2016. július hónap bejegyzései

Te, elmész? Én, nem!


Nem megyek el szavazni október másodikán!
Ezért nem is érdekes, hogy mit válaszolnék, egy ilyen kamu, hazug, riogatóan uszító kérdésre. (Akkor se, ha Szél Bernadett tudja a választ, mondja is, de lehet, hogy mégse megy majd el?!) Mert nem az a kérdés, amit Orbán Viktor meghirdetett, (emlékeztek, akkor, amikor a kopasz verőlegények Pálffy Ilona segédkezésével, alkotmányellenesen próbálták megakadályozni, hogy egy valódi, a vasárnapi nyitva tartásról szóló népszavazási kérdés kerüljön beadásra: apropó, mi van a kopaszokkal Polt Péter Fidesz-barát Főügyész?), hanem az, hogy van-e bennünk, magyarokban: Fidesz-esekben és nem Fideszben nem hivőkben, egy fikarcnyi emberség, vagy nincsen.
Erről. Semmi másról.
Minden más: duma, mellébeszélés, lárifári, elterelés, blabla, hamuka – szóval, hülyítés!
Korszakváltás történik.” De nem azért, amit a Mandiner vendégszerzője sugall, hogy az exponenciális népességnövekedés és „a személy- és információmobilitás együttállása” kumulatív, durva, beláthatatlan következményekkel fog járni.
De nem!
A népvándorlás, a migráció, a menekülés nem az ok: az már a következmény! Az elképesztő egyenlőtlenség(ek) kialakulásának, növekedésének a következménye. Annak, hogy az egyéni jövedelmek, vagyonok növelésének már nincsenek – se önként vállalt, se államilag szabályozott – határai, nincsenek erkölcsi korlátjai sem. A gátlások is már régen megszűntek: mert semmi nem elég, semmi sem elég drága; akinek van, az még többet akar, aztán még többet; mert most szabad a pálya, ez itt a szabadverseny (??) küzdelme; „Beethoven fiam, süket vagy?”. Mert aki kimarad, aki lemarad, aki nem bírja (mert gyerek, szülők, beteg, kimaradt az iskolából, rossz tanárai voltak, vagy csak egyszerűen „vidéki” és nincs benn a brancsban), annak annyi. Az megy a lecsóba. Vagy tőlünk Angliába! Afganisztánból, Szíriából, Afrikából meg nem is hozzánk, hanem Németországba.
Vedd már észre: nem a bevándorló (kivándorló) miatt nem lesz munkahelyed, a gyerekednek iskolapadja, apádnak (neked) nyugdíja: az már most sincs, vagy alig!
A vándorlás – amióta a világ – folyik, rendületlenül: hol erősebben, gyorsabban; mikor kevésbé. Többezer éve! Megállíthatatlanul! Ha épülnek kerítések, ha nem.
Ha szerkeszt a Fidesz és Orbán (ál)kérdéseket, ha nem!
Szóval: NEM MEGYEK EL!

2016. 07. 29.

Újra győztünk!

• Anti?
• szép reggelt, Főnök
• Cecil asszony?
• már fölkelt
• megint a zsűriben?
• most a Hungaroringen
• megint vörösben?
• nincs egy másik ruhája, amit felvethetne Hamilton mellé
• a szembesítés, hogy áll?
• Péterék kiadtak egy nyilatkozatot, hogy ma kiadnak majd egy másikat
• tudom, már kiadták azt is?
• persze: nem elég
• mi nem elég?
• a kiegészítés, amit a PM-esek beadtak
• tudtuk
• persze, hogy tudtuk: a Portik nem egy Vizoviczki
• persze, hogy nem: akkor a jogállam működik
• működik: az ügy lezárva, jó lesz hivatkozási alapnak a következőhöz
• akkor csókolom Ceciliát
• Én meg Anikót…
2016. 07. 27.

„Ne féljetek, harcoljatok!”

„Ne féljetek, harcoljatok!” – mondja Nehémiás próféta, akarom mondani Tőkés püspök, mondom, hogy Orbán Viktor a hétvégén a XXVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban. Mert – ahogyan azt a magyar miniszterelnök sugallja – Európa higgye el a magyaroknak, akik itt a Kárpát medencében, ahová ezer éve őshonosnak érkeztek, azt mondják, amit megtapasztaltak, megtanultak: hagyja abba Brüsszel a rossz dolgokat, a „denacionalizálás” istenítését, a „nemzeti szuverenitás” visszaszorítását; bízzák ránk, hogy nemzetként tegyük a dolgunkat, úgy védjük meg magunkat és Európát, ahogyan akarjuk! Mert már bizonyítottunk, mi már voltunk hős bástya, itt Európa közepén!
Mert mi, magyarok, NEMZET vagyunk, sőt: NAGY NEMZET leszünk, hiszünk egy szebb jövőben, ahogyan azt a 15 millió magyar miniszterelnöke, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kitalálója, a Magyar Reformok Működnek kieszelője, az illiberális gondolatok vírusgazdája már többször is elmondta. Mi, magyarok tudjuk, mit és hogyan kell csinálni, hogy Európa újra a régi legyen, hogy ifjú fiai higgyenek a jövőben, hogy bizakodjanak.
Hogy ne féljenek!
Mert mitől is félnénk, itthon, kis hazánkban? Hiszen ezeréves történetünk, nemzetté válásunk, és nem utolsósorban az utóbbi évtizedek, évek „hihetetlen, és ezért nem is látható eredményei eloszlattak” minden félelmet, aggodalmat, bizonytalanságot. Mert mitől is félnének nálunk
• a közmunkások, hiszen már katonák is lehetnek, ha akarnak azok lenni, ha nem;
• az idősek, hiszen már munkanélküli gyermekeik, akiket ők támogatnak kisnyugdíjukból, is kötelezhetők eltartásukra;
• a betegek, hiszen napról-napra szűkülnek a társadalombiztosítási ellátottsági szolgáltatások, a támogatott gyógyszerek;
• a szociális segélyezettek, hiszen már nem tud megszűnni a pénzbeli ellátásuk, mert már régen megszűnt;
• a negyven százalék létminimum alatt élő, hiszen egyre többen lesznek;
• az árokpartjára lökettek, hiszen úgyis otthagyják őket;
• a középosztály béliek, hiszen egyre jobban leszakadnak, egyre mélyebbre süllyednek;
• a pedagógusok, hiszen már gondolkodniuk se szabad;
• a ligetvédők, hiszen úgyis kivágják a fákat;
• a demokraták, hiszen látják, hogy mi következik!
Szóval: „Ne féljetek, harcoljatok!”
Hiszen NEMZET vagyunk, egy nagy család, csak éppen azt nem tudjuk, hogy az mit is jelent: mitől lesz NEMZET-té egy nemzet, mi kell ahhoz, hogy azzá váljon? Hiszen: felelősség, szolidaritás; egymás, a nemzet tagjainak kölcsönös felkarolása – ezek ismeretlen, se nem támogatott, de még csak nem is tűrt, hanem tiltott igék a mai Magyarországon!
Hol vagyunk MI 15 millió magyar NEMZET-e?
Hát: „Ne féljetek, harcoljatok!”

2016. 07. 25.

Ez ugyanaz, avagy a bevándorlási válság kezdete óta Európában több mint 300-an haltak meg terrortámadásban…

6t895SJwW7lrCG6Qs„Azt halljuk itt Munkácson, hogy mióta a zsidókat
gettóba zárták, azóta jobban lehet élelmiszert kapni.
Rozsnyón is gettóban vannak a zsidók? És lehet kapni mindent?

A csendőr lehajolt, mintha ki akarná keresni,
vissza akarná adni Apu fényképét. Gondosan megszemlélte,
aztán előbb hosszában, majd széltében végighasította…
Nem lesz maguknak már arra szükségük –
mondta egyszerűen.”
(Száraz György: Egy előítélet nyomában Kelet Kiadó, 194-195 old.)

Megkezdődött. Nem is: már kibontakozóban van. Vagyis őrült erővel folytatódik. Mindenhol: az utcákon, a falakon, a tévékben, a rádiókban, az újságokban, a taggyűléseken, a templomokban, a meccsek nézése közben, az egyperces híradókban, szerelmeskedés közben a padokon; mindenütt.
Az uszítás. A gyűlölet fölkorbácsolása. Az indulat szítása. A folyamatos hülyítés.
Hiszen közeleg: no, nem a vég, nem a megszállás, még csak nem is a muszlimok mindent elözönlő bevonulása; csak a NÉPSZAVAZÁS, amit mindenáron meg kell nyerni! Mindenáron! Mert „Megbünhödte már e´ nép/A´ múltat ´s jövendőt!”. És most ezen áll, vagy bukik a magyarok, akarom mondani, a kormány, még pontosabban: Orbán Viktor jövője.
Értitek?
Ezért most aktívnak, cselekvőnek, könyörtelennek kell lenni; most támadni kell, mindent és mindenkit elsöpörni. Elszántan és határozottan! Minden fronton. Mert ez most így már egy ’igazi’ háború lett, vagy legalább is annak kell látszatni. Úgyhogy: mindenki az első vonalra, nincs hátrálás, nincs visszavonulás, az utolsó emberig ki kell tartani! Most ordítani kell, eltorzult arccal, kidagadt erekkel, mert még nem szivárgott elég mélyre a méreg, még nem hatolt át minden sejten, „… még az önzés szenvedélye…” nem vált általánossá, amikor már „… semmi figyelemmel sincs a dolgok belső igazságára…”. (Eötvös Károly: A nagy per) Most korbácsolni kell a haragot, méreggé kell ’érlelni’, nem szabad engedni, elcsitulni!
Mert „Az Európába érkező migránsok nem akarnak integrálódni, a terrorizmus és a bevándorlás kéz a kézben jár – jelentette ki Kósa Lajos az állami televízióban.” Mert „”300 emberi élet, ez a mérlege az utóbbi időszak terrorcselekményeinek.” – kezdte Tuzson, aki szerint fel kell tenni a kérdést, valóban szükséges volt-e 300 embernek meghalnia. Majd azzal folytatta, hogy ma már a vak is látja, a terrorizmus mellett ott áll az illegális bevándorlás, erre pedig Brüsszelnek is oda kéne figyelnie.” Mert „Magyarországra 24 óra leforgása alatt, július 19-én 97 ember akart illegálisan bejutni a magyar-szerb határon.” Mert „Ebben a harcban a Nép küzd a multietnikai érdekeket képviselő globális elittel, a harc tétje pedig az életminőségünk, az identitásunk megőrzése, azaz gyakorlatilag a megmaradásunk.” És hát „mi magyarok nem gyarmatosítottunk senkit, ezért minket hagyjanak ki ebből. Ráadásul az időjárás hozzánk sem mindig kegyes, tette hozzá Schmidt és hát diktátorok is sanyargattak már minket eleget.” Mert „Csak Líbiából közel egymillió bevándorló akar Európába jönni… A párizsi merényletet bevándorlók követték el… A bevándorlási válság kezdete óta ugrásszerűen emelkedik a nők elleni zaklatások száma Európában… A bevándorlási válság kezdete óta Európában több mint 300-an haltak meg terrortámadásban… Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar Magyarországra telepíteni… Tavaly másfél millió illegális bevándorló érkezett Európába”.
És ez, az orbáni politika, már hat is: mert aki, nagy tömeg előtt, az elfojtott ösztönökre, indulatokra, érzelmekre játszik, az sikeres lesz! A tömeget szólítja meg, azt manipulálja, és az lesz – ideig-óráig tartó – sikerének kiváltója. Mert ahogyan Jung mondja, pontosabban kérdezi: „Tudja-e, hogy ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk és összegyűjtjük őket, az eredmény egy ostoba tömeg lesz? … Egy tömegben azok a tulajdonságok sokszorozódnak meg, amelyek mindenkiben megvannak, és ezek lesznek az egész tömeg fő ismertetőjegyei. Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendű állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bűnös szenvedélyeivel. Ezért, ha önnek több millió emberből álló nemzete van, az még emberinek sem nevezhető, az csak egy őshüllő vagy egy krokodil vagy egy farkas színvonalán áll.”
A hülyítés folyik, a csapból is ömlik, elapadhatatlanul, mint a csőtörésnél fölbugyogó szennyvíz, orrfacsaró bűzös kula, ótvar, szmötyi, szutyi, trutyi trutymó.
Mert aki kitalálta, az most jól kalkulált; nem tévedett: pontosan a közepébe durrantott! A tömeg, az istenadta nép, az bávatagon hurrázik a telitalálatnak, bambán behúzza az ikszeket, mert együgyűen beszopja:
„(..)…izzó hazafiságunk vesta lángjával tüzes ércbetűkkel véssük a történelem egére, hogy él még a magyarok Istene!”.

2016. 07. 20.

Meg kellett volna beszélnünk…


Meg kellett volna beszélnünk, de tényleg, nemcsak úgy, ímmel-ámmal, egymásra sem nézve, hanem komolyan, a sérülést is vállalva, hogy
• megvegyük-e azt a kurva lakást, örökre a nyakunkra téve a bárdot, kilátástalanul eladósítva magunkat, vállalva: bármikor jöhet a csőd, a végelszámoló, a kilakoltató;
• elmegyünk-e vagy nem szavazni, amikor kell, de tudatosan vállalva: miért úgy döntöttünk, ahogy;
• belépünk-e vagy sem, támogatunk vagy sem, tüntetünk vagy sem;
• mit nézünk;
• mit olvasunk;
• mit hiszünk el és mit nem, abból a sok szarból, ami ömlik ki a hírharsonákból;
• részt veszünk-e vagy kívül maradunk az indulatok fölkorbácsolásában, hiszen a „… harcos szenvedélyek füstföllegeit nem tudja az egyszerű igazság szétoszlatni. Idő, türelem s nyugalmas korszak kell ahhoz. S azt be kell várni…” (Száraz György: Egy előítélet nyomában Kelet Kiadó 162-163. old.);
• csendben tűrünk-e s alámerülünk, várva az ifjúság harcosságára, a józanság újjáéledésére, arra, amíg a zsarnokság el nem múlik; vagy
• menekülőre fogjuk, mert időnk nekünk sincs sok már.
Meg kellett volna beszélnünk…

2016. 07. 18.

Bajusz király, fogjál nekem békát


• apu, fogjál nekem békát
• hagyjál most, nem látod, hogy éppen beszélek az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség kisvárdai nyári táborának kerekasztal-beszélgetésén, és mindenki csüng a bajuszomon, akarom mondani a szavaimon
• de akkor is, apu, fogjál nekem békát
• most nem tudok, szólj anyádnak, most Európával foglalkozom
• apu, akkor játsszál velem Dugovics Titusz bácsist
• rendben, amikor befejezem az üzenést a világnak, Európának, a magyaroknak, az egész keresztény emberiségnek, akkor majd játszom veled
• és majd harangozni is fogsz nekem?
• harangozni is
• apu, akkor védd meg nekem az „Istentől adott szállásterületünkön” a kultúránkat, amiről a nyugati-európai politikusok egy része már nyíltan lemondott
• megvédelek
• apu, és a megvédés régen is azt jelentette, hogy válaszolniuk kellett a katonáknak egy hülye kérdésre, tudod: “Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”?
• nem, akkor nem ezt jelentette
• akkor a török zászlótartó katonát kellett válaszadásra buzdítani?
• nem, akkor magával kellett rántania a halálba
• apu: és te nem félsz, hogy most téged ránt magával valaki?!

2016. 07. 08.

EB közben: fejlesztés

• hívják a Csányit, a Vargát, a ’húszszázalékos’ Kósát, a portikos Rogánt, meg az alapítványos Matolcsyt: fejlesztünk és értekezünk
• megjöttek
• uraim, akkor csapjunk bele: egy kupicával?
• nagyszerű ötlet
• áldás
• áldás
fejleszteni akarok
• Főnök, ott a Liget, csak gondunk van vele, már a csillagot is lehazudtuk az égről, ezért be kellett vitetnünk a Csillagot is, mert filmezte az igazat
• küldjetek további erősítést, ha kell: no pasarán!
• az a vékony Gulyás gyerek, vagy a Szabó Rebeka, ugyan már, Tóth Csabi megoldja a helyzetet, bár tegnap egy kicsit túltolta a biciklit idegességében
• Kubatov is figyeljen oda: nem akarok még egy Bős-Nagymarost
• Pintérrel meg a Fradistákkal megoldják
• de most nem erről akarok beszélni: megint fejleszteni akarok
• Főnök, az Árpival megkaptuk már a budapesti közbeszerzéseket, az uszkve 300 milliárd, így már tudunk, és a Főnöknek is tudnánk jókat fejleszteni, mondja: miről lenne szó, már Ceciliának is csináltam egy kis céget?
• ne keverjük az üzleteket: az a ti bizniszetek, foglalkozzatok azzal, megérdemelitek, bár nem ártana azt a Portik gyereket mentesíteni a tanúskodás alól
• már szóltunk a Sanyinak meg a Péternek
• de most én akarok fejleszteni
• munkaerő lesz a fejlesztéshez, Főnök, megbeszéltük az MGYOSZ-os Futó Péterrel, hogy igény esetén, az EU-n kívüli országokból fogunk szakképzett vendégmunkásokat hívni, akiket persze nem fogunk migráncsos bevándorlóknak nevezni, és ezeket nem az a gaz Brüsszel küldi majd ránk, úgyhogy minden rendben lesz a népszavazással
• nagyon jó: mert nálunk rend van, ezt veszélyezteti az Angela, ahogyan azt a villatulajdonos Petya is mondta nemrég a királyiban
• Főnök, még TV-t is van ideje nézni?
• két meccs között mindig, bár az egyperces híradókat szeretem a legjobban: egy Hajdú B. és egy Knézy között, a sör mellett nagyon jó kísérő
• Árpi ezt jól kitalálta
• de most én fejleszteni akarok
• intézkedünk: hol, mit, miből, kinek, minek, mennyiért?
• ezek nem kérdések, kit érdekelnek, a cél: Felcsút, most már unokám is van, Fejér megye is a miénk, arccal a vasút felé, éljen Gerő, a hídverő: ja, az nem jó…, de kell nekem egy híd is!

2016. 07. 07.

Mit mondjak…

Az államfő – élve köztársasági elnöki jogkörével –
a mai napon meghozott határozatával az országos
népszavazást 2016. október 2.
napjára tűzte ki…

Mit mondjak: igen, nem vagy el ne menj szavazni; annak a népszavazónak

• aki színésznő, és nem tartja magát rasszistának, de utálja az arabokat – igaz Törökországban
• aki férj Magyarországon, és veri a feleségét, mert ezen a vidéken ez a természetes és a trendi
• aki rendszeresen vert feleség Magyarországon, mert ezen a vidéken ez a természetes és a trendi
• aki egyszerű szurkoló, és azt skandálja minden meccsen: „indul a vonat Auschwitzba
• aki egyszerű magyar-zsidó szurkoló, és nem akar megint menni a vonattal
• aki csak úgy, szereti a focit
• aki politikus, és Nyírő József hamvaival utazgat Erdélyben
• aki Erdélyből áttelepült magyar író, és nem akar hallani Nyírő József újra temetéséről
• aki magyarnak tartja magát és rovásírással ír, és minden magyar általános és középiskolában azt akar tanítani
• aki magyarnak tartja magát és „nem középiskolás fokon”, magyart akar tanítani
• aki a kormány által létrehozott Történetkutató Intézet főigazgatója és történész, és aki szerint „a numerus clausus nem jogfosztó
• aki „szintén zenész”, és Száraz György: Egy előítélet nyomában tanulmányával akarná megértetni a magyar-zsidó együttélés történetét
• aki egyszerűen ’csak’ rasszista, és undorodik minden idegentől
• aki nem rasszista, de utálják mindenütt, ahová megy
• aki a Nobel díjas Elie Wiesel halálakor elégedetten hátra dőlt a székén és örült, hogy kormánya semmit sem mondott
• aki ocsmányan röhögve, nem viccnek mondva meséli: „a cigányok 98 százaléka szeret a zuhany alatt dugni; a maradék 2 százalék még nem volt börtönben”
• aki volt parlamenti képviselő és úgy látja, itt lenne az ideje annak: „hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára”
• aki most is parlamenti képviselő és annak a pártnak a tagja
• aki nem rasszista, nem idegengyűlölő, mentes az előítéletektől, de fél a tömeghisztériától, a megbélyegzéstől, az egyedül maradástól
• aki nem érti, de mégis megy a többséggel, mert azt tudja: a kisebbséggel biztos rosszabb lenne neki
• aki semmit sem ért, de azt igen, hogy nem miatta van, igaz: nem is érte
• aki nem jut ötről a hatra, és most azt mondják neki, hogy a betelepülők miatt van mindez
• aki már jutott ötről a hatra, és neki is azt mondják
• aki nem ért egyet a bojkottal, mert az nem hozhat eredményt – igaz, eredménytelen népszavazást viszont igen
• aki félti a gyereke biztos állását, ezért nem mer gondolkodni, véleményt mondani, még csak megszólalni se
• aki újra nyitja a gyűlölet csapjait, fölkorbácsolja az indulatokat, akinek semmi se drága
• aki nem akar és tud gyűlölni, de azt se akarja, hogy őt gyűlöljék
• aki őrző-védő biztonsági szervezet tagja, védi a Liget-projektet és közben alattomos, sunyi módon, gyomorszájon üti, lefújja paprikasprayvel a védtelen Ligetvédő aktivistát
• aki irodalmár, bölcsész, közgazdász, újságíró stb. és mégsem érti: mi van itt, mi történik ebben a kis országban
• aki miniszterelnök, és hatalmának megszilárdítása érdekében fogalmazza meg az uszító, hamis és hazug kérdést: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Én most azt mondom: NE MENJ EL SZAVAZNI!

2016. 07. 06.

Kilépés…

„Aki nem lép egyszerre…”, az bizony nem kap, nemhogy rétest, de elfekvő ágyat, segélyt, rokkantsági ellátást se. Persze nem lehet akkor az ’uralkodó klán’ tagja sem, nem jut majd se zsozsóhoz, se trafikhoz, a pályázati pénzekről nem is beszélve! De még munkát se lát majd, a tisztességes megélhetés lehetőségéről nem is beszélve.
Úgyhogy, drága honfitársaim, nagyon kell figyelnünk minden rezdülésre, lépés-, és ütemváltásra, ami elől történik. Mert bizony mostanában nagyon gyorsan és megmagyarázhatatlanul változtatja a karmester ott a ritmust, az ütemet: kétnegyedből egyszer csak háromnegyedre vált; saját, ismeretlen kottájából dirigál, és mi, ha nem vesszük észre a váltást, rögtön kiesünk a ritmusból, akarom mondani a pikszisből.
Még csak tegnap volt, vagy tegnapelőtt, talán már nem is emlékszünk rá, hogy megjelentek az országban a „Nyithatok cukrászdát Bécsben?” óriásplakátok. Nemrégen volt, de már többek szerint ’talán igaz se vót’, hogy – 45,62 százalékos részvétellel, viszont 83,76 százalékos támogatottsággal, és 592690 honfitársunk elutasításával – Magyarország valódi, a belépést támogató népszavazást tartott az EU-hoz történő csatlakozásról. Akkoriban a média még nem ’nyomta agyon’ és diktálta mindhalálig a tempót, az ütemet, nem folyt orrán-száján a kormány által gyártott ’Üzenjük Brüsszelnek…’ üzenet: kevesen is mentek el véleményt nyilvánítani. Akkoriban, összességében a lakosság 38, 21 százaléka értett egyet a belépéssel: be is léptünk. A MIÉP ellene volt, Orbán meg járta a kacsatáncát, akarom mondani a pávatáncát: mellette is volt, meg nem is; ellene is volt, meg nem is; már az idő tájt is nehéz volt követni a követőknek ugrálásait. Akkor még csak azért nem állt a belépés mellé, mert nem Ő vezényelte a parádét, nem vele iratták alá a papírt, nem Ő volt a díszvendék. Külön-repülőn is ment az aláírásra, nem is a küldöttséggel vett részt a ceremónián, egyedül is koszorúzott (igaz nem ott, hanem Azerbajdzsánban, 10 évvel később).
Azóta eltelt 13 év, és ugyan a házasságban a 14-dik év a kritikus, úgy csatlakozásunkban ez, a 13. év vált kritikussá. Igaz: sok szép, közös emlék, rengeteg, szinte elképzelhetetlen mennyiségű pénz, virtuális határok, dalfesztiválok, épülő vizeskombinátok kötnek össze bennünket az Unióval. Orbán Viktor már az Unió soros elnöke is volt: akkor minden rendben is volt, talán igaz se ’vót’!
De mára az elnökségnek és a felhőtlen napoknak is vége: a szép brüsszeli menyecskéből – többek, köztük meghatározó kormányzati tisztségviselők, a minisztereket vezető miniszter, az „és sikerült?!” kormányfőszóvivő, és még több rejtőzködő, majd a vokálba később belépő szerint, állítólag – ráncos, csúnya, házsártos, önfejű, kiábrándító asszony lett, a vak komondor nemcsak megugatja már, hanem – Fülöpháza volt (Fideszes) polgármestere szerint – meg is veri a feleséget. Hol van már a gyurcsányi „öregecske feleség” miatti, Fidesz asszonykórusi tiltakozás.
Pedig milyen szépen indult. Emlékszem, még nem voltunk tagok, valamikor a 70’-es évek végén jutottam először ki Ausztriába. Busszal mentünk, átléptük a határt Hegyeshalomnál, elhagytuk a senki földjén az s-kanyart, intett az osztrák határőr, hogy mehetünk: és már Nickelsdorfban is voltunk. És akkor a főút virágba borult: minden ház előtt gondozott kert, csodálatos virágok, betonozott kocsibehajtó, sehol egy kerítés csak mindenütt virágok, a kapuk előtt, az ablakokban, mindenütt. Akkoriban nálunk még a sár volt az úr, meg „égig-nyúló giz-gazok”, itt meg… Az idő tájt gondoltam először: ez kell nekem!
Aztán beléptünk. Tele voltunk várakozással, illúziókkal: a bécsi cukrászda-nyitás ígéretével. De a gyors előrejutás reménysége hamar elillant: nem lettünk egyből gazdagok. Se okosabbak. Kaptunk ugyan lehetőségeket, esélyeket – de nem éltünk velük. Másoltunk, követtünk, konvergáltunk, demokráciát tanultunk, liberalizáltunk, reformálgattunk és tovább elégedetlenkedtünk. Nem magunkkal – a körülményekkel! Úgy, ahogy azt mindig is tettük: amióta elfoglaltuk e hont. Változtunk is, meg nem is; alkalmazkodtunk is, meg nem is; véleményeztünk is, meg nem is! Csináltunk mindent tovább úgy, magyarosan, ahogyan ezer éve belénk verődött, abból jottányit sem engedve: türelem és szolidaritás nélkül; a múltat letagadva és új történelmet alkotva; a kisebbségeket, a másként gondolkodókat és élőket megalázva. És újra csak csodálkoztunk és csodálkoztunk, hogy mért nem megy. És persze azonnal elkezdtünk hinni a fölkent(eke)nek, a megmondónak, az ’áldja meg az isten a nevét’-nek, a ’kézcsókoltnak’, a ’stadionmániákusnak’, a ’saját lábán álló’ apjának, aki megint – ahogy ezer éve már oly sokszor – rámutatott, megjelölt, és azonnali megoldást javasolt. És a gépezet azonnal beindult, azonnal zakatolni kezdett, sőt, turbófokozatba kapcsolt: és már népszavazunk az állítólagos kvótázásról, ’ma már nem lépnénk be’, ’most sokkal több szól ellene’, ’nem mennék el, vagy a kilépésre szavaznék’ dívik!
Így élünk mi most, itt Magyarországon: pedig benne vagyunk az Unióban!
Na, most képzeljétek el, ha … ne képzeljétek el!

2016. 07. 05.

Taxiban az új-dzsentri…

(nem lehetetlen, hogy megtörtént eset alapján)
• indulj má’
• hová kéri a kedves utas, így éjfél körül a budapesti éjszakában?
• megyek buliba, a Margitszigetre
• nagyszerű, és hol tegyem ki a kedves, aranyos utas-vendéget?
• hát a buli bejáratánál
• az nem fog menni
• ne pofázzá’, mennyé’
• szóval: hol rakjam ki a kedves utast, mert a sziget a taxik számára behajtásra tiltva vagyon
• mennycsakbeoda, én megengedem
• nem lehet, akkor se
• tudod, köcsög kivel beszélsz, ki vagyok én, ba@d meg?
• talán a Bayer, vagy a Kósa, vagy a …
• nem, azt a jó q@va életet, ki leszel rúgva, el leszel vitetve, be leszel zárva az elmések közé, majd meglátod
• na, akkor most ugorjál ki szépen a kocsimból, csukd be kívülről az ajtót és az asszonykáddal meg az apósoddal beszélj így, megértetted?!

2016. 07. 01.