2025. január 12. nap bejegyzései

CSAK EGY KÉP (31.)

(az iskolapadból …)

 

Akár én is lehetnék.

Ott jobbról.

De nem, 1962-ben én már ’öregebb” voltam.

Te lehetnél?

 

Nézem a képet.

A tanító néni is ott van.

Nem látod?

De, tényleg ott van.

Mindenki őt nézi-hallgatja.

Tágra nyílt szemekkel!

Imádattal.

Lesik-isszák a szavait-kérdéseit.

Nézd csak a harmadik sorban ülő kisfiút, látod a szemében a TANÍTÓ NÉNIT?!

Vagy az elsőben, a dundibbat (mellettem), a kantáros naciban, ugye-ugye?!

Tanulnak, csak tanulnak.

 

Nézem a képet.

Ami akár a Csaba utcai iskolában is készülhetett volna.

Nini: csak nem én vagyok az a kisfiú az első padban?

Nem hiszem.

Akkor már nem a Csaba utcai általánosba jártam.

Ott, a Városmajor utca könyékén.

Tudod, ott, ahol az „Orgia” is „játszódott”.

Mit nem zagyválok össze!

Akkor még nem is olvastam Zoltán Gábor könyvét, nem ismertem a „történetet”.

Apámét sem.

„Nem okos dolog ennyire őszintének lenni…” – de másképp érdemes?!

 

Nézem a képet.

Elönt a melegség.

Pedig kinn hideg szél fú’.

Tél van, mégsem olyan ’62-es tél.

Ma olyan huszonegyedik századi: se ilyen, se olyan.

Persze, „neked semmisem jó”.
Miért van ez, miért lett ez így?

Ja, már nem „kantáros-nadrágban” jársz…

 

Nézem a képet.

Az ártatlan tekinteteket.

Ezerkilencszáz-hatvankettőből.

Talán tavasz, vagy talán ősz lehetett.

A fogasokon kabátok, sapkák lógnak.

Már/még nem tél.

Mégis melegen öltözve.

Tudásra éhesen…

 

Nézem a képet.

A pulóver ismerős.

A nagy gombokkal.

A lecsúszott kantár is.

Hisz’ nekem is ilyen ingem volt!

Ilyen háttámlás iskolapadban ültem én is!

Nekünk is „lyukas” volt a lejtős asztalunk!

Mi is ilyen csöndben-figyelve ültünk a padban?

De ez a csönd, nem félelemből fakad…

 

Nézem a képet.

A nebulókat.

Akik rácsodálkoznak a világra.

Isszák-szívják a tudást.

Övék volt a jövő!

Övék is lett?!

Akik mára már hetvenesek.

Nagypapák-nagymamák (nini: hisz’ ez egy fiú-osztály!) lettek!

Ma már nem ők/mi néznek/ünk tágra nyílt szemekkel a világra, hanem az unokái(n)k!

 

Nézem a képet.

Te is erre gondolsz?

 

Akár én is lehetnék.

Ott jobbról.

De nem, 1962-ben én már ’öregebb” voltam.

 

  1. 01. 12. vasárnap

(Kép: Ilona Toth)