Tibi beállt a kis Nissan Micrával a Mol kúthoz tankolni, levette a tanksapkát, majd a benzintöltő csövet éppen bedugta a tank-nyílásba, amikor a mellette lévő kútnál Józsi bá’ állt meg a Zsigulijával. Szép napot, Józsi bá’ – köszönt rá Tibi, szia Tibi, régen láttalak, mi van Veled, és már nyúlt Ő is a csőhöz. Józsi bá’ volt az edzője Tibinek, még 15 évvel ezelőtt, amikor Tibi rúgta a bőrt az Izzóban, a serdűlőben, aztán az ifiben, amikor még nem voltak se Akadémiák, se gyereknek sport-pszichológusok, csak a felnőttből levetett, félretaposott cipők, agyonmosott dresszek, lukas zoknik és megköthetetlen lábszárvédők: mégis csodavilág volt az. Akkor volt náluk Józsi bá’ az edző. Néhányszor nyertek, de inkább kikaptak, mégis élvezték a meccseket, a vidéki utakat, a szülők szurkolását, kiabálását; az elmaradhatatlan bíró-zrikálásokat. Talán, már akkoriban is, ha minden ezredik gyerekből egy lett focista, a többi inkább a bandáért, a játékért, az izzadásért járt le focizni. Józsi bá’ nem kiabált velük, jóindulatúan adta tovább, amit korábban, még megye I. osztályban szedett magára, és az bizony nem volt sok. Viszont jóban volt a szülőkkel, nem „veszekedett” a gyerekekkel és a csapat nem esett ki (igaz, nem is volt hová). Aztán meg a vezetőséggel sem balhézott össze, hogy miért nem kap pénzt a munkájáért, pedig hetente három edzést tart és hétvégén még utazik is. Ment minden a maga útján: ugyan duma akkoriban is volt, hogy a magyar foci így, a magyar foci úgy, meg az alapoknál kéne elkezdeni; de ahogy ma is, csak duma volt. A szülők persze ott segítettek, ahol tudtak: néha egy kis pénzzel, máskor az utaztatással, frissítőkkel, Tibi apja is vastagon benne volt a „fő szponzorok” társaságában. Józsi bá’ tisztelte is Tibi-apukát, talán egy kicsit föl is nézett rá, elismerte higgadtságát, megfontoltságát, ötleteit. Aztán Tibi abbahagyta a focit, máshová sodorta az élet, sokáig nem találkoztak. Megvagyok, semmi különös, és Józsi bá’, hogy van – vette föl Tibi a beszélgetés fonalát, miközben a 95-ös csurgott be a Micra tartályába. Most tökéletes, annyira jó, kár, hogy nem most vagytok fiatalok – válaszolta Józsi bá’, Újpesten edzősködöm, edzői stáb is van mögöttem, rendes fizu is van, most is mindjárt megyek edzési naplót írni, mert könyvelni is kell mostanság – hadarta, miközben visszarakta a kútra a fejet. És veled – jött a kérdése, hol ez, hol az, tudja azt jól, Józsi bá’, találkozgatunk még néha a Szatyival, a Zsozsóval is, de már meccsre se igen járunk, indult Tibi fizetni, na, jön Józsi bá’ is? Nem jártok meccsre, az meg hogy lehet – jött az újabb kérdés, ezeket megnézni minek, csak égés az egész, meg drága is – próbálta lezárni Tibi, ne csináljátok, már ti se jártok, most, amikor minden adott: pálya, pénz, minden meccs tévémeccs, az egész világ láthatja, mi kellene még – duzzogott az edző tovább, ilyenek vagytok! Elindultak együtt fizetni, de már nem volt jó a hangulatuk: aztán Józsi bá’, mondja, eredmény, siker, valamelyik gyereke például elkelt már Barcelonában, Berlinben vagy legalább Kispesten, az Újpest felnőttben?
De addigra már Józsi bá’ úgy bebaszta maga mögött a Zsiguli ajtaját, hogy az majdnem leszakadt: igaz, a Zsigulit az embernek mindig is kíméletlenül kellett becsapni, hogy becsukódjon…

2017. 11. 21.

Lejátszotta utolsó fölkészülési mérkőzését a magyar labdarúgó válogatott Svájcban.
Válogatottunk hatalmas, sikert aratott (elsősorban a Facebookon a mémgyártóknál), hiszen több gólt is sikerült rúgnunk: első gólunkat Guzmics, Magyarország Ricsije rúgta, aki hatalmas lelkesedésével, hátvéd létére is eljutott svájciak tizenhatosáig, és nemcsak, hogy eljutott odáig, hanem még lábbal el is találta a labdát, ami a meglepett svájci kapus fölött a hálóba hullott. Második gólunkat az aznap debütáló Ugrai (legendás) Roli szerezte, aki ezzel megkezdte a válogatottban a gólgyártást és a fölzárkózást Puskás Öcsihez.
A végeredmény egyébként másodlagos, egyáltalán nem érdekes, még csak szóra sem érdemes, mert 2:5 lett a mi javunkra.
A mérkőzés után a (titokban már egyszer lemondott, mégis újra bizonyítási lehetőséget kapott) szövetségi kapitány készségesen állt tollunk elé, aki csak azt kérte tőlünk, hogy közelről is fényképezzük az arcát, mert minden rezdülésének jelentősége van. Azzal kezdte: „jó úton haladunk a stadion-program megvalósításában, mert láthatóan jelentősen nőtt a stadionépítők bruttó hazai jövedelme, kár, hogy a szurkolókat ez sajnos nem, bezzeg a siralmas játék sem érdekli. Mindenesetre nagy-nagy köszönet a FŐNÖK-nek, hogy lelkesedése töretlen, támogatási kedve nem apad, bár a leukémiában szenvedők nem így látják a helyzetet. Most, a Feröer elleni, sorsdöntő- és romboló mérkőzésünk előtt, olyan ellenfelet kerestünk, aki képes nekünk 5 gólt rúgni, mert azt akartam gyakorolni a játékosaimmal (és a magyar nézőkkel, szurkolókkal is), hogy mit kell csinálni 5 kapott gól esetén. Ez sikerült is, mármint a gyakorlás, úgyhogy nem vagyok elégedetlen, elértük, amit akartunk. A legnagyobb magyar bank vezére a mérkőzés után biztosított arról, hogy csak így tovább!” Közbevetett kérdésünkre, hogy mégis mit emelne ki a mérkőzésen látottakból, a következőket mondta: „Gulácsi megcsinálta, amit kértem, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy gyakorolni tudjuk a jelentős hátrányban kitalált formációt, a nézőink is vevők voltak a helyzetre, csak a bázeli szervezők nem értették meg a magyar lélek és randalírozás rejtelmeit. Nagy kár, mert még emlékezetesebb lehetett volna ez az este. Sokat fejlődtünk a labda-eladásban, a vissza nem rendeződésben és a tolódásban is, ahogyan azt korábban Pintér kapitány már többszőr begyakoroltatta. Sok egyéb kedvező jelet is láttam, de értse meg, a Feröer elleni meccs előtt ezekről nem akarok beszélni, mert ez a taktikánk része lesz majd ellenük.” Arra a kérdésünkre, hogy mi lesz a vasárnapi programja a válogatott játékosainak, azt válaszolta: „Reggeli után megiszik mindenki egy dobozos Csiki sört, majd külön-géppel hazarepülünk Felcsútra és megnézzük az M4-en a Kisvárda–Budaörs rangadót, mert a játékosok tanulni akarnak.”
A kapitány ezután elhagyta a riport helyszínét, így azt a kérdést: nem baj-e az, hogy ez egy VB selejtező mérkőzés volt, ahol szégyenteljesen kikaptunk, már nem akartuk föltenni.
Közben tudomásunkra jutott, hogy óriásira nőtt az érdeklődés az október 10-i Magyarország-Feröer meccs iránt, a VIP páholyok összes jegye már elkelt, Soros György mellett jelezte részvételi szándékát majdnem minden ázsiai miniszterelnök, afrikai törzsfőnök, valamint az Amerikába kiküldött lobbistánk és új nagykövetünk is. Ez azért fontos hír, mert Donald azt a föltételt szabta a magyar miniszterelnök meghívásának, hogy rendeződjék a koreai helyzet valamint a nagykövetünk szurkolja végig a Feröer elleni meccset.
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
2017.10.08.

A népnemzeti sport tudósítója: Szöllgyö, közzétette: Magyar Távnyírbálási Iroda (MtI); embargós ma 10 óra 20-ig

 Anya, akkor megyek a meccsünkre!
 Menjél csak, kicsi fiam, vigyázz magadra, csak el ne essél!
 Jaj, anya, ne már’!
 Csomagoltam két szelet rántott húsos szendvicset, meg bekészítettem a másfélliteres Colát is, utána meg két túrósrétest, jó lesz majd a szünetben.
 De anya, nem utazunk, ez hazai meccs lesz.
 Nem baj, kell az utánpótlás, tudom én, mit kell enned.
 Anya, hol a foci-csukám?
 Engem kérdezel, ahova leraktad.
 Ki se pucoltad, anya?
 Dehogynem, különben is: a mű füvesen fogtok játszani, akkor meg nem is ebben a cipőben, hanem a másikban, amit a legutóbbi tao pénzekből vett a szertáros Sanyi bá’ leértékelve a túrkálóban, tudod, aztán nekünk kellett Áfa-s számlát szereznünk!
 Igazad van, akkor csak a kaját viszem, kapunk majd mindent.
 És, mit mondott a Laja bá’, ma mennyire kaphattok ki, hogy még elégedett maradjon?
 Ma 24 gólt kaphatunk, mert ez egy közepesen erős ellenfél lesz, a Méhkeréki SE Száguldozók csapata!
 Jól van, kicsinyem.
 Anya, a mai meccs különleges lesz: kijön megnézni a Kövér Laci bácsi is, és vele lesz majd a Csányi Sanyi bácsi is, meg rengeteg kamera is veszi majd a meccset.
 Hű, de jó, aztán miért jönnek?
 Mert a parlamentben megint lesz vita a fociról, és mi leszünk az érv!
 Mik lesztek?
 Érv, anya, nem érted, ÉRV!
 Ti érv, aztán mire?
 Hogy nálunk még a vesztesek is boldogok!
 Akkor jó, ezt már értem…
2017. 04. 26.