2016. április hónap bejegyzései

Előítéletesen…

Minden vélemény számít!


Figyelem a tudósításokat a TV-ben. Hallgatom a híreket a rádióban. Beszélgetek a rokonaimmal a kávé után. Csetelek a barátaimmal a Facebookon. Olvasom az első regényét. Nézem a híres ember videóját. Megrettenek a tüntetést-bámulók szúrós tekintetétől. Dörzsölöm a szemem az ismeretlen ’jóbarát’ – postafiókomban megjelent – mailjétől. Már-már üveges tekintettel követem a parlementi vitát. Visszaborzadok a bevásárlóközpontban felcsattanó éles, egyre durvuló minősítésektől.
Mert mindegyikből kiérződik. Mert most is mindegyikben benne van. Mert ma sem hiányozhat egyikből sem.
Ebben tényleg nincsen semmi javulás. Ebben aztán a folytonosság nem szűnik meg. Ebben a múlt a jelen is egyben.
Vajon miért van ez? Vajon mért maradnak megválaszoltalanul a kérdések? Vajon miért ez a ’természetes’? A megválaszolatlanság. Az értetlenség. A kibeszéletlenség. Nem értem. Pontosabban: nem akarom érteni.
Megy az utcán. Elnéznek mellette. Kerülik. Mindig odébb húzódnak tőle a villamoson, a buszon, a vonaton. Nem ülnek mellé soha az iskolai padban. Nem veszik föl dolgozni sem. Mert ő más: cigány, zsidó, migráns vagy valaki, akit ’csak’ nem ismernek. Vagy ’csak’ nem értenek. Mert esetleg hadar, másképp ejti a szót, máshova teszi a hangsúlyt. Vagy ’csak’ furákat kérdez, és nem akkor, és nem ott, és nem attól.
Mert most megint minden olyan bizonytalan. Olyan kiismerhetetlen. Olyan érthetetlen. Ezért aztán olyan kiszámíthatatlan is. És ilyenkor nagyon kellenek a jólbevált klisék. A mindig jóljövő, régóta bennünk élő sztereotípiák. Ezek aztán előjönnek, hívni sem kell őket. Pláne akkor, amikor ezeket mutatják föl az elöljárók, a példamutatók, a véleményformálók is; szinte föl is szólítanak: ez legyen a minta! Ilyenkor a gondolkodás már másság; az eltérő vélemény már szélsőség; az önálló hang már extrémitás és ezért bűn lesz. Amikor egyszerű okok kellenek. Amikor a válaszok sem lehetnek bonyolultak. Amikor arra sincs idő, hogy bekapjak valamit, nemhogy hosszan rágódni a lenyelésig. Csak az egyszerű üzenetek jönnek át: az alany, meg az állítmány. Röviden, egyszerűen. Ő a gonosz! Ő a bűnös! Ő az oka! Ő az ellenség! Vagy csak önállóan a jelző. Büdös! Sötétbőrű! Ferdeszemű! Esetleg fölszólítás. Őt kell legyőzni. Mit legyőzni: őt kell megsemmisíteni! Elpusztítani! Dunába velük!
És érdekes: ettől sem javul semmi. Sőt! Továbbra sem lesz jobb nekem. Se Neked. És képzeld el: neki sem! Még mindig megyünk mindannyian a lecsóba. Szegényedünk. Nyomorgunk. Hülyülünk tovább. Bele-öregszünk, bele-rokkanunk, rogyadozunk. Már csak a sima, egyszerű láda.
És még akkor se.
Csak előítéletesen…

Tovább a folytatáshoz →

A gondnok

Minden vélemény számít!


• anyu, mért nincs nekünk egy Lőrinc bácsink?
• kicsodánk
• Lőrinc bácsink
• az meg ki a csuda?
• jaj, még ez se tudod, hát, akinek mindig minden sikerül
• mi sikerül neki?
• gázt szerelni, meg villanyt is, meg földet venni, meg vasutat, meg pályázatokat is megnyerni, meg jóba lenni sok híres focistával: a múltkori is láttam a tv-ben, hogy nézte a meccset és közben szotyizott és köpdöste a héját a földre és mellette is köpködték a földre a szotyit a híres emberek
• biztos rosszul láttad, ők nem lehetnek olyanok
• lehet, de ez már máskor is előfordult meccseken, igaz, a disznóól avatáson nem köpködött a Lőrinc bá’ se, meg a mellette lévő bácsi se
• ja, tudom már, a felcsúti Lőrinc bá’-ról beszélsz
• róla hát, most is sikerült neki eladnia egy hatvanpusztai majorságot a Győző bácsinak, tudod anya, ő a ’kőbányászó’ kisiparos bácsi, akinek bányája van, meg ő a nemzet apukája
• ki ő?
• hát a szabadságharcosnak az apukája, tudod, akinek az élete nyitott könyv, és aki politikus volt, van és lesz
• és mért kéne nekünk egy Lőrinc bá’?
• hogy építsen nekünk is stadiont, majort, kutyaházat, vasutat, bekötő és kikötő utat, helikopter fölszállót
• ja, de az nekünk nem kellene, nincs is kutyánk, se helikopterünk
• hát, mert apu nem politikus….

Tovább a folytatáshoz →

Szösszenetek

Minden vélemény számít!

I.
• anya, rajta van a TV-n a Kövér Laci bácsi
• benne van
• és ott ül, fönn a magaslesen
• pulpituson
• és olyan cikornyás a bajusza
• kackiás
• és olyan tüskésen néz a szemeivel
• szúrósan
• és biztosan jó ember lehet, mert szereti a kötelet
• rossz ember
• és úgy csinál a Laci bácsi, mintha óvónéni lenne
• pedig nincs is az óvodában
• pedig azt mondja, hogy a szocilisták úgy viselkednek, mint egy ovis csoport
• mondja
• és egyre idegesebb
• mint az óvónéni?
• nem hiszem, a mi óvónénink sohasem mordult úgy ránk, hogy „Mi van?!”
• pedig ti is sokat kiabáltok
• hát persze, mert mi még „alkatilag is képtelenek, és alkalmatlanok vagyunk arra, hogy öt percig csendben” maradjunk, mert még ovisok vagyunk
• és olyankor mit csinál az óvónénitek?
• nevetgél velünk és kicsit halkabban kezd el beszélni
• aha
• és anya, ott ül a Kövér Laci bácsi mellett egy másik bácsi is, aki most halkan megkérdezte a Laci bácsitól, hogy „és a fideszesek?”, és a Laci bácsi tüskésen azt mondta neki: „Kérdeztem önt? Kérdeztem önt? De nem kérdeztem.”, és akkor elment a kamera róluk vadászni
• pásztázni
• anya, én úgy szeretem ezt a Laci bácsit, mert olyan vicces, amikor azt hiszi, hogy ő olyan komoly…

II.
• Béla, most olvasom az újságban a legújabb Máyer Z. Solt cikket
• Bayer Zsolt van
• annak sincsen sok értelme, de itt Máyernek írták a szerzőt, aki az „Akkor vásároljatok, zsidók!” címmel írta meg a HÍRCSÁRDA oldalon az opust
• és mi van benne
• csupa Máyeres mondatok, és ezért sem értem, hogy a Bádog – Bayer Zsolt blogja miért adott ki egy közleményt
• talán az opus dicséri a zsidókat
• dehogy dicséri, éppen ellenkezőleg
• akkor biztos szidja a CBA-t
• dehogy szidja
• akkor dicsőíti a szocikat
• éppen ellenkezőleg: hasmenéses undorító állatoknak
• ne is mond tovább: akkor nem értem
• én sem, talán megsértődött, hogy „Az így írsz Mayer”, jobb, mint azt eredeti…

Tovább a folytatáshoz →

Visszavonulás…

Minden vélemény számít!

• Főnök, vonjuk vissza
• nem
• Főnök, de minden közvéleménykutatás azt mutatja, hogy
• nem
• Főnök, de az Anikónak se tetszik
• nem
• Főnök, már a CBA-s haver is szólt, hogy
• nem
• Főnök, most kéne abbahagyni ezt a témát, mert már gyűjtik a szocik a
• nem
• Főnök, és ha tegyük föl, esetleg, mégis, és hátha akkor
• nem
• Főnök, és, ha a korrupciós vádak miatt lemondott kirgiz kormányfő lesz a fő hír
• nem
• Főnök, és, ha leigazoljuk a C Ronaldót Felcsútra?
• khm, a kis-Rogán jelentse be

Oldalak: 1 2

Véletlenül rossz címre…

Minden vélemény számít!


• Főnök, frissíteni kéne a protokoll-lista címjegyzékét
• már meg mért kéne?
• az utóbbi időben több hiba is becsúszott a kézbesítéskor
• ezt meg se hallottam, mi, amikor hibázunk, akkor se nem hibázunk
• értem én, de akkor is
• nem is értem, azt mondod: de?
• nem, nem is mondtam, csak arra gondoltam…
• elég, most megint ideges vagyok, mit akarsz?
• nem jó helyre mentek a levelek a Várban, amikor a Matolcsy Gyuriék megkérték az építési engedélyt
• és akkor meg, mi a baj?
• így jogerőre emelkedett, pedig a lakók nem is mondhattak véleményt a borozóról
• hát akkor rendben, pont ez volt a cél
• de most balhé lesz belőle
• ne törődjetek vele
• mégis csak rá kellene nézni a listára, mert mi lesz, ha rossz címre küldjük az olimpiai jelentkezést, a Matolcsy Gyuri fizetését, Récsölnek a fölkéréseket meg a kinevezését, a lakossági konzultációs kérdőívekről nem is beszélve
• az baj lenne, akkor frissítsétek

Oldalak: 1 2

Közben, csak úgy, jár az agyam…

Minden vélemény számít!

A reggeli sétánkon baktatunk Kyrával, minden virágzik, már egy-egy cseresznyefa fehér szirompaplannal borítja be földből kiálló gyökereit. Minden csendes, csak néha vakkant bele a némaságba egy kutya, hogy üdvözölje sétáló társát. Battyogunk. Közben, csak úgy, jár az agyam.

Tegnap is, tegnapelőtt is – baráti, családi körben – összejöttünk beszélgetni, cseverészni, segíteni az idő múlását. Ilyenkor semmi különös nem történik, ezek csak olyan szokásos találkozások, amik még megmaradtak, amik még visszahoznak (talán) valamit, ami pedig kíméletlenül, föltartóztathatatlanul eltűnik, foszlik szerteszét. Már nem megváltani, megváltoztatni, csak magyarázgatni gyűlünk össze rendre, már csak akadozó nyelvvel és megbicsaklott gondolatokkal próbáljuk értelmezni a dolgokat, nem rendezni, pláne nem írni akarjuk a történetet. Így, hatvan felett, inkább közelebb a hetvenhez (hihetetlennek tűnnek ezek a számok) csak úgy dumálgatunk. A világról, a családról, a múltról, az időszerű jelenről, és persze a félelmetes, szorongást okozó jövőről. Halkan, csendesen kezdjük, szinte nem is halljuk a másikat, közben egy-egy pohár bort iszunk. Mégis a végére mindig elszabadul pokol.
Szóba kerül C. G. Jung 1939. évi interjúja, amit a New York-i Cosmopolitan című folyóirat közölt, és amiben Jung a diktátorok lélektanáról beszélt. „Tudja-e, hogy ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk és összegyűjtjük őket, az eredmény egy ostoba tömeg lesz?… Egy tömegben azok a tulajdonságok sokszorozódnak meg, amelyek mindenkiben megvannak, és ezek lesznek az egész tömeg fő ismertetőjegyei. Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendű állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bűnös szenvedélyeivel.” És, hogy ezt Hitler, Sztálin, (és a mostaniak is, teszem hozzá) egyáltalán a diktátorok milyen jól ki tudták és tudják használni: az elfojtott indulatokra, érzelmekre, ösztönökre, félelmekre hatva micsoda sikereket tudtak és tudnak ma is elérni. Mert a tömegben nem hat az értelem, csak az érzelem, föloldódnak a gátlások, az elfojtott vágyak, agresszív indulatok – és már ’ott’ is vagyunk. A tömegben. És nincs menekvés. És ez most és itt, nálunk sincs másképp.
És akkor másról kezdünk el beszélgetni. Az Iszlám Állam rémtetteiről, a kikerülhetetlen(?), megmagyarázhatatlan robbantásaikról; a civileket, ártatlanokat elpusztító öngyilkos akcióiról; az iszlámvallás gyilkolási ’fundamentumáról’, beláthatatlanul káros következményeiről; a müezzinek indulatokat gerjesztő imáiról. Arról, hogy ezek után, mégis meg kell-e értenünk a muszlimokat, fel kell-e tennünk a miértekre vonatkozó kérdéseinket, hogy kell-e mérlegelnünk választható reakciókat; vagy ezt nem szabad, sőt: itt csak a visszaütés, a bombázás, a háború, a másik elpusztítása, a „végleges megoldás” a lehetséges megoldás. És mindannyiunkban felszínre törnek a rejtőzködő félelmek, a kiben-kiben megbújó, véglegesen soha el nem temethető, évezredes zsidó és más rettegések; a gennyes sebeket okozó megaláztatások; és akkorra hirtelen ’ostoba tömeggé’, masszává, az érzelmeinket, gátlásaitól megszabadítva szabadjára engedő gyűlölködőkké válunk. És már szerveznénk a szabadcsapatokat, megszavaznánk a megszavazhatatlant, már majdnem lőnénk is, már… Mi van? Hogy is van ez? Tegnap zsidó, cigány, meleg; ma meg akkor muszlim? És holnap, ki jön majd? Csak egyedül, a négy fal között lehet gondolkodni, tépelődni, kételkedni. Közösen nem lehet másképpen látni, másképpen válaszolni, az ’esetleg’, a ’talán’, a ’hátha’, a ’nézzük meg azt is’, az ’álljunk meg egy kicsit gondolkodni’ útra lépni?! Mégis elérték, amit akartak, azok, akik akarták…
Baktatunk a reggeli sétánkon Kyrával, tényleg minden virágzik. Már egy-egy cseresznyefa fehér szirompaplannal borítja be földből kiálló gyökereit. Tényleg, minden csendes, csak néha vakkant bele a némaságba egy kutya, hogy üdvözölje sétáló társát. Battyogunk.
Közben, csak úgy, jár az agyam.

Tovább a folytatáshoz →

„Most légy okos Domokos!” – avagy ezen még dolgoznunk kell egy kicsit…

Minden vélemény számít!


• most légy okos Domokos
• „Árpikám” vagyok, Főnök, „Árpikám”
• akkor most légy okos Domokos Árpikám
• eddig még mindig sikerült, még a washingtoni kép is olyan hitelesnek tűnik
• de most rólam van szó, meg a hatalmamról
• a hatalom olyan jó dolog, tudom, amikor ott őriztem a búra alatt pompázó koronát, olyan jó, bizsergető érzés öntötte le a szívemet
• ne halandzsázz most, ezúttal tényleg komoly az ügy
• és még hány ilyen lesz, Főnök
• mit csináljak a Kiss Lacival
• ne szóljon bele, Főnök, az istenért: „hagyja a dagadt ruhát másra”, nem kell közel menni az uszoda-ügyekhez, csak, ha építkezésről, megnyitásról és éremátadásról van szó
• de a Laci a mi emberünk, és mi nem engedjük a mi emberünket bántani, mindig fogva tartjuk a kezét, még akkor is, ha durva botlásról van szó, mert mi mindig ott állunk mellettük, a mieink mellett, ahogy azt tettük a Lacikkal, a Palikkal, és minden hősünkkel
• értem én, Főnök, de csinálja ezt most a Gyárfás, vagy a Lázár, esetleg a Rogán Anti, vagy akár álljanak ki együtt: nekik már úgyis mindegy
• értem én, de terv kell, Domokos Árpikám, terv kell
• ez rendben lesz, lemond az edző, aztán elcsitul az ügy
• újabban nehezebben csitulnak az ügyek
• hát, Főnök, néha így van ez már: egyszer kinn a parton, másszor benn a vízben; egyszer fenn, egyszer…
• de én csak fenn lehetek, erről szól a nyitott könyvem, amit mindenki olvashat, akkor meg mi lehet a baj?
• hát, talán az, hogy már a sorok mögött is elkezdtek olvasni az emberek, mint annak idején, az átkosban
• mióta lettél ilyen filozofikus, Domokos Árpikám?
• a koronaőrzés óta, akkoriban mindig volt időm gondolkozni, tépelődni
• ne mondd már, te nem lehetsz ilyen, töprengésért nem lehet annyi kölcsönt kapni, amennyit te kapsz mostanában
• ez már csak igaz
• csináld csak tovább nyugodtan, úgy, ahogy azt eddig is tetted, ha van. aki ad, fogadd el, minden rendben
• rendben
• de mi legyen a terv, Domokos Árpikám, a terv
• folytassuk, amit elkezdtünk, ne habozzunk
• elég lesz az?
• eddig is, Főnök, mi volt a sikerek titka, hogy a Főnök jól tudott hatni a nép lelkére, nagyon jól fölszínre hozta, megláttatta és megfogalmazta a nép elfojtott ösztöneit, indulatait, érzelmeit, nem is beszélve arról, hogy milyen jól irányította, befolyásolta, ha tudnék külföldiül, azt mondanám, manipulálta csodálatos népünket
• de jól beszélsz
• szinte eggyé vált vele, mégis tudta karizmatikusan befolyásolni sodródását
• jaj, de szép, de jó ezt hallani
• úgyhogy: nem hátrálunk, csak így tovább, előre, mi a szabad, pihenőnapos vasárnapot akarjuk, nem úgy, mint a gaz szocik, akik még vasárnap is dolgoztatnák a szegényembert; mi le akarjuk leplezni a szemét ’offsorozó’, közpénzelkerülő baloldali tőkéseket, persze csak őket, ezt a Polt petya is jól tudja; mi népszavazáspártiak vagyunk, alig várjuk már, hogy drága népünk kinyilvánítsa akaratát a betelepítési kvótáról; nekünk csak Brüsszel pénze kell, de az nagyon, viszont ne pofázzanak bele, hogy ki éljen kis hazánkban, itt a Kárpátokkal ölelt kis országban
• ez nagyon jó, holnap csak ez jelenjen meg minden médiában, semmi más, csak ezt harsogják mindenütt
• khm, ezen még dolgoznunk kell egy kicsit…

Tovább a folytatáshoz →

„… Ny. I. tekinthető a népszavazási kezdeményezést elsőként benyújtó személynek…”

Minden vélemény számít!


Emberek!
Az NVB ’döntésével’ szemben a Kúria úgy döntött, el lehet kezdeni az aláírásokat gyűjteni, hogy a Parlament kiírja a népszavazást abban a kérdésben: mehetek-e @arni ezentúl minden vasárnap vagy sem; a klotyó előtt állva letolhatom-e gatyámat minden vasárnap vagy sem; élhetek-e minden hétvégén is az ’anyagcserére’ vonatkozó emberi jogommal vagy sem. Tudom: roppant fontos kérdés lesz, ’fontosabb’, mint az egészségügy működőképessé tétele, az oktatás rendbetétele; a pedagógusok, az ápolók, az orvosok munkafeltételeinek a javítása; vagy akár az indokolhatatlan alaptörvény (sic!) módosítások megakadályozása. Mert erre a kérdésre válaszolva élhetek a közvetlen döntés, a népszavazás jogával; és az eredményes többségi szavazás következményeként, a vonatkozó törvény megváltoztatása után, újra gyakorolhatom alapvető emberi jogomat.
Persze addig még sok minden történhet, emberek! Az orbáni hatalom belátja(??) tévedését, ezért önként, és a KDNP képviselővel együtt, egyházi énekeket dalolva megváltoztatja a törvényt biztosítva a vasárnapi gatyaletolást a budiban. Őszintén szólva ebben a legkevésbé hiszek. Aztán lehet: kard ki, elmenni az Alkotmánybíróságra, megzavarni az aláírásokat, törvénymódosítással, visszamenőleges hatállyal megakasztani a népszavazási folyamatot; és így tovább, az én fantáziám nem olyan dús, mint a Kubatové, Habonyé, G Fodoré, az aktuális vezéréről nem is beszélve.
De most, egy pillanatig kiáltsuk világgá: itt és most legyőztük a hatalmat, a mi szolgáinkat, a fölfuvalkodott lakáj-kinevezetteket! De ne feledjük a „geci” pálffyilona-profdoktorpatyiandrásokat, a poltpétereket, a matolcsygyurikat, a bayerzsoltikat vagy a képviselőigombnyomogatólakájszavazókat, akik megmondják nekünk mi a jó és mi a rossz, mi az igaz és mi a hamis, ki a bűnös és ki az ártatlan, ki nyerjen és ki veszítsen, ki tehet föl jól kérdést és ki nem! Mert ők még mindig ott vannak a helyükön: mert még mindig Patyi vezeti a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, oktatja a leendő államapparátusi szakembereket; Pállfy a Nemzeti Választási Iroda elnöke, aki „csak” áthelyezi a blokkoló órát; Polt Péter a Legfőbb Ügyész, aki még mindig nem nyúlt a kopaszok-csoportjához, Matolcsy György az MNB elnöke, aki könnyedén alakítja át a közpénzeket magánpénzekké!
Emberek!
Ha válaszolunk a kérdésre: Ők fogják eldönteni, hogy jó papíron, jó tollal válaszoltunk-e, hogy az általuk annyiszor áthágott törvényeknek megfelelően zajlott-e minden, hogy egy-e az egy, kettő-e a kettő, 50%+1-e az igenek száma!
Emberek!
Eddig ismertük a tocsikozást, a nokiásdobozolást, most végre megismertük az újabb, a mindent elsöprő PATYIZÁS-t, az orbáni hatalom gátlástalan és eskü ellenes hivatali kiszolgálását.
Ne hagyjuk!

Tovább a folytatáshoz →

„… az orvosok egy része egyszerűen nem mos kezet…”

Minden vélemény számít!


A pohár már majdnem tele, már majdnem a peremig ér. De még fér bele, és ezért még mindig ömlik is bele, a szmötyi, a trutymó, a dzsuva, még nem ömlik s nem is csorog ki. De már majdnem.
Elégedetlenség mindenütt. Tanárok, ápolók, köztisztviselők, rokkantak, nyugdíjasok, dolgozók és nem dolgozók, trafikosok, földvásárlók, kisbefektetők, és még ki tudja ki mindenki sértett és megalázott ember között egyaránt. Valami nagyon el lett kúrva, valami nagyon el lett ba@va, valami nem kicsit, nagyon beszorult a kerekek közé. Pedig a kormány mindent olyan szépen elrendezett: a választás egyenlőtlen és igazságtalan; népszavazást szinte lehetetlen kezdeményezni; sztrájkot összehozni, szervezni kilátástalan; az egyet nem értésnek hangot adni képtelenség; a rendkívüli helyzet is itt ketyeg a kertek alatt. Az lesz majd az igazi, akkor aztán tényleg… Közben a lakájmédia nyomja, csak nyomja rizsát, magyarázza a bizonyítványt és egyre csak kreálja az újabb ellenségeket.
Most például Haiman Éva lett az egyik nyerő, az ügyeletes befutó- megmagyarázó, aki képes volt leírni, hogy „Persze nemcsak egyszerűbb, de sokkal hangzatosabb is a magyar kórházakban uralkodó szörnyű állapotokat, a lepusztult kórtermeket, vizesblokkokat és az általános pénzhiányt okolni a kórházi fertőzésekért, mint beismerni, hogy az orvosok egy része – nemcsak nálunk, de mindenütt a világon – egyszerűen nem mos kezet.”
Ugye értitek: a pedagógusok nem akarnak tanítani, a diákok nem akarnak tanulni, az ápolók nem akarnak ápolni, a sok rokkant az istennek sem akar meggyógyulni, a nyugdíjasok a francba sem akarnak meghalni – egyáltalán, az emberek nem értik, hogy milyen jól élnek! Az istennek sem akarják megérteni, hogy így a szeretett vezér, a mindenekfelett álló mindenható, akinek az élete nyitott könyvként hever az olvasók előtt, nem tud igazán tenni a népéért, a tizenötmillió magyarért.
Nos, hatalmasok és kiszolgálói, kezdjetek gyorsan tisztálkodni, fogjatok hozzá, de ne úgy, mint eddig, hogy „csak mossátok kezeiteket”, „magyarázzátok a bizonyítványt”, „kiássátok, és újra betemetitek a gödröt”, mert …

Tovább a folytatáshoz →

Nem lesz ennek jó vége…

Minden vélemény számít!


• Főnök, valamit megint ki kellene találnia
• most meg mi a baj
• mostanában nagyon rosszul cseng a nevünk a sajtóban
• kinek a neve nem hangzik jól?
• hm, hát a… mienk
• ki az a mienk?
• hát, akik mi vagyunk, így együtt
• ja, az Együtt neve, akkor rendben
• nem, nem, hanem a miénk
• ki az a mienk?
• ’hogyismondjam’, Főnök, mindannyiunké, akik nem vagyunk ők, akik MI vagyunk, leginkábban a Főnök, meg az elöljáró elöljárók, meg elölülők, meg akik a Főnök körül vannak a meccseken, mostanság az a mienk névleg meg hangzás-világilag, csak most az nemigen hangzik jól
• teljesen nem értem
• mert a haza nem lehet ellenzékben
• ez már igaz, szóval: mi a baj?
• már minden, meg a többi is: hogy Washington messze van, hogy konganak a stadionok, hogy a Kárászt kirúgták a TV2-ből, hogy Récsesz étteremben oktat, minden
• akkor avassatok föl egy szobrot az Üllői úton, nevezzetek el egy utcát a Mádl-ról, ’Gyurcsányozzatok’ megint egy jót, tudom is én: csináljátok azt, ami eddig is mindé bevált
• már mindent kitaláltunk: Ákos megint írt egy új dalt; az ötösszámú párttagkönyv tulajdonosa írt egy cikket a zsidók kétszínűségéről; még mindig lobog a székely zászló a Parlamenten; 1:1 lett a magyar-horvát focimeccs; Antonió Banderas Budapestre érkezett; már nem tudunk mit kitalálni, még mindig rosszul csengünk
• erősítsétek meg a határt
• megtettük
• nyújtsuk be az idei költségvetést
• napokon belül megtesszük
• kérjen a Matolcsy ÁSZ vizsgálatot az Alapítványaira
• megtörtént
• folytassátok a kapitalizmus alapjainak a lerakását, majd a megszilárdítását és a fejlett kiépítését
• folyamatosan azt mondjuk, akarom mondani: csináljuk
• akkor nem értem
• Főnök: nem lesz ennek jó vége…

Tovább a folytatáshoz →