Nyáron látogatóban voltunk rokonoknál Németországban. Alig akartunk hazajönni. Aztán mégis…

„Magyarországra költöznek a kiábrándult németek” – írta meg tegnap a fideszes napi.hu portál, merthogy „Drasztikusan megnőtt a Magyarországra települt németek száma az elmúlt években”. Például 1995 és 2023(???) között a KSH szerint 22 310 német állampolgár települt hazánkba. Ők nem magyarok, nem rendelkeznek magyar felmenőkkel – írja a portál.

Vajon miért települnek Magyarországra?

Vajon miért „íródott meg” éppen most ez a cikk?

Azért települnek ide a németek (a cikk szerint), mert Magyarország biztonságosabb, mint Németország; mert persze az anyagiak is motiválják őket; mert itt könnyebben jutnak lakáshoz. Emellett a kedvező éghajlat, a kulináris, gasztronómiai, turisztikai és kulturális élvezetek, valamint a magyarok vendégszeretete is figyelemreméltó aspektusok az írás szerint.

Ahol mi jártunk Németországban – kis falvakban – ott nem láttunk sehol kerítést, nem láttunk ideges embereket, akik féltek volna a bűnözőktől, inkább – mikor megtudták, magyarok vagyunk –néztek ránk sajnálkozva: senki nem kérdezte, hogyan települhetne Magyarországra. Persze mi nem arrafelé járhattunk, amerre a cikk és megrendelője járhatott.

Nyáron látogatóban voltunk rokonoknál Németországban. Alig akartunk hazajönni. Aztán mégis…

2023. 09. 07. csütörtök

HAZUDNAK REGGEL, DÉLBEN ÉS ESTE…

„A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon” – írta Örkény István 1956. október 30-án, amikor a Szabad Kossuth Rádió szerkesztői felkérték arra, hogy írjon egy bevezetőt az induló adáshoz.

Tudjuk, azután mi történt.

Évtizedekkel később Gyurcsány Ferenc – igaz csak szűk körben – mondott hasonlókat.

Ma a kormány által kisajátított közrádióból, köztévékből (M1, M2, M4, M5) folyamatosan ömlenek a hazugságok, mocskos rágalmak, gyűlölködő megnyilvánulások.

Ma ők a hazugság szerszámai, akik parancsot hajtanak végre.

Mindig van apropó, mindig van „rothadó kapitalizmus”, „Brüsszel”, „Soros” vagy valaki más.

Most éppen az Európai Bíróság.

Mert elutasította Orbán Viktor beadványát: nem semmisítette meg a „feltételességi mechanizmust” megfogalmazó rendeletet, azt, hogy „elvehetik az EU-s támogatások szétosztásának a jogát azon kormányoktól, amelyek nem tudják garantálni, hogy a pénz annak menjen, akinek azt Brüsszelben szánták”. A Bíróság 62 oldalon keresztül, pontról-pontra és tételesen cáfolta az orbáni fölvetéseket, rámutatott az érvelés hibáira.

A bírák nem politika döntést hoztak.

Szó sem volt a „gyermekek jogairól”!

„A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon” – írta Örkény István 1956. október 30-án.

Ma ki lesz Örkény István?

2022. 02. 17. csütörtök

„… A legbékésebb, a legjobb szándékú embereket is áthatotta a vérgőz. Némely jó barátaim, akiket kezdettől szenvedélyes individualistának ismertem, sőt nem álltak messze a szellemi anarchizmustól, most hirtelen meghazafiasodtak, aztán a patriotizmusból örökéhű irredentizmus lett. Minden társalgás efféle ostoba frázisokkal végződött: „Aki nem tud jól gyűlölni, nem tud igazán szeretni” … akkoriban a szónak még volt hatalma. Még nem nyűtte agyon a szervezett hazugság, a „propaganda”, az emberek adtak még az írott szóra … ma már, amióta Hitler törvényerőre emelte az embertelenséget, és természetessé tette a hazudozást … írói megnyilvánulást se jó, se rossz irányban nem mozdított már semmit …” – írta Stefan Zweig: A tegnap világában az első világháború indulásáról.

Ma, a 2019-es Magyarországon még nem tartunk ott, ahol a ’14-es „Nagy-Magyarországon”, de már a szél bele-bele kap a zászlóba, a dobok már peregnek, a fölharsannak kürtök és sokan élnek keservesen, „elhagyatva a saját hazánkban”.

1. Vérgőz!

A kormány, a PÁRT, a FÜHRER már megittasulva önnön nagyságától, tévedhetetlenségétől, szikrázó szemekkel “nyomatja ezerrel” a mannát, szívatja a drogot, „a meg nem gondolt gondolat”-ot: a migráns az élet megrontója! Ez mar a szemedbe a kiragasztott plakátokról, ez fröcsög “KÖZTÉVÉ”, a lakájmédia híradóiból, ezt izzadja ki magából a felkent elemző, az ötös párttagkönyv tulajdonosa, az ifjú aktivista, ez hallatszik a szószékről is.

És a gőz terjed, mert a gőz már csak ilyen, és különben is: ott van mindannyiunkban, csak van, aki uralja és van, aki szabadjára engedi. Ha meg lehetőséget (utasítást, parancsot kap), akkor aztán mehet! Mert itt és most már szabad a pálya, akkor a részt kell venni a játékban. És a játék logikája szerint, aki nem vesz részt, aki nem lép be, az ugyanúgy ellenség, vesztes lesz.

2. Gyűlölni kell!

Ez most megint a gyűlölet, a gyűlölködés korszaka itt, Magyarországon. A rövid, extrém érzelmi állapotok időszaka, amikor az értelem másodlagossá válik, sőt aljas, megvetendő bűnné csökevényesül. Már megint az érzelem az úr: már megint a leegyszerűsítő jelképeké, a világos kijelentő mondatoké a főszerep; a monoton üvöltés az ária; az ösztönöké a jelen és a közeljövő; s mert a gyenge ember nem tud gyűlölni, hirtelen mindenki erőssé válik a csordában!

3. Embertelenség!

És ez minden mást elfed, elfeledtet: ezért (is) embertelen, igazságtalan. De ez – itt és most – nem számít: aki nem lép egyszerre elbukik; aki nem áll be a sorba kiabálni, az elbukik; aki (másként)gondolkodik, nem bújik egyenruhába, az elbukik; aki kételkedik az eredményekben, sikerekben, az elbukik; aki meleg, színes-bőrű, vagy csak úgy szegény, az mind elbukik!

4. Hazudni érdem!

Ma megint: hazudni erény; a hazugságot igazságnak mondani dicsőség; az a hazug, aki nem hazudik! A szemek a hazugságra csillognak, a tenyerek tapsba verődnek, a színek eltűnnek, az egyhangúság kánonná válik. Kérdés, kritika – már azt sem tudjuk, mi az?!

5. „Elhagyatva”!

Olvasom az emigrációba menekültek írásait; szemezgetek a Londonban, Bécsben, Zürichben és máshol élő és dolgozó magyarok fájdalmasan édes-bús bejegyzéseiben, kommentjeiben: mi a megoldás?!

A kutyám a lábamnál fekszik, békésen alszik: vajon ő érti…

2019. 05. 18. szombat

Két napja kigyulladt a párizsi Notre-Dame katedrális, de az egyszerű magyar és mindig Fideszre szavazó emberek még mindig nem nyugodtak meg, mert az „elemzők” sem tudnak még ésszerű, megnyugtató magyarázatot adni az események okait, várható hatásait illetően: vajon mi lehetett és lehet a háttérben?

Ezért most mi, a kormányhoz és személy szerint a Ma Élő Legnagyobb Magyar Vezérhez (MÉLMaV) is mindig hű média összefogtunk, félreraktuk a hírverseny a sokszínűség, a bátorság, „a hallgattassék meg mindkét fél” követelményeit és időt, (köz)pénzt nem sajnálva utána mentünk a dolgoknak.

Ezért stábunk otthonában, a Párizstól 1533 KM-re lévő Nagygécen kereste meg Bözsi nénit, hogy mondja el ő is mit látott, mit tapasztalt. Amikor megérkeztünk, „Na heló, röfik” közismert üdvözléssel köszöntünk be, majd rámosolyogtunk a ház úrnőjére, aki rögtön megismerte stábunkat és azonnal megértette: honnan fúj a szél!

• Aranyoskáim, csak nem választás lesz megint?
• Lesz az biza’, Bözsi néni!
• Akkor megint előbb jön a nyugdíj? Csak el ne költsem, mert akkor soha nem lesz vége a hónapnak!
• Nem a nyugdíj miatt jöttünk.
• Kár. Aztán hogy van az a jó ember, tuggya, az, na, mongya má’!
• Az Orbán Viktor?
• Az, hogy egyem a zúzáját.
• Virul!
• Akkor jó.
• Hanem Bözsi néni, mesélje el: hogyan élte meg a nagy tüzet?
• Hű aranyoskáim, nagyon megrendültem, de éberen figyeltem mindent, ezér’ azonnal észrevettem, amikor az első lángok fölcsaptak a szomszédban, hogy olyan fehér-turbános, gyanús emberek ólálkodtak a szomszédban…
• És mit csináltak?
• Hosszú csövet kaptak két kézre és a cső hirtelen megvastagodott és elkezdte köpni a vizet, de olyan sugárban, hogy az azonnal beomlasztotta a tetőt. Mondtam is magamban: ezek biztos idegenek, nem ismerik a víznek a nyomását!
• Aztán mi történt?
• Mi történt volna, bejöttem a házba és megnéztem a Zsolti gyereket, tuggya, azt a híres házi-szarvasra lövő vadászt, aki elmagyarázta nekem a tüzet, de egy szót se értettem belőle, mert mindenféle tragikus szimbóleumokról beszélt, pedig a szomszédban nem is voltak szimbóleumok.
• De bizony voltak, Bözsi néni, voltak; igaza volt Semjén miniszter úrnak, aki azt mondta: „Én ebben egy tragikus szimbólumot látok.”
• Igen? Az volt a tűzben? Na ne is mongya, persze lehet benne valami, mert a kutya is megijedt és beszaladt a házba izibe, bújt az ágy alá, még csonttal se tudtam kicsalogatni.
• Na látja, mégiscsak lehet abban valami, amit az Árpi kitalált két nap után és a Zsolti szájába adott: „Az a Franciaország, amelyik megtagadta – mint az egyház legidősebb leánya, úgy hívták régen Franciaországot – saját történelmét, megtagadta önmagát, megtagadta saját kereszténységét és hitét, ez az égő templom valahogy kifejezi azt az apokaliptikus értékvesztést, aminek a nyugati világban tanúi lehetünk. Adja Isten, hogy ez a tragédia egy olyan jel legyen, ami felrázza a francia nemzetet és nem csak a templomnak az újraépítése tekintetében, hanem a saját nemzeti önbecsülésük, a saját történelmük, a saját franciaságuk, a saját kereszténységük tekintetében.”
• Hát, ez már döfi, hogy maga milyen szépen beszél, de én a Zsolti szájába inkább pálinkát öntöttem vóna, azzal jobban járt vóna!
• Aztán Bözsi néni, milyen emlékek fűzik a Notre-Damehoz?
• Mihez, aranyoskáim?
• A Notre-Damehoz!
• Az mi a fitty-fene, olyan királykisasszony-féle?
• Hát ami leégett, amiről az előbb Bözsi néni is beszélt.
• Én? Dehogy arról meséltem, a Rózsika háza égett le, itt a szomszédban, de porig, azóta itt lakik nálam a tyúkólban a drága.
• Khm, ennyi!

Azzal leszereltünk, mondtam a szerkesztőnek, hogy jó lesz az anyag, a végét kihagyjuk, mert az csak zavaró lenne…

2019. 04. 17. szerda

Gyerekkoromban sokat játszottuk a „Királyfi tanítója” játékot. A játék arról szólt, hogy a buta „Királyfi”, akit korábban a tanítója évekig tanított, vizsgázik a király előtt, a tanító kérdez, és a „Királyfi” válaszol: ha jó a válasz, a tanító nyert, ha rossz, akkor a „Királyfi”. Persze jól kellett kérdezni (mint ma, az uniós pályáztatásoknál), s akkor nehezebb volt „rossz” választ adni. Például a kérdés lehetett: ki írta Petőfi Anyám tyúkja című versét. Erre persze jött a válasz: Arany János. Na ezt magyarázd meg, tanító bácsi.

És a „tanító” persze megmagyarázta, először nagyot bólintott és így szólt: a válasz helyes, hiszen Arany is nagyon sok verset írt, amiben megénekelte a családi fészek melegét, a zúgó éji bogarat, az eperfa lombjának a bólintgatását, a jámbor kérődző tehén jámborságát, akár az anyja tyúkjáról is verselhetett volna családi körben. Hiszen Petőfi is iparkodásra ösztökélte a tyúkot, hogy elég tojása legyen az anyjának és Morzsa kutyát is figyelmeztette, hogy nehogy „tyúkhusra” kapjék kedve. Nem beszélve arról, hogy mindketten magyarok voltak, hosszan leveleztek is egymással. Egyébként a legújabb kutatások még nem zárultak le, akár a pesti srácok új információkkal is szolgálnak nemsoká’ és akkor a költő neve még szebben fog csengeni.,

Ha a végén nagy volt a nevetés, taps, akkor a „tanító” nyert és elvihette a fele királyságot és a szépséges királylányt; viszont amikor nem „ült” a magyarázat, akkor „lecsaptatta a nép a tanító fejét”.

Ez most arról jutott eszembe, hogy mintha ez a játék újra divatba jött volna: csak nem játékként, hanem hivatalos állami propagandaként. „Kinek kell a szemetet elszállítani?”, „Hát a Katasztrófavédelemnek!”; „Miért nem szülnek a magyar anyák több gyermeket?”, „Mert Soros György és Gyurcsány Ferenc …!” (ez utóbbi válasz bármilyen kérdésre megfelelő válasz); „Mi a legnagyobb veszély ma Magyarországon?”, „A sehol nem található migránsok (és Soros)!”.

Ma persze nem lefejezés vár a rosszul magyarázó „tanítókra”, nem, hanem a csókosi körből való kikerülés, az uniós forrásoktól való eltiltás, esetleg ügyészségi vizsgálódás.

Valljuk meg: az se semmi …

2018. 11. 05. hétfő