2023. április 11. nap bejegyzései

ELALTATTÁK…

Elaltatták.

Aztán fölébresztették.

Közben nem vágták föl.

Csak hozzáfogtak.

Amihez 2020 novemberében kellett volna.

De akkor zárlat volt.

A Covid miatt.

Akkor azért kellett halasztani.

(Van, amikor másért.)

Kell.

Ilyen országban élünk.

NER-országban.

Pintér nem szólt bele.

Mit-hogyan csináljanak.

„Szerencsére” a sebész nem is kérdezte.

Ellenőrizte a beteget.

Altatás után.

Vágás előtt.

Hát nem kellett.

Vágni.

Közben Orbán válaszolgat.

A magyar parlamentben.

Ahogy szokott.

Cinikusan.

Hogy nincs is baj a MOK-kal.

Ha nem foglalkoznak azzal, ami a feladatuk…

 

Elaltatták.

Aztán fölébresztették.

Mi még alszunk…

 

Lesz vajon műtét?!

  1. 04. 11. kedd

FÉLREÉRTEM …

„… Szinte semmit sem mertem hordani belőlük, később Mariskánál volt elásva Zagyvarékason minden. Rettegett is szegény, mert a sógora tudta, és az ivott, és Mariska attól félt, hogy elfecsegi a kocsmában, hogy zsidó vagyont rejteget, és akkor felkoncolják. De, ami náluk volt elásva, az mind megmaradt. Amit Manó a gazdag keresztény barátainál helyezett el, azt persze, ahogy mondták, elvitték az oroszok…” (Marianna D. Birnbaum: Láthatatlan történetek Magvető 2018.)

 

Félreértem. Biztosan félre. Talán te is. Lehet, ő is. Mindannyian.

Az is könnyan lehet: mégsem.

 

Mikor kezdődött?

Mivel?

Miért?

Mert onnan aztán már minden ment tovább.

A maga útján.

Visszafordíthatatlanul.

Megállíthatatlanul.

Mint azok a vonatok.

A síneken.

Ma már ilyen nem lehet.

Mennyi mindenre mondtuk már!

Mióta mondjuk.

Aztán mégis.

 

Félreértem. Biztosan félre. Talán te is. Lehet, ő is. Mindannyian.

Az is könnyan lehet: mégsem.

 

Hiszen ma lehet(ne) hordani.

Hiszen ma el sem kell(ene) ásni.

Hiszen ma a keresztények nem mondják, elvitték az oroszok…

Hiszen…

Hiszen ma nincs is mit elásni!

 

Félreértem. Biztosan félre. Talán te is. Lehet, ő is. Mindannyian.

Az is könnyan lehet: mégsem.

 

A „félreértések” korát éljük.

Európa „félreérti”.

Vagy nem.

A Néppárt „félreértette”.

Vagy nem.

A finnek, svédek is félreértik.

A magyarokat.

Pontosabban: a magyarok nevében beszélőket.

Még pontosabban: akik azt mondják, ők a magyarok nevében beszélnek.

Mert: kétharmad, kilencvenhétszázalék, meg propaganda.

Mert nem annyi.

Persze a félreértés(ek)hez éppen elég.

Mert állandóan megszólalnak.

Kényszer-betegség.

Mi meg hallgatjuk őket.

Értelmezzük az értelmezhetetlent.

És persze „félreértjük”.

Adyt, József Attilát is.

A mai kitűntetetteket, „koszorús költőket” is…

 

Félreértem. Biztosan félre. Talán te is. Lehet, ő is. Mindannyian.

Az is könnyan lehet: mégsem.

 

Az mégsem lehet: az egész világ szembejön?!

Az mégsem lehet: a kapufáról nekünk mindig kifele pattan?!

Az mégsem lehet: „… keservben annyi hű kebel…”?!

Az mégsem lehet: …

De igen!

Ha félre akarod érteni.

Ha nem akarod érteni!

Ha nem akarod megérteni…

 

  1. 04. 11. kedd

LENIN LENGYELORSZÁGBAN

Emlékeztek, volt az a vicc: Kiállítás van Moszkvában Lenin képekből, az egyik kép címe, Lenin Lengyelországban; egy hatalmas fehér vászon van a falon bekeretezve, semmi más, az emberek bámulják a „képet”, csak egy gyerek szólal meg, „de hol van Lenin?”, mire kórusban a nézők, „Lenin Lengyelországban”…

Ez jutott most az eszembe a hírt olvasva: Szijjártó Moszkvában…

  1. 04. 11. kedd