2024. június 24. nap bejegyzései

CSAK EGY KÉP (22.)

(Nataljától?)

 

Mindannyian zsiráfok vagyunk?

Akik rabjai vagyunk a hosszú nyakunknak?

Mindent csak „onnan-felülről” szemlélünk?

Csak onnan látható?

Csak így lehet nézni?!

És látni?!

 

Nézem a képet.

A „képet a képben”.

A fehér vásznon egy piros kalapot.

Amit a „festő” lát.

Én látom a festőállvány mellett a csinos modellt is.

Fekete haját, lecsúszó vállpántját, a karcsú-testére simuló vörös ruhát.

A „festő” csak a kalapot látja.

Én viszont nem látom a kalap közepét.

A kis kiemelkedést.

A festő ellenben azt látja.

Ha én lennék a festő, más lenne a festmény.

Ha a „festő” lenne a „kép a képben” nézője, talán nem is értené a képemet.

 

Nézem a képet.

A „képet a képben”.

Elgondolkodom.

Itt és most észrevettem.

Amit a valóságban, a napi életben talán nem is veszek-veszünk észre.

Mert rohanok-rohanunk; mert gyors válaszokat akarok-akarunk adni; mert mindenre azonnal kell reagálnom-reagálnunk – mert manipulálnak engem-téged; mert – a maga csodáival – vár a virtuális világ és nem hagy nyugodni, meg húz és erősen tart a fotel is …

Ezért nem veszem-vesszük észre.

Hogy hosszú a nyakam-nyakunk, ezért csak onnan nézünk.

Hogy onnan nézve a világot, csak egy kis szelete látszik.

Csak a piros-karimás kalapja.

Ha nem mozdulok-mozdulunk, mindig ugyanazt látom-látjuk.

A piros-karimás kalapot.

Ezért kéne – néha-néha – mozdulnunk.

Ezért nem lennék-lennénk zsiráfok.

 

Nézem a képet.

A „képet a képben”.

Én szeretem a focit, te nem; én leizzadok-üvöltözök a meccsek közben; te nem is érted, mire az a nagy felhajtás.

A kokárdát is szeretem-szerettem.

Aztán egy választáson elsajátították.

Ahogyan a focit is.

„Reszkessetek!”

 

Nézem a képet.

A „képet a képben”.

Fölköltözött a Karmelitába.

Lenéz a városra, a világra, rám-rád.

Csak kalapot lát.

Meg a focit.

Talán háborút is vizionál.

Onnan föntről minden Soros-Gyurcsány-háború-brüsszeliták.

Fenn csak neki lehet-van igaza.

Nem érti, hogy nem lehet ezt érteni.

 

Viszont én mást nem értek, talán te sem…

 

Mindannyian zsiráfok vagyunk?

Akik rabjai vagyunk a hosszú nyakunknak?

Mindent csak „onnan-felülről” szemlélünk?

Csak onnan látható?

Csak így lehet nézni?!

És látni?!

 

  1. 06. 24. hétfő

(Kép: Natalja)