is.

 

De nem íródnak meg.

Az istennek sem.

Pedig nem szólnának arról, hogy találkoznék az ukrán elnökkel.

Arról sem, hogy az orosszal is.

Mert „BÉKEMISSZIÓ” elhivatottságom van.

Meg, hogy – utána – megyek a Türk Tanács ülésére.

Korábban arról sem írtam, kilépek a Néppártból, még azelőtt a pillanat előtt, hogy kizárnának.

Arról sem, hogy bolhából elefántnak képzelem magam. (Bár akár lehetnék is az, ha csak a hasamat nézzük.)

A focimániámról sem.

Pedig „szeretem a focit”.

De nem jutottunk a nyolcba.

A tizenhatba se.

Szerencsére: képzeld el, hogy rohant volna vissza megnézni a meccset – Németországban?!

 

Nem adtam neki fölhatalmazást, hogy röpdössön, ahova csak akar.

Mások igen.

Demokrácia van.

Hát röpdös.

Az van?

Már megint „lett” Tiszánk is.

Hogy szép, szabályozott mederben folyjék.

Hát úgy folyik.

Demokrácia van.

Úgy folyik, ahogy csak akar.

Az is…

 

Nem erről akartam írni.

A vázlatok, jegyzetek, az első mondatok nem erről szólnak.

„Csak” az elviselőkről, az elszenvedőkről, a hazájukban migráns-idegeneknek bélyegzettekről.

A tátogó halakról, a levegő után kapkodó fuldokolókról.

A következményekről.

Az meg kit érdekel.

Amikor ő szárnyal a magosban…

 

Gyűlnek, csak gyűlnek.

A vázlatok, a témák, az ötletek.

Néhol már a nyitó-mondat is megvan.

Mégse, nem íródnak meg.

Ezek „csak” rólam-rólad-rólunk szólnának.

Pillanatokainkról, örömeinkről-bánatainkról, talán az unokáinkról is.

 

  1. 07. 05. péntek

„ELŐFESZÍTÉS”

Még mindig olvasom, a Gyors és lassú gondolkodás-t.

Most éppen az asszociálásról szóló fejezetet.

banán              hányás”.

Azt írja Kahneman, „erről 1-2 másodperc alatt sok minden eszünkbe jut” – kellemetlen emlékek-élmények, talán abba is hagyod az olvasást, anélkül, hogy egyáltalán alaposabban belegondoltál volna a fent látott szavak jelentésébe.

Persze: mert automatikusan működött az agyad! Érvényesült az ELŐFESZÍTÉS hatása, azaz az inger előzetes észleléseinek a felidézése és annak nyomán te is (én is) előhangolódtál.

 

Nézem a meccset: rúgják a labdát az EB-ért, ilyenek is, olyanok is – labdarúgók. Beugrik a korábbi „legendás” mondás-elszólás: „épphogy lejöttek a fáról Afrikában, és már hozzák is őket”.

banán               hányás”.

Hallgatom a 2018-ban Orbán Viktorral Miskolcon készült interjút: „Volt itt, amikor ebbe a városba a városon kívülről tömegesen bevándoroltak. Látták, mi lett belőle. A miskolci emberek pontosan tapasztalták már, mi van akkor… pedig azok az emberek, akik ide bejöttek, ők Magyarország területéről jöttek Miskolcra. Most képzeljék el, mikor az országhatáron kívül érkeznek kultúrájukban, szokásukban, életfelfogásukban tőlünk teljesen különböző emberek.”

banán              hányás”.

Beleolvasok az interneten fölbukkanó hírekbe: „Patrióták Európáért” …  elfogadták a csoport „Patrióta kiáltványát”, persze köztük van a magyar miniszterelnök is, a többiek levitézlettek, akiket – egyszer-másszor – levetett már a hátáról a ló. Euroszkeptikusok, nacionalisták, populisták, (szélső)jobboldaliak, nemzeti konzervatívok.

banán              hányás”.

 

Még mindig olvasom, a Gyors és lassú gondolkodás-t.

Most éppen az asszociálásról szóló fejezetet.

  1. 07. 02. kedd

HANGFELVÉTEL

A Lim-Lom csatornán terjed egy nemrégen, még az önkormányzati választások előtt(a pontos időpont nem ismert még) – titokban és titkosszolgálati eszközökkel – fölvett hangfelvétel, amin Ártunk és Ormányunk vezető politikusai, valamint a mINDEN kILOMÉTERKŐNÉL OTT VAGYUNK öZTELEVÍZIÓ riporterei, a kANDINER, a kiPOSZT és az aGYAR nEMZŐ újságírói beszélgetnek jugoszláv békaemberekkel. A titkos felvétel miatt a Rendőrség már hajnali három óta megkezdte a nyomozást a felismerhetetlen tettesek (Soros-Gyurcsány-Karácsony-brüsszeliták-tiszaisták és társaik) ellen. A szereplők hangja a felvétel alapján alig azonosítható, mert – ahogyan az közismert a bennfentesek előtt – az „ürgebőr” a hangokat eltorzítja; az adriai tenger moraja, az italos-poharak koccintgatása, élesen fölharsanó női sikolyok, napvédő tubisok kupakjainak kipattintása (szinte) lehetetlenné teszi.

A beszélgetők azonosítása elkezdődött, de nagyon nehéz körülményes, és ahogy azt az elhíresült „Schadl” ügy óta a közvélemény tudhatja: a keresztnevek (Tóni, Cecília, Gergő stb.) említése nem elég és főleg nem perdöntő (valószínűleg a video-felvétel sem lenne fölhasználható itthon, , különös tekintettel arra, hogy a felvétel nem Magyarországon készült, s csak „ürgebőrbe” csomagolt embereket ábrázol).

Mindezekre – és a nagy melegre – tekintettel a felvételeket kivonatosan, forrás-megjelölés nélkül és megjegyzésekkel ellátva tesszük mi is közzé:

 

  • Tónikám, egy Martinit?
  • 100 ml-t, hozzá Graninit, citromlével és jégkocká… (a végét elnyomja egy sirály hangja)
  • Árpi, Gergő … (itt megint nem érthető a többi fölhangzó név), ti mit isztok? (töltögetés, bugyborékolás, koccintgatás, böfögő hangok)
  • Na, akkor kezdjük: hogy csináljuk?
  • Háború és ketten induljanak, egy jó rendőr meg egy rossz, akit a végén visszaléptetünk; Szoboszlai a Mekiben és orrán-száján foci!
  • Legyen a végén egy hangfelvétel is, egy villamosos a Karigeritől, mindegy mi van benne, azt bízzuk a Józsiékra.
  • Plakátok, plakátok, egész plakát-erdő legyen, a közpénz megint ne számítson, úgyis odamegy, ahova köll… (nem érthető, milyen nevek hangzanak el)
  • kéne valami bors is, valami új hang, új dizájn, ami megbolondítja az embereket; valami új (itt nem érthető, hogy mi hangzik el, talán ellenség vagy megbízható ellenfél, aki tudja mennyire és meddig kell elmennie)
  • De mindig emlékeztessünk a fő ellenségre: háború, Soros-Gyurcsány! Tőlük kell, hogy az emberek féljenek!
  • Ne fürgyünk le? (kis csönd, majd csobbanások, harsány kiáltások, kis idő múlva)
  • Folytassuk! Hogyan, kikkel csináljuk?
  • A Jutka férje jó lesz, ismerem őt, a végén kimehet zsozsóért Brüsszelbe, talán beveszik majd a Néppártba őt, jó fül lesz… (talán a középkorú nőkről, a csalódott baloldaliakról folytatta…)
  • Sokszereplős műsor is legyen a köztévében, szigorúan kötött feltételek mellett, megbízható riporterekkel és vita nélkül… (nem hallható beszélgetés a riporterek személyéről, annyi kivehető, nő is legyen meg egy férfi)
  • Vonulnunk is kell, szűk helyeken, ahol többnek látszunk, most nem kellenek lengyel zászlók, a közpénz itt sem számít majd!
  • Ki szól a Misinek?
  • Minek… (nem hallatszik tisztán, talán bábu, talán bárgyú, valami ilyesmi)
  • És a végén, mi legyen a végén?
  • Mi lenne: győztünk és minden megy tovább a maga útján!
  • És a bűnös városban?
  • Mindent óvunk! Hónapokig eltart majd a hajcihő, de ezt majd akkor megbeszéljük megint, itt a Jachton, az Adrián… (újabb csobbanások zaja, majd egy sikítás: cápa, te marha, megijesztettél)
  1. 06. 30. vasárnap