2025. január 9. nap bejegyzései

LUJZA ÉS JENŐ

Minden vélemény számít!

(41.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

 

  • Jenő, utazzunk el Indiába az idén!
  • Lujza, nem megyünk.
  • Akkor legalább Csádba, Dajamendzsalába, olyan szép hely …
  • Először is N’Djamena, másodszor is most ott harcok vannak, harmadszor…
  • De Jenő, te sehová sem akarsz menni!
  • Nekem veled itthon is annyira jó lenni.
  • Jenő! Ez most nem vicc, el akarok jutni még egyszer Indiába és kész!
  • Lujza, mikor voltál Indiában?!
  • Amikor a Seherezádé meséit olvastam, elképzeltem magam, ahogyan mesélek neked az ágyon és te hallgatod a mesémet, kinn lágy indiai szellők fújdogálnak…
  • Lujza! Honnan veszed, hogy Sahrazád szultána Indiában mondott el ezeregy éjszakán keresztül Sahrijár szultánnak mesét?
  • Azt én nem tudom, de mindegy is, azóta akarok elmenni Indiába és kész.
  • Nem megyünk, és kész.
  • De Jenő, vihetnénk anyát és apát is, meg a szomszéd Pista is jöhetne, legföljebb azt mondjuk: ő a testőrünk, te hozhatnád a nyolcvanéves háziorvos-körzeti dokinődet is, aki a náthádat kezelte a múltkor, úgyse látta még Indiát.
  • Lujza, fejezd be, kérlek…
  • Te ott is Twitterezhetnél nyugodtan.
  • Miről írnék én a Twitterre?
  • Azt nem tudom, de biztosan találnál egy témát, az Orbán miniszterelnök úr is találta azt a támadást, ami Dajamendzsalában történt, olyan szépet te is tudnál írni, hogy „nehéz szívvel” hallottál a szuverenitási és biztonsági erőfeszítéseikről mert tényleg szívmelengető, hogy ott még nyelvtörvény sincs a magyarok ellen, mint Kijevben…
  • Most már elég volt, Lujza, tényleg elég, légy szíves és melegítsd meg a töltött-káposztámat…
  • De utána, ugye, megbeszéljük az indiai utat?!
  1. 01. 09. csütörtök

ARS-POETICA

Minden vélemény számít!

„… a szerkesztők legfontosabb kérdése nem az volt, hogy hányan fizetnének azért, hogy ezt elolvassák, hanem az, hogy mi a bizonyíték arra, hogy mindez igaz…” (Philosophical Transactions of Royal Society ars poetica 1665.)

 

1665-ben.

Persze, ők tudósok, felfedezők-kutatók voltak.

 

Ezek a kormány tagjai: miniszterelnök, miniszterek, államtitkárok vagy a hatalom lakájai.

 

Ők meg akarták ismerni, meg akarták ismertetni a világot! És persze – azon keresztül – meg is akarták változtatni!

 

Ezek: semmi változást, mindent a hatalmukért, csak az számít, ha hazugság árán, akkor hazugság árán, az sem lesz drága, majd sokat kell ismételni és akkor átjön, ha nem is igaz.

 

Akkoriban – szemben a katolikus egyházzal – nekik nem volt pénzük, nem voltak földjeik, hatalmuk se, nekik „csak” a tudásuk-tisztességük volt, az volt-lett a „pénzük”, amivel aztán elnyerték követőik-tisztelőik, az emberek bizalmát.

 

Ezeknek pénzük, földjeik, kastélyaik, majorságaik vannak; tisztességük egy szál se, ahogyan szégyenérzetük sincs; hogy is mondta: „csak ne mi nyerjük a legtöbbet”, ma már ez sem számít.

 

Nekik, a XVII. századi tudósoknak „önhelyesbítő mechanizmusuk” is volt: ha cáfolták az állításukat, már nem is lett állítás.

 

Ezeknek mit sem ér a cáfolat, legföljebb másról kezdenek beszélni, különben is: „közöd”? Ezeknek semmi sem szent, csak a HATALOM.

 

De „És mégis mozog a föld”!

Hogyan írta a költő:

 

„Nincs alku – én hadd legyek boldog!

Másként akárki meggyaláz…”

 

  1. 01. 09. csütörtök