(Párizsból)
Egy könyvesbolt.
Párizsban.
Majd’ százéves.
A tulaj’ is.
„Az egyetlen módja annak, hogy nagyszerű munkát végezz, ha szereted, amit csinálsz” – vallja talán.
Majd’ minden nap kinyit…
Csak egy könyvesbolt.
Aki a könyveket szereti, az rossz ember nem lehet.
Ugye te is szereted?
Mert sajnos sok rossz ember van a földön.
Nagyon kellenek a nem-rosszak.
Akiknek (vagy ezért, vagy azért) csillog a szemük, amikor olvasnak egy könyvet.
Te miért olvasol?
Mit olvasol?
Mindegy?
Keresel valamit, meg akarod találni?
Verseket is?
Mert megakarod érteni a pillanatot, az életed?
Aztán?
Csak egy könyvesbolt.
Éppen ellenőrzi, minden rendben van-e.
Ahogy szokta: minden nap.
Rendben van a kirakat is.
Akkor nyitja.
A boltot.
Benn könyvek.
Miről mesélnének, ha mesélnének?!
Párizs megszállásáról?
A háborúról, Charles de Gaulle-ról?
Edit Piafról?
Yves Montandról?
A bolt tulajdonosáról, mennyire szívén viselte az elmúlt száz évben a sorsukat?
Mindegyikük őrzi a simogatását-becézgetését?
Csak egy könyvesbolt.
Lehetne akár Pesten is.
A Pozsonyi út elején.
Ott is van egy.
Egy másik.
Ott is megtalálhatsz mindent, amit csak keresel, ami szem-szájnak ingere.
„Vadat és halat, s mi jó falat”, azt nem.
Arany Jánost igen.
Biztosan nem fóliázva…
Most nálunk (hivatalosan) nincs három T.
Nem tudod, az mit jelent?
Szerencséd van, akkor még meg sem születtél.
Ma nincs szerencséd.
Ma úgy van, hogy úgy tudod nincs.
Ez se jobb.
Jársz színházba?
Csak az alternatív-függetlenbe?
Oda csak járnál?
Látod, ez az…
Csak egy könyvesbolt.
Párizsban.
Majd’ százéves.
A tulaj’ is.
„Az egyetlen módja annak, hogy nagyszerű munkát végezz, ha szereted, amit csinálsz” – vallja.
Majd’ minden nap kinyit…
- 06. 18. kedd
- (Kép: Visit France)