Először Újpesten, a stadionban láttam őt közelről, egy koncerten voltunk a ’90-es években többezred magunkkal, tőlünk néhány székre ült, mosolygott, élvezte a koncertet, talán köszöntötték is, mint VIP vendéget.
Aztán beugrik jelölése Köztársasági Elnöknek, ami aztán az egyik utolsó csöpp lett abban a bizonyos pohárban az MSZP és az SZDSZ között.
A későbbiek már nem érdekesek.
Most pénzt keres.
Azt, hogy hogyan: nem érdekes.
Egy egyszerű történet lett az övé.
Olyan tipikusan magyaros.
Keresztényi.
Tükörbe azért ne nézzen a nagyságos asszony…
- 04. 03. hétfő
(Kép: K-Monitor)