Megint csak egy kép.
1920-ból.
Magyarországon – valahol.
Ez már nem „AZ” lehetett.
Csupa férfi.
Bajusszal.
Pedig már akkorra – először a történelemben – képviselőnő is bekerül a magyar parlamentbe.
Németországban már új neve van a Német Munkáspártnak: Nemzetiszocialista Német Munkáspárt.
(Már ő vezeti.)
A csehszlovák nemzetgyűlés elfogadja az alkotmányt, a nyelvtörvényt is és 20%-hoz köti a nyelv jogainak az érvényesítését; a magyar képviselő, Körmendy Ékes Lajos kijelenti: a magyarok akaratukon kívül kerültek a csehszlovák államhoz.
Horthy Miklós már kormányzó – már családjával be is költözött a budai királyi palotába.
Talán még nem írták alá a trianoni békediktátumot.
És kik ők, ott a képen?
A békésen sörözők?!
A mosolygósan a lencsébe tekintők?
Mire gondolhattak éppen?
Ott, abban az erdei vendégházban, vendéglőben?!
Doberdóra?
Hogy legalább vége van?
Kik ők?
Talán tanárok?
Talán szervezkedők, akik meg akarják változtatni a világot?
Melyiket és hogyan?
Talán „csak” barátok, akik összejöttek sörözni a „szabadba”?!
És a háttérben?
Azok a gyerekek?
Akik nem tudják, milyen sors vár rájuk?
Megérik-e és hogyan a következő békét?!
Sapkában, sapka nélkül?!
Nem tudják.
Nem tudták.
Aztán megélték.
És majd száz év múlva, amikor a rólam-rólunk készült digitalizált képet nézi majd valaki, ugyanezt fogja kérdezni: ki volt ő, kik voltak ők, vajon tudták…
- 04. 05. szerda
(Kép: József Sebestyén)