TRUBINYI JÁNOS

Az Országgyűlés képviselőháza, Budapest, 1902. március 11.

A századforduló „szélcsendes” (sic!) országgyűlési életében szinfolt volt a Pozsony melletti Dévényújfalu káplánja, Trubinyi János (1853-1919). Itt közölt felszólalásában a katolikus néppárti képviselő a belügyi tárca 1902. évi költségvetéséhez, konkrétan a közbiztonsági kiadásokhoz szól hozzá, részletesen taglalva a cigány és csavargókérdést. Demagóg hangneme, amelyet a probléma kapcsán megüt, annál megdöbbentőbb, hogy ha másról nem, de papként legalább a Rerum novarum című, a szegényekkel és elesettekkel való szolidaritást hangsúlyozó pápai enciklikáról tudhatott volna. Elképesztő szociális terveihez méltóan elképesztő szóhasználattal él: a lovakról, mint „gebékről” beszél, amelyek „az ország minden szögletébe beleviszik a lóbetegség csíráit”, valamint ” veszedelmes csavargókról”, akik „kéjgyaloglást végeznek a mi szabad hazánkba, Magyarországba.”

Tovább a folytatáshoz →