„… tartson
– ez a tanácsom-
tavaszig a
karácsony,
s legyen boldog,
mint egy kazán
karbantartáskor,
a hazám.”
Erdős Virág
2013. december 12. nap bejegyzései
Ödön von Horváth: Istentelen ifjúság
Ez egy naplóregény a hitleri Németországról, arról, ahogyan egy földrajztanár, Lorenz Ludwig megéli.
„’Minden néger alattomos, gyáva és lusta.’ – Milyen ostobaság! Áthúzom! S már oda akarom írni vörös tintával a margóra: ’Értelmetlen általánosítás!’ – de megáll a kezem. Vigyázat: nem hallottam már egyszer ezt a mondatot a négerekről az utóbbi időben? De hol? Igen: az étteremben a hangszóróból harsogott, s majdnem elrontotta az étvágyamat. Hát ott hagyom a mondatot, mert amit valaki a rádióban kimond, azt nem szabad a tanárnak a tanuló füzetében áthúznia[1]. S míg, tovább olvasom, folyton hallom a rádiót: sustorog, ordít, ugat, kurrog, fenyeget – s az újságok nyomtatásban ismétlik, és a gyerkőcök kimásolják.[2]”
[1] kiemelés tőlem
[2] A négerek 8. old.
Kérdés
Hogyan fogjunk hozzá: amikor a „kiművelt emberfők” sokasága (nem is beszélve a kiművelődőkről) előítéletekkel, szorongásokkal, a jövőtől való félelemmel terhelt! Amikor az „éhe a szónak” nem tudja követni az „éhe a kenyérnek”-et, mert nincs mit enni, amikor ha nem is a tüdőbaj, hanem a rák sorvasztja a testet és a lelket. Amikor itt pusztít közöttünk a múlt kibeszéletlensége, a sérelmek sokasága, a gondolattalanság mámora… Hol lehet itt őszintén beszélni?